1. Új versek a Csorba Győző Társaság youtube csatornáján: Csorba Győző mondja Isten pólyása című versét és Babits Mihály Miatyánk című verse is meghallgatható ugyanott.  A felvétel a Shorts video (Hogy példa is lehessünk) alatt érhető el.
Ezentúl hetente egy-két videóval fogom frissíteni a Csorba youtube csatornát. Kérem, látogassa az oldalt, lájkolja a videókat, ajánlja barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára. Nem csak Csorba verseket közölök majd, mint tapasztalhatja, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. A mai Csorba vers válogatásomból:

A BEÉRKEZETT

Gyors rangjával nem tudja, mit tegyen. –
Morc és nyűgös, ráncolja homlokát,
s álla alá gyűjt gondosan
egy nagyságos tokát.

Megjelent a Válogatott versek Epigrammák című ciklusában. (Ld. 4. epigramma.)
Csorba a „humoros oldaláról” A város oldalában című beszélgetőkötetben  a következőket mondta Csuhai Istvánnak, a beszélgetőtársnak:
Számomra ez azért is fontos [kérdés, P. L.], mert én régen elég sok epigrammát, humoros verset írtam, és mostanában azon veszem észre magam, hogy már alig tudok egyet is. Megnéztem az újabb köteteimet, és elvétve találtam köztük ilyet. Elsorvasztotta bennem a humoros vénát a halál fölötti elmélkedés. Nem mondom, hogy nem szeretek nevetni, és hogy a humort nem kedvelem. Nagyon szeretem és csodálatos dolognak tartom, és azt hiszem, nem véletlen, hogy egyedül az ember tud nevetni az összes élőlény közül. Még a blőd humort is szeretem. De úgy látszik, most már nem tudok ilyesmit produkálni. Tudod, azok sem viccek voltak, amiket én régen írtam…
CSI: – Valami derű…
CSGY: – Nem derű. A derű alighanem belőlem hiányzik.
CSI: – Úgy értem, hogy a versek már nem ilyen derűsek…
CSGY: – Nem, nem derűsek már. Érdekes volt, egyszer Hamvas Béla megmutatta nekem John Cowper Powys angol írónak az egyik levelét. Powyst ő igen nagyra tartotta. Abban a levélben az állt, hogy Powys nem értette, mi az a derű. Mintha ez valami sajátos magyar dolog lett volna. Hamvas elmondta, hogy hosszú levélben próbálta elmagyarázni neki, de Powys akkor sem értette a lényegét. Ilyen formában én sem vagyok derűs, hanem inkább keserű. Ha én olykor humoros dolgot írtam, az inkább csipkelődő volt. Mint a Galsairól szóló hosszabb epigrammám, amiből idéztem már. Vagy az, amelyik két sorból áll: „Ekkora nagy szerelem szerelem szere” és a következő sor, „vagy tán csak a here”. Hát ez is olyan, tudod, hogy nem képzel az ember egy kék eget, és alá egy sellőt, hanem valamilyen keserű kételkedés van benne, még akkor is, ha az emberek ezt hallják, mosolyogni szoktak rajta. Hát emiatt a keserűség miatt áll hozzám legközelebb a Don Quijote és a Gulliver.” (A város oldalában című kötetben, a Faust és egyebek című fejezetben.)
A Beérkezett című epigrammában is pontosan azt érezhetjük, amit a költő így magyaráz: „Ha én olykor humoros dolgot írtam, az inkább csipkelődő volt. […] Hát ez is olyan, tudod, hogy nem képzel az ember egy kék eget, és alá egy sellőt, hanem valamilyen keserű kételkedés van benne, még akkor is, ha az emberek ezt hallják, mosolyogni szoktak rajta.”

5. Következzenek a versesfüzetek, amelyekkel kapcsolatban már ígértem jó hírt. Nos, ez a jó hír: Csorba versesfüzetei közül a Család könyvtárában maradt 11 füzetet a Csorba Győző Könyvtár segítőkész munkatársai digitalizálták. Már csak az utolsó „simítások” hiányoznak és pdf és jpg formátumban is elkészül a digitális változat, s attól kezdve felgyorsíthatom a füzetek tartalmának bemutatását. Most az I. versesfüzet 36. oldalát ismertetem, még az én digitalizálásomból.

Az Énekszó nem lesz gajdolásból kezdetű, 1966. I. 8-ai datálású vers megjelent a Hátrahagyott versek című kötetben. Igen mély mondanivalót hordoz ez a kilenc sor. Csorba egész életében a sötétséggel foglalkozott, fényt igyekezett gyújtani benne, belefúrni egy fénycsóvát, mint a lámpás. (Ld. Lámpás című verset.) A „Nap-igazítók” pedig számomra egyértelmű utalás a cenzúrára, az egypárti hatalomra. Nyilván amiatt nem jelentette meg ezt a verset a költő, mert tudta, hogy a cenzorok, pártvezetők ráismernének ebben a többszörösen duplafenekű versben sajátmagukra. Az első két sor is jól kitapintható kritika: ócska, versformában írott szövegből nem lesz „énekszó”, de az éneket nem fojthatja el „okádás”, vagyis az érték megmarad minden rászórt átok ellenére is. Így lesz vers abból az egyszerű közlésből, hogy bármit tegyenek is a vezetők, bármit mondjanak is a kritikusok, a cenzorok, a rossz és az értéktelen rossz és értéktelen marad, a jó és az értékes jó és értékes lesz.

Az oldalon olvasható, 1967. I. 13-ai datálású második kézirat nem került be egyetlen kötetbe sem, pedig szintén fontos kérdést feszeget. Idemásolom:

Egyikőtök cipőt csinál a másik
állatokat gyógyít van kalauz
borbély gépész van pék és van paraszt
röviden komoly emberek
lettetek valamennyien legénykorom
azóta is pótolhatatlan társai

Alig találkozunk néhányotokkal van akivel
meg éppenséggel soha már azóta
Jobb is nekem jobb szégyellném magam
csak dicsekedni tudnék magyarázni
de fölmutatni? mit?

A végén kinő a haj és megdöglik az állat
elromlik a gép stb stb elfogy a kenyér
viszont a nagy-nagy zsákba mely
a világ termését gyűjti, benne lesz
A tietek is

De a szó a szó
a szó! Tettem-e én is valamit?

A költő a saját munkájának „termését” kérdőjelezi meg. Egykori barátai – a fölsorolásban főként dunaszekcsői jópajtásaira ismerhetünk rá – mind valamilyen kézzelfogható értéket teremtettek, de a költő termése mi? A szó, a szó, a szó… Csorba nem először kételkedik munkája értelmében, ez az attitűd gyakori nála.

(A datálásokban talán tévedés lehet: mindkét ugyanolyan tollal írt verset 1967-ben vagy 1966-ban írhatta a költő. A keltezésekkel a következő versek alatt is kavarodás van, 1963-es és 1968-as dátumot is találhatunk alattuk. Nyilván a költő egyik szokásába ütközünk: ha nem volt hely visszalapozott olyan oldalra, ahol még talált üres részeket.)

A költő a versek keletkezése idején 1967-ben, Damjanich utcai dolgozószobájában. (Hunyadi József fotója az Összegyűjtött versek című kötetben.) Háttérben balra Csorba Supraphon lemezjátszója, amelynek az asztalosmunkában is kiváló Ciprián pap sógorával külön dobozt készíttetett, sőt, még a hangfalaknak is dobozokat csináltatott, nyitható kis ajtókkal.

Köszönöm figyelmüket.