1. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
2. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
3. Levelet kaptam Szeifer Csabától, a Csorba Győző Könyvtár csoportvezetőjétől. Alább közlöm és a benne küldött címek felkeresését örömmel ajánlom. Nagyszerű ötlet és külön öröm, hogy versekkel ajánlják a könyveket. De lehet-e másként, ha az alapok lerakói Weöres és Csorba voltak?
„Kedves Laci bácsi,
nem tudom, hogy figyelmedbe ajánlottam-e már a könyvtár blogján futó sorozatunkat, amely a 70 éves megyei könyvtár kapcsán fut. Az alábbi írások jelentek meg eddig, havonta 1-2 ilyen mindig fog jönni, a legújabb talán még e héten felkerül.
Jó egészséget kívánok!
Csaba”Kedves Csaba, köszönöm a jó hírt!
4. A mai Csorba verskézirat az 1. versesfüzet 20. oldalán olvasható és első megjelenésekor a Séta és meditáció című kötetben (Magvető, 1965) az Alsóbélatelep, 1963 címet kapta. Olvasható még a Lélek évszakai : Válogatott versek című kötetben (Magvető, 1960), és az Összegyűjtött versek (Magvető, 1978) című kötetben is.
Alsóbélatelep, 1963
Kidőlt és kettétört vörösfenyők
csenevész nád szakállas békanyál
idétlen part megloccsanó habok
Ennek még lelkem van szava
Az antropomorf gőg pimasz
önzéssel földet és eget
magára szab csak a saját
hangjára van füle csak a
saját képére van szeme
Ez itt még lelkem igazi
dacosan part nád békanyál habok
Csorba Győzőt a Duna után érte a Balaton csábítása. Első és örök szerelme a Duna után azonban az, amit a Balaton iránt érzett csak amolyan „félig-szerelem”. Csorba mindig inkább csak kacérkodott a Balatonnal. Miután többször lehetősége adódott, hogy Dunaszekcsőn kívül még a nagy tónál is nyaraljon, kezdte kicsit „szeretgetni”. Először felesége unokatestvérénél, Czene Margitnál (Martin Károlyné) voltak a családdal néhány napig nyaralni Alsóbélatelepen, később Tüskés Tibor nyaralójában Balatonfenyvesen, majd a Baranya Megyei Tanács üdülőjében Révfülöpön jártak. Ez utóbbi lett aztán a Csorba „veszte”: legközelebbi barátai – Bertha Bulcsu, Fodor András, Takáts Gyula, Tüskés Tibor – rajongó Balaton-szeretete, a révfülöpi táj szépsége és a kiváló telek nem messze az üdülőtől, arra késztette, hogy tartósabb kapcsolatot építsen ki a hellyel.
1963-ban Alsóbélatelepen még így beszél képzelt „partneréhez”: Lelkem, ez itt még az igazi, nyomatékosítva meg is fordítja a vers lezárásában: ez itt még lelkem igazi, de már jól látja a változást:
Az antropomorf gőg pimasz
önzéssel földet és eget
magára szab csak a saját
hangjára van füle csak a
saját képére van szeme
A fülöpi telekre nyaraló került és aztán az lett az egyre bővülő létszámú Csorba-família nyári gyülekező- találkozó helye. Volt, amikor három lányának családja – 7 unoka és a szülők – összefutott a nyaralóban. De aztán a szomszédokkal való huzakodás, az egyre inkább városiasodó és ezzel együtt egyre hangosabbá váló nagyközség – milyen jól látta előre: Az antropomorf gőg pimasz / önzéssel földet és eget magára szab – a költőt már inkább taszította, mint vonzotta és gyengülő egészsége sem engedte meg a hosszú utazgatást. Végül már csak mi vittük neki a fülöpi híreket…
A versesfüzet következő, 21. oldalán is Alsóbélatelepen datált vers kézirata található, ez azonban nem jelent meg kötetben, csak a
Hátrahagyott versekben [Ahogyan föl volt…] A vershez írt jegyzetemet magyarázatul másolom: „
A versesfüzet datálása szerint a verset Alsóbélatelepen írta a költő. Cs. Gy. szerette a nyarakat vízparton tölteni. Legtöbb „vizes” emléke a Dunához és a Balatonhoz köti. (Ld. Révfülöp és Dunai nyár a harmincas években). Alsóbélatelepre felesége (ld. November) révén jutott el: az ő unokatestvérénél, Czene Margitnál (Martin Károlyné) voltak néhány napig nyaralni. (Ld. még Sír mellett.)” A hivatkozások a
Hátrahagyott kötetben megjelent versekre utalnak.
Az [Ahogyan föl volt…] című verset is másolom, mert pontosítja, mit is várt később a Balatontól Csorba:
[Ahogyan föl volt…]
(Alsóbélatelep, VI. 11.)
