1. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
2. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
3. Csorba mai verse a válogatásomból:

   ANYÁM ÖLE                             (Gáti József előadásában)

Akkor is jó volt menedéknek…
De a kicsi test kicsi lélek
(mert kicsit tudott fájni is csak)
nem vélte túl-kívánatosnak

Most a romló test s a világnyi
lélek − tudván szorozva fájni −
jár áhítattal jár utána
s majd belehal mert nem találja

Kölyöknek fél-fölöslegesség
öregnek már nincs-párja mentség
hiszen fejét belé ha rejti
a halált is nyilván felejti

(Szemközt vele. Bp. : Magvető, 1991. 60. p.)

Az öl szó Csorba több versében is előfordul, s mindig főnévként, pihenő- nyugvóhelyként, a női ölre utalóan, néhol erotikus felhanggal, de sohasem a cselekvés értelmében. (Ilyenképpen csak ragozott formában találtam Csorbánál.) Érdekes a szó etimológiája, mely az öböl szóalakhoz is visszavezethető: „öb – ‘lőfegyver űrmérete’: kisöbű sportpuska. Nyelvújítási képzés az öböl szó első eleméből, elsőként ‘üreg’ jelentéssel; ma csak kisöbű, nagyöbű származékai élnek a katonai szaknyelvben.” In: Magyar etimológiai szótár.) És ne feledjük a szó más alakjait sem: ölel, ölelés és számtalan formája: ölelget, ölelkezés… és aztán az ölés.
Ebben a szívemnek kedves  versben Csorba a kölyök(kor) és az öreg(kor) szemszögéből vizsgálja az anyaöl szót: mást és mást jelent (nyújt) a kölyöknek és az öreg „romló” testnek, léleknek. És mennyire egyetérthetünk vele: ha öreg fejünk az anyaölbe rejthetnénk, a halált talán tényleg felejthetnénk.

Óhatatlanul eszembe jutnak Shakespeare sorai is, melyben a föld tkp. az anyaöl egyik szinonimája, s – micsoda kontraszt – a másik a kripta mélye. Kevés olyan magyar szó van, amelyik az ölhöz hasonlóan ennyi értelmezésre adna lehetőséget, ennyi szóösszetételnek lenne tagja.

A föld: az anyaöl – s a kripta mélye;
Folyvást temet – és folyvást szül a méhe.
És bármit szül is, édes gyermeke:
Egyként táplálja éltető teje.
Tengernyi magzat – s egy se hasztalan,
Mert mindenkinek, más-más haszna van.
A természet varázsát ontja bőven:
A fűben, a virágban és a kőben.
Ó, nincs a földön oly silány anyag,
Mely így vagy úgy ne szolgálná javad;
De nincs oly jó, melyben ne volna vész,
Ha balga módra vele visszaélsz!
A virtus bűn, ha jó irányt feled,
S a bűn – jó úton – virtussá lehet.
E kis virágszál gyenge levele
Méreggel és balzsammal van tele.
Szagold – s szíved gyönyörtől ittasul:
Ízleld, s szemedre örök éj borul.
Két ellenséges király táboroz
Emberben, fűben: a Jó és a Rossz.
És hol a Rossz erősebb haddal áll,
Az élet hervad – tort ül a Halál.

Shakespeare: Rómeó és Júlia. Mészöly Dezső ford. Az első sor kiemelése tőlem.

4. Az  1. versesfüzet 26. oldalának (pdf itt látható) ismertetésével folytatom Csorba kéziratos versesfüzeteinek bemutatását. Ezen az oldalon a politikus Csorba kerül előtérbe. Az itt papírra vetett epigrammák 1964. VI. 24–1964. VIII. 1-2 között keletkeztek, az Alsóbélatelepen töltött nyári szabadság közben és közvetlenül utána.

Egy kép, amely a följegyzések szerint a kérdéses időpontban készülhetett Alsóbélatelepen Margitkáról és Csorba Győzőről.

Megjelent a Hátrahagyott versek című kötetben (Pécs : Pro Pannonia 2000.)

* Az ehhez a vershez írt megjegyzésem a Hátrahagyott versek című kötetben:
„1963. VI. 24. (elveszik a kertet)”; A költő Pécsett, a Damjanich utcában, kertes házban lakott, 1959. szeptemberétől haláláig. A kert és a szomszédos kertek déli oldalából igen nagy részt kisajátított a Városi Tanács, hogy megépíthessék a Kacsóh Pongrác utca négyemeletes panel épületeit. A kisajátítás hírét és az építkezés tervét Csorba Győző ekkor hallotta először. A szeretett kert majdnem felének elvételére végül csak 1969-ben került sor. Ld. még [Ötven ablak…]”
Csorbának a kert megfigyelései terepe és házát a külvilágtól elzáró pihenőhely volt. Nagyon megviselte amikor a telek felét és vele a ház, a dolgozószoba csöndjét és nyugalmát elvették. A fiatal panellakók gyerekei sokszor átmásztak a kerítésen gyümölcsért, a kerítés mellett lévő játszótér zaja pedig a költő által áhított csendet rabolta el.
A magánpróféta kifejezés találó a sok törtető, talp- és egyéb testrészeket nyaló, a „vezetőknek” mindenkinél erősebben bizonyítani akaró  emberre. Erről azonnal Illyés magánszorgalmú kutyái jutottak eszembe…

Az oldalon olvasható másik vers közvetlenül ezután jelent meg, ugyancsak a Hátrahagyott versekben.

Ez is példa? Éjjel zengő vihar
rengett égdörgés szüntelen
Most reggel madárcsicsergés
A fénylő égen.

A rosszul alvó költő fejében éjjel vihar van, nincsen nyugalma, azt csak a reggel hozza meg számára: zengő vihar, égzengés — madárcsicsergés, fénylő ég.  És persze ezt is a tapasztalásból meríti: a tó körül éjjel vihar volt, amely reggelre elvonult.

A negyedik vers közlése is különösen alakult:

Jóság

Jó vagy: nem ütöd agyon a legyet.
– Villámok szabdalják a mély eget.

Megint a természeti kép. Villámok szabdalják a mély eget, ebből jön a filozofikus gondolat: a költő sem üti agyon a legyet, ahogyan a villámok sem ütik agyon őt. Vajon jóság ez? A villámokat uraló, mozgató erő éppen úgy „jóságot” gyakorol vele szemben, mint ahogy ő a léggyel szemben? Másképpen: fölöttünk is létezik egy olyan hatalom, amely kénye-kedve szerint bánik el velünk… vagy hagy életben minket, mint mi a legyet. A kérdést sok versében megfogalmazza a költő. Például itt:

Isten és az űrhajózás

Féreg mozdul talpam alatt
meg se nézem semmi semmi
ha tovább izgága marad
majd meglátom mit kell tenni

A négysorost az Összegyűjtött versekben (Bp. : Magvető, 1975) a Séta és meditáció című kötet verseihez válogatta be a költő, ahova a datálás időrendje szerint is tartozik, de sem a Séta és meditáció című kötetben, sem más kötetekben nem jelent meg. Több ilyen eset is előfordult Csorbánál, amikor az Összegyűjtött versekben közölt vers nem jelent meg abban a kötetben, amelyikhez a megírás időrendjében tartozott.

Az epigrammák és Csorba jobb megértéséhez még egy nagyon fontos idézet a Város oldalában című beszélgetőkötetből. (Beszélgetőpartner a kötet összeállítója Csuhai István)

„… én régen elég sok epigrammát, humoros verset írtam, és mostanában azon veszem észre magam, hogy már alig tudok egyet is. Megnéztem az újabb köteteimet, és elvétve találtam köztük ilyet. Elsorvasztotta bennem a humoros vénát a halál fölötti elmélkedés. Nem mondom, hogy nem szeretek nevetni, és hogy a humort nem kedvelem. Nagyon szeretem és csodálatos dolognak tartom, és azt hiszem, nem véletlen, hogy egyedül az ember tud nevetni az összes élőlény közül. Még a blőd humort is szeretem. De úgy látszik, most már nem tudok ilyesmit produkálni. Tudod, azok sem viccek voltak, amiket én régen írtam…
CSI: – Valami derű…
CSGY: – Nem derű. A derű alighanem belőlem hiányzik.
CSI: – Úgy értem, hogy a versek már nem ilyen derűsek…
CSGY: – Nem, nem derűsek már. Érdekes volt, egyszer Hamvas Béla megmutatta nekem John Cowper Powys angol írónak az egyik levelét. Powyst ő igen nagyra tartotta. Abban a levélben az állt, hogy Powys nem értette, mi az a derű. Mintha ez valami sajátos magyar dolog lett volna. Hamvas elmondta, hogy hosszú levélben próbálta elmagyarázni neki, de Powys akkor sem értette a lényegét. Ilyen formában én sem vagyok derűs, hanem inkább keserű. Ha én olykor humoros dolgot írtam, az inkább csipkelődő volt. Mint a Galsairól szóló hosszabb epigrammám, amiből idéztem már. Vagy az, amelyik két sorból áll: „Ekkora nagy szerelem szerelem szere” és a következő sor, „vagy tán csak a here”. Hát ez is olyan, tudod, hogy nem képzel az ember egy kék eget, és alá egy sellőt, hanem valamilyen keserű kételkedés van benne, még akkor is, ha az emberek ezt hallják, mosolyogni szoktak rajta. Hát emiatt a keserűség miatt áll hozzám legközelebb a Don Quijote és a Gulliver.”

Ha megnézzük az oldalon közölt epigrammákat, láthatjuk, mennyire igaz Csorba magáról és verseiről megfogalmazott állítása.

5. Megkezdődött a Csorba Győző versmondó versenyre történő felkészülés. Szakács Emília tanárnő gondozásában a Csorba versmondó verseny facebook oldalán már megjelentek az első hírek és versajánlatok az idei előkészületekről. Kérem, figyeljék a csoport híreit. Én követem, hírt adok az újabb versekről, fejleményekről.

6. Volt kedves kolléganőmmel Villányi Rózsával és a Csorba Győző Könyvtár illetékesével már megállapodtam, hogy a Csorba Társaság szervezésében bemutatjuk a kiváló könyvtáros szerző Az egyetlen című, nemrég megjelent kötetét.  (Nagy Imre elnökünk is támogatta az ötletet.) Villányi Rózsa kötetének első bemutatójáról itt tájékozódhatnak. Mivel igyekszem egy speciális szakterület, a biblioterápia oldaláról is megközelíteni a kötetet (az írónak ugyanúgy terápia az írás, mint az olvasónak), úgy gondolom, ez a bemutató más lesz, mint az első volt. A dátuma még messze van (március 29.), így mindkettőnknek lesz alkalmunk fölkészülni a beszélgetésre. Addig még többször fogom említeni és majd meghívót is küldök kedves olvasóimnak, akiket szeretettel várunk a beszélgetésre.

Köszönöm figyelmüket.