1. Ezen a hétvégén is két új videóval bővítettem a Csorba youtube csatornát. Egyik a Mi volt e test című Csorba vers, a másik a Lélek és ősz, mindkettőt a költő mondja. A feltöltések a Rend, ritmus, zene című hanglemezről készültek.
Kérem látogassa a Csorba youtube csatornát, lájkolja a videókat, ajánlja barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára. A csatornán nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. A mai Csorba versek válogatásomból az unoka / dédunoka születése alkalmából:

UNOKA-RIGMUSOK

1.

 Elér-e még a föld felett?
Vagy meglehet,
hogy már csupán emlékemet?

              2.

A nap feljött rég az égre,
hogy először bújt a fénye
egy új szempár tükörébe.

              3.

Hatodik unokám  –
De én nem unom ám!

              4.

Bálintka, Violka,
mi kéne, ha volna?
Szilvinek, Évinek
hogy ityeg a fityeg

Hát a kis Krisztián?
Messze van! Nagy hiány!
S Ábel? – Ő csak félnapos,
rigmus nincs még róla most.

              5.

Három fiú, három lány.
Engem meg már Kháron vár.

1983. január-június

A fenti vers születése fél nappal követte Ábel fiam születését, neki meg most, egy nappal ezelőtt született a második kislánya. (Na, ezt is elárultam.) Egyébként Ábel és Katika családjában – ide számítva az angyalkát is – ő a harmadik gyerek. Így aztán az élő unokáinkra pontosan illenek Csorba sorai: Három fiú három lány. / Engem meg már Kháron vár. Ám büszkén mondhatom Csorbával: Hatodik unokám – / De én nem unom ám!

Egy szép, filozofikus vers a nagyapa és az unoka kapcsolatáról:

UNOKA

Én is kíváncsian lesem
hogy formálódom csöndesen

Ki nemrég nem is létezett
már ellenem hadat vezet

Ugyan mikorra lesz hogy a
még-idegen akusztika

végül oly sok mindent saját
hullámhosszára hangol át

Megmoccant-e már valahol
bennem a későbbi motor

hogy mint lányaim azelőtt
majd egyszer ezt a csecsemőt

ezt is oly szédült-szertelen
imádjam szinte térdemen

sőt mert azoknál is tovább
őrzi itt-járásom nyomát

érezzek iránta nagyobb
hálát még több alázatot

s úgy nézzem mint kiből soha
nem távozik el a csoda

hisz mire rászürkül a fény
már örökre vak leszek én

A KINT S A BENT                               Sinkovits Imre eladásában

Játszom mesélek pajtásuk gyerek
vagyok −: lám ők annak tekintenek

S ha rámkerül a sor valamiben
elvárják hogy hűséggel megtegyem

S én vállalom a rámrótt szerepet
beszélek bújok dörgök remegek

S tologatom a kis meccs-bokszokat
még tutulok is hozzá nagyokat

„Boldog idill” − sóhajt föl aki néz
„Milyen kedves eggyé-ölelkezés!”

„Milyen meg-nem-támadható világ
önnön rendjébe burkolt tarkaság!” −

S közben a látványos látvány mögül
hűvös szél indul s fog lassan körül

Mert arra nincsen senkinek szeme
hogy csak egy gépnek pördül kereke

hogy tündöklő s roppant csalás folyik:
a kint s a bent semmit se változik

(Szemközt vele. Bp. : Magvető, 1991. – p. 63.)