165. Csorba blog. Emlékezés, pályázat és egyéb

1. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
2. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
3. A mai bejegyzésemhez illő fotó és fotósorozat.

http://csorbagyozo.hu/wp-content/uploads/2018/09/20180915_150206-e1537092028933.jpg

A Csorba Győző sírjánál 2019. 09. 13-án készült fotón balról: Boda Miklós, Hajdinákné Csorba Eszter, Kereszturi József, Hajdinák Miklós és Pintérné Csorba Noémi. Itt jegyzem meg szomorúan, hogy Csorba elsőszülött lányának, Eszternek a férje, Hajdinák Miklós, a múlt hónapban keményen viselt súlyos betegségtől gyötörve, de mégis váratlanul elhunyt. Álmában érte a halál. Előbb lettem Csorba veje mint ő, most mégis ő ment el előbb. Csorba színe előtti “felbukkanásunk” között rövid idő telt el, vajon, most mennyi lesz elmenetelünk között a különbség? A Jóisten adjon Miklósnak nyugodalmat és legyen neki könnyű a föld.

Mindez azért jutott eszembe, mert Boda Miklós egy másik temetői megemlékezésen készült fotói kicsit kalandos úton a napokban jutottak el hozzám. Nagyon köszönöm a “mellékesen” fotóművész irodalom- és művészettörténész kutató fotóit, amelyek itt megtekinthetők.

És miért írtam, hogy egy a mai bejegyzésemhez illő fotó és fotósorozat ez? A képeken szereplők átlag életkora (beleszámítva az unokát és a dédunokát is) 70-hez közelít, de a társaság fenti képeken bemutatott “keménymagjának életkora” – Boda Miklós, Hajdinákné Csorba Eszter, Nagy Imre, Sárvári Csaba, Kereszturi József, Pintérné Csorba Noémi – jócskán 70 év fölött, vagy akörül van már. (Bizony, olyanok mind, akik még látták Lenin elvtársat:( Nem javul a helyzet akkor sem, ha a képeken nem látható erős támogatókat, Aknai Tamás és Szabó László professzorokat és dr Pesti János egyetemi docenst vagy Kiss Tamás könyvtáros barátomat is a keménymaghoz sorolom. Jómagam betegség miatt hiányzom a képekről, de most már én is a 74. évemet taposom. (A hasonló korú hölgyeket nem nevezem meg, nem illik a korukat kibeszélni. Nincsen utód, fiatal, aki átvenné a stafétát. Ezért (is) már a befejezésen, azaz a Társaság megszüntetésén gondolkodtam az elmúlt években. (Akik követik a blogomat és ismernek, tudják, még miért “is”.) Most azonban úgy gondolom, nem befejezni, hanem erősíteni kell a tevékenységünket. Elsőrendű oka ennek, hogy most úgy látom, lesz, aki továbbviszi munkámat: fiam, Ábel, aki spanyolt és történelmet tanít a pécsi Szent Mór Iskolaközpontban, reményeim szerint követ majd azon a “kínpadon”, amely furcsamód sok örömet is okoz…

És már azért is érdemes tovább működni, mert az agilis és főképpen nagyon tehetséges “utódjelöltem” észrevett egy pályázatot, segítséget keresett és talált, és ezzel jelentős összeget nyert el a Csorba Győző Társaságnak a Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT Városi Civil Alap pályázatán, ,,Szépirodalmi és kulturális örökség átadása az új nemzedék számára” célra. A támogatási okirat itt olvasható. És hogyan máshogyan lehetne átadni a fiataloknak napjainkban kulturális örökséget, mint digitális úton. Ezért a pénzt a pályázati anyagnak megfelelően majd digitális eszközök beszerzésére, hangoskönyvek készítésére, internetes elérések fejlesztésére, internetes események, bemutatók rendezésére, hirdetésekre költjük. A pénz útját könnyű lesz nyomon követni, hiszen a pályázati összegből beszerzett eszközök, azok segítségével tartott főképpen digitális rendezvények, digitális fejlesztések (Csorba honlap korszerűbbé tétele, internetes elérések – facebook, instagram, youtube-csatorna kialakítása, ezek hirdetése), digitális anyagok mindegyikén, a kiírás követelményeinek megfelelően, ott lesz társaság logóján kívül a pályázatot támogató intézmények emblémája, valahogyan így:

Csorba verse jut eszembe, többszörösen aktualizálva a helyzetre, helyzetünkre. Ide is másolom:

A legszebb hang is

Mit tettem több, mint ötven éve?
Írtam ezt-azt… de csak kedvem szerint.
Nem hallgattam csábra, ijesztgetésre:
voltam tehát többször se bent, se kint.

Eztán még inkább ezt csinálom.
Most fontosabb a vers, mint bármikor.
Most fontosabb, mint életem, halálom,
s nem-írni többé – többé nem birok.

Pedig tudom már, hogy hiába:
a legszebb hang is nyávogás, hörej,
szorul siralmas perifériába
szemben az élet törvényeivel.

A vers Csorba egyik “tételverse”, amely megjelent a Szavak bolyhai (kérem, olvassák el a linkelt után következő verseket is, mert fontos adalékok Csorba önértékeléséhez!) és a Csorba Győző válogatott versei című, a költő halála után az Unikornis Kiadónál Tüskés Tibor szerkesztésében kiadott kötetben is.

Szeretném én is a költő által megfogalmazott módon végezni tovább munkámat szekretáriusként a szeniorok gyülekezetében, mostantól az eddiginél  is inkább digitálisan, amíg a sors erre lehetőséget ad nekem! Aztán majd meglátjuk, mi valósul meg ebből az igyekezetemből és az utánunk remélhetően következő juniorok igyekezetéből. Remélem, utódaim jobban csinálják, mind én.

Az biztos, én is pontosan úgy érzek, mint Csorba:

Mit tettem több, mint ötven éve?
Írtam ezt-azt… de csak kedvem szerint.
Nem hallgattam csábra, ijesztgetésre:
voltam tehát többször se bent, se kint.

Félve kérem segítsenek ebben a munkában, de csak kíméletesen, mert ismerem a mondást: „Barátainktól védj meg, Istenem, ellenségeimtől majd megvédem magam”. Se bent, se kint… volt időszak, amikor kényszer volt eszerint élni, cselekedni, hogy a felszínen tudjunk maradni, és időnként ma is úgy érzem, különösen “kulturális közegben”, erre a létre kényszerülök. Nem magamat féltve, hanem Csorba emlékének őrzése miatt. Bizony, a költő kijelölte az utat.

Ezután mára csak egy kérdés maradt. Már föltettem itt-ott, választ soha nem kaptam. Pécsett a Páva dűlő (zsákutca a Donátusban, minden áthallás nélkül az egykori pécsi polgármesterre) végén, régóta zárt kertben, romos épület mellett relief látható egy kőfalon. A szomszéd szerint az óriási, erős és új kapuval, kerítéssel lezárt telek Mattyasovszky-örökös(ök)é (?), amelyet azok még nem tudtak eladni.
Én most két képen is bemutatom a reliefet és a helyét a google-fotókon. Kérem, aki ismeri a mű eredetét, alkotóját, tulