Fekete szavak szárnyán kél a nap

5. És akkor az isteni beavatkozásról azaz Nagy Imre professzor nyomtatójáról, úgyis, mint deus ex machináról, vagyis mondhatjuk, valóban megszólalt Isten a gépből.
A professzornak segítek néha számítógépes ügyekben (szövegszerkesztés, képszerkesztés stb.), s tudja nyugodtan hívhat ilyen ügyben, mert ugye az úttörő… Nos, Imre bátyám, aki kezdetektől hiába kapacitál erre a megszólításra, mert nekem mindig Professzor Úr marad, telefonon hívott, hogy a nyomtatójában ki kellene cserélni a tonert, tudnék-e segíteni? Kicsit féltem, mert volt már rossz tapasztalatom tonercseréről, s nem emlékeztem a professzornak milyen nyomtatója van, de természetesen azt mondtam, megpróbálom. Történt ez csütörtökön délután, pénteken reggel fél kilenckor pedig megjelentem a Bessenyei utcában, ahol a kapuban Nagy Imre várt kedves kutyusával. A félsz azért ott volt bennem, mikor kihúztam a védőfóliát a tonerből, s kivettem a kis rögzítő pöcköket a két végéről, vajon az általam nem ismert HP nyomtatóba hogyan is fogom behelyezni, de az minden gond nélkül megtörtént. Aztán jöjjön a próba… és a monitoron megjelenik: a behelyezett toner nem kompatibilis a nyomtatóval. Kiveszem, újra beteszem, csak nem működik, én meg csak izzadok, eszembe jut ismét, hogy egyszer Tüskés Tibor hívott tonercserére és az bizony nem sikerült. A professzor telefonos segítséget kér, talán Mohácsi Balázstól, aki csak az tudja mondani, amit amúgyis megcsináltam. Aztán jön a mentő ötlet (ez is isteni sugallat:), megnézem a papíradagolót… és bizony egy lap elakadt a gépben. (Hogy miért nem ez jelent meg hibaüzenetként, nem tudom…) Kicibálom az elakadt papírt, a gép egyszeriben megindul, kinyomtatja a mintaszöveget. Utána már aztán a kilencoldalnyi Nagy Imre-írást is.

A megkönnyebbült sóhajok (a professzor felesége, kedves Gyöngyikéje is mellettünk izgult) és következik a professzor „hálaajándéka”: a Jelenkor nyári dupla száma, benne az ő emlékfolyamának következő része is. És mondja hozzá Nagy Imre, mert azonnal előbújik belőle a tanár: „Ez egy kiváló szám, tele jó írásokkal, ismertesd majd a blogon is és ajánld. Tudod, a Jelenkor számoknak van mindig ismertetője, azt is ajánlhatod”. Így jutottam hát a Jelenkorhoz és így alakult a nyomtató segítségével Jelenkor-ismertetővé ez a blog. De, mint annak a bizonyos pillangónak a szárnycsapása, a Jelenkor-szám elindított nálam egy „emlékezéscunamit”. Bocsánat, talán nem lesz érdektelen…

Íme, a 2023 július-augusztusi szám ismertetője. Az ismertetést Görföl Balázs állította össze, aki olvassa, remélem, kedvet kap a lap beszerzésére, olvasására is. De nagy is az internet hatalma! Míg megtaláltam ezt az ismertetőt, egy egész rakás másik címre kattintottam rá. Még Pollackos könyvtári éveim során sokszor beszélgettem kis szobámban egy pesti matematikus vendég-professzorral, aki elmondta nekem, hogy nem szeret számítógépen dolgozni, különösen nem olyanon, amelyik internetre van kötve, mert nem tudja megállni, mindig elkalandozik. Mikor én is elkalandozok egy-egy keresés közben, sokszor eszembe jutnak a beszélgetések. Na, tessék, ez is egy elkalandozás. Hiába, a magyar kalandozó nép…

Idemásolom Görföl Balázs Jelenkor-ismertetője számunkra releváns részének, Nagy Imre emlékezésének és a „provokatív” írásoknak az ajánlását.

És itt három pillanatra megállnék.
Egyik megállóm oka egy kiegészítés: Nagy Imre balatoni emlékezéseinek fő terepe Alsóbélatelep-Fonyód. Így pontos;)
A másik megállóm oka: a Provokációk alcím alatt olvasható szöveg, illetve az én ajánlómba ennek illusztrálására bekerült néhány oldal. Nem jegyzem meg külön az oldalszámokat, mindenki rájön, aki továbbolvassa az idézeteket, mely oldalak azok. (Talán nem követek el a pc-beszéd ellen nagy vétket, ha ideírom, csak az pörgesse végig ezeket a „provokatív” szövegeket, akire nem vonatkozik a 18-as karika.)
A harmadik megállóm: örömömre szolgál, hogy kedves és örökifjú kollégánk (Nagy Imrének mint irodalomtörténész, Csorbának talán mint költő és könyvtáros, nekem mint könyvtáros) Boda Miklós verscsokra, amely szintén ebben a számban jelent meg. Gratulálunk munkakedvéhez, és kívánjuk, legyen ereje a nagyon nehéz idők után, egyedüllétében is, alkotni. Verset, fotót, esszét, bármit. Kedves Miklós, ne feledd, a munka konzervál. Én tudom ezt, már konyhakész konzerv vagyok;)

Tehát, hogy pontosabban lássuk, mit is ajánl Görföl Balázs, itt közlöm az én összeállításomat a szóban forgó számról.

Most csak néhány szó az ismertetőhöz: Nagy Imre emlékezéséből csak két oldalt választottam, nem akarok szerzői jogi vitába keveredni a Jelenkorral;) A két oldal is jól jellemzi, milyen hangulatú is ez a szépirodalmi értékű és történelmi jelentőségű emlékezés, ráadásul az egyik oldal pontos helymegjelölést ad arról a helyről, amelyik Nagy Imre életének archimédeszi pontja, a másik pedig Csorbát idézi.
Emlékszem rá, Nagy Imre mennyire megörült, amikor a Csorba-versesfüzetek ismertetése közben Alsóbélán írt Csorba-versek kéziratait mutattam be, köztük éppen az emlékezésben idézettet, az Alsóbélatelep címűt. (Ezért lett kiemelt kép a két alkotó közös fotója.) Íme, a kézirat:

A 165. Csorba blog melléklete

Hát így kanyarog az emlékezés, ama bizonyos deus ex machina avagy a pillangó-effektus hatására.

De még mekkora kanyarokat vesz! Ám ezekre az elágazásokra majd a következő blogban térek rá. Ami az elágazódás(ok) origója az a „Lassan bontja ki magát – beszélgetés Parti Nagy Lajossal Bertók Lászlóról” című, a keresgélés közben felbukkant videó, amelynek leírását a youtube-oldalról idézem: „Parti Nagy Lajossal, a Bertók László Költészeti Díj első díjazottjával Mohácsi Balázs beszélgetett a Pécshez, a Jelenkor folyóirathoz, illetve a Bertók Lászlóhoz fűződő szoros viszonyáról.” A link címét nem adom meg, aki akarja, kikeresheti a youtube-ról „előzetesbe”. Ígérem, érdekes, sőt talán vitára ingerlő (?) lesz a következő blog.

Köszönöm kitartó figyelmüket a nagy melegben, jó olvasgatást kívánok.