1. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
2. Csorba versek hang- és videófelvételeken.

3. E-mailt kaptam a Mozaik Kiadótól, járuljunk hozzá, hogy Csorba Győző egyik verse bekerüljön egy szóbeli érettségi vizsgára felkészítő kötetbe. Az engedélyt természetesen megadtuk. A kötetről itt mindent megtalálhat. A kiadó kedves ügyintézője kérésemre azonnal megküldte a tiszteletpéldányt. Nagyon köszönöm Bodó Zsuzsának a gyors intézkedést. Nem neheztelünk a megkéső engedélykérés miatt;) Csak minél többször közöljenek Csorbát.

A világ küszöbei című Csorba kötetből a fent ismertetett, érettségire előkészítő könyvbe átvett Köd című vers inkább játékos felütésű, szemben egy azonos című, 1964. XI. 12-ei datálással a Hátrahagyott versekben megjelent verssel. A kéziratban maradt komor hangulatú szöveget, amelyben a pontosabban körül nem írt szörnyalakok, a „Kopasztók” is megjelennek, életében nem válogatta kötetbe a költő. „Kopasztók” helyett a felkészítő kötetben megjelent Ködben már-már ártalmatlan kísértetet „láthatunk”: Fut körbe a kísértet / csak sejteni testét / árnyalva fehérebb / itt-ott a fehérség. Milyen különös költői kép az „árnyalva fehérebb fehérség”!  A ködöt ebben a versben mint játékos árnyalakot mutatja be Csorba, míg a régebbi változatban a köd rémisztő formát ölt, mindenhova behatoló szörnyűségeket rejt.

A köd sokat foglalkoztatta a költőt, a verscímekben is tizenegyszer szerepel (pl. az Anabázis című kötetben megjelent Köd a városon címűben, hogy csak egyet említsünk a sok közül), a versekben pedig – különböző szövegkörnyezetben, szókapcsolatokban, toldalékos formában – nagyon sokszor. A titkokat rejtő köd Csorba fantáziájában/verseiben általában inkább rossz jelentést hordoz, mert a látást, az érzékelést homályossá teszi. A köd inkább rossz helyzetet idéz, amelyben nem ölt pontos alakot senki, világos alakzatot semmi, amelyben sem ember, sem történet nem rajzolódik ki rendesen. Csorba talán legpontosabban Ars poeticájában jelöli ki a köd  szerepét, az életben és költészetében is:

Kimondani kimondani –
Ismerni kell a rejtezőket
A köddel együtt eltűnnek a rémek

Csorba a verseivel, a kimondással a rémeket, a ködöt akarta megszüntetni, ezt egyik fő feladatának tartotta, még akkor is, ha az ars poetica két másik soráért sok értetlenkedést, rosszallást kapott kora „irodalompolitikusaitól” és politikusaitól.

A pokol korhoz kötött Újra újra
alá kell szállni ellene

Nyilvánvaló, mit „okoskodtak ki” ebből a két mondatból az éberen figyelő cenzorok.

A vers a linkről meghallgatható Csorba és Nagy Attila előadásában is.

Nagyon örülünk minden megjelenésnek, éppúgy, mint ennek is. De szerintünk különösen a fiataloknak szóló említések fontosak, hiszen a következő nemzedék viheti tovább a nevet, ha már a költőt még életében ismerők – egyre kevesebben leszünk – elfogynak…

Az 1. versesfüzet 24. oldalát itt bemutatom, mintegy előzetesként (1963. VI. 19.), de ma nem írok róla, mert Csorba és a nők, asszonyok kapcsolatáról köteteket lehetne írni… És persze az örök nőt dicsérő verskezdemény után (Bertók László nem válogatta be a Hátrahagyott kötetbe, másutt sem jelent meg) olvasható, kötetekben is megjelent vázlatok és borsszemek is fontos és érdekes részei a költői oeuvre-nak.

Csorba Győző 1963-ban Fodor Andrással, Csorbáék Damjanich utcai kertjében.

Találkozzunk a következő oldalon!

Köszönöm figyelmüket.