A késő szerelem tárgya a Balaton lett, de a költő jól sejtette már, hogy nem lesz ez olyan szerelem, mint a korábbi, Duna iránti:
Ó késő szerelem
gyöngültén tűzzel lobogásnak
megértelek-e úgy
mint ha veled serdültem volna föl
Igazolja ezt a Magamról, verseimről című vallomása is. „A Szigettől megkaptam a Dunát is, vízmániám nagy ajándékát, máig csitulatlan nosztalgiám tárgyát, noha látszólag hűtlen lettem hozzá, s a Balatonhoz pártoltam. De ha a Balaton tudná, hogy szagában, bokros partjain, kishal-rajaiban, a nap és a hold ráfektetett fényösvényeiben, csöndes locsogásában mindig a Szigetet és a Dunát, csak a Dunát keresem…” (In: Összegyűjtött versek. Bp. : Magvető, 1978. 680. p.)
Kell-e ennél pontosabb, költőibb vallomás?
Rengeteget írtam ezeken az oldalakon a Balatonról, emlékeztetőül három kép:
Csorba Győző, Ancika a szégyellős feleség és a fő-főbujtogató Bertha Bulcsu a nyaraló előtt 1973-ban.
Egy másik képen népesebb társaság:
Balról-jobbra: ülnek: Csorba Győzőné (Margitka), Csorba Győző, Fodor Andrásné (Sárika), Tüskés Tibor, állnak: Tüskés Tiborné (Szemes Anna), Tüskés Tünde, Csorba Eszter, Csorba Zsófia, Csorba Noémi. A képet Csorba Győző Révfülöpi nyaralójának teraszán 1973-ban Fodor András készítette.
Az alábbi kép akkor készült, amikor Csorba már alig járt Révfülöpre: a szomszédokkal való huzakodás, az egyre inkább városiasodó és ezzel együtt egyre hangosabbá váló nagyközség már inkább taszította, mint vonzotta és gyengülő egészsége sem engedte meg a hosszú utazgatást.
A kép szereplői ezegyszer talán megbocsájtják, hogy leírom nevüket: balról Hajdinák Éva, Pintér Ábel, háttal Prell Christian, Pintér Viola, a földön a kis hordozó alkalmatosságban Prell Bianca, Prell (azaz Csorba) Zsófia, Pintér Bálint, Hajdinák Szilvia. (A képről Csorba Eszter, Csorba Noémi és a vejek hiányoznak – nyilván igazoltan.) Micsoda napok, hetek voltak! Csorba mekkora örömöt szerzett a nyaralóval a népes családnak! Köszönet érte ezúttal is!
Hogy azért nem hagyta hidegen Csorbát a tó, bizonyítja például a
Balatoni néhánysorosok című versfüzér. Bár ezek jóval későbbi apró gyöngyszemek (hol vannak még az 1970-es évek versesfüzetei!), fogadják szeretettel és hallgassák némelyiket Csernus Mariann előadásában.
A figyelmes olvasónak nyilván föltűnt, hogy a 20. és a 21. oldalon töredéksorok is találhatók. Ezek – Bertók László szavaival élve – tényleg gyaluforgácsok, méghozzá olyanok, amelyeket aztán már egyik versében sem használt fel a költő, pedig mennyire jellemzően csorbai gondolatok! Például a 21. oldalon „[…] gonoszok tervelik rossz sorsom / És én semmit se tehetek”, vagy „Csak így tudok közösségi lenni, ha egyedül lehetek”. Hiszen a közösségnek a közösségről vagy magamagáról (hiszen költő!) csakis zavartalan magányban tud írni.
Ahogyan jellemző Csorba családszeretetére az alábbi két sor is a versesfüzet 20. oldaláról: „Ahogy hazajönnek hárman / gyerekek / hogyan rögzítsem? Ó, de szép! (63. ápr. 29.)”
A másik feljegyzés Margitkára, a szolgáló feleségre utal: „Kicsike. Kormos. Rendetlen. / A hideg ellen harcol.” Milyen pontos kép ez is: a lejegyzés idején Csorbáéknál nagy kandalló adta a meleget. Kicsike, alias Ancika, alias Margitka a fűtés felelőse (is) volt: kormosan, rendetlenül a hideg ellen harcolt.
Ezzel a képpel fejezem be a 20. és a 21. oldal ismertetését. És, kérem, nézzék el és jelezzék az esetleges hibákat: még éppen csak kifelé lábalok átkozott és makacsul vissza-visszatérő nyavalyámból.
(A honlap Balatonról szóló írásait, képeit a Balaton site:csorbagyozo.hu (ill. a megfelelő keresőkérdés, pl. Révfülöp site…) keresőmezőbe való írásával lehet elérni.)
Köszönöm figyelmüket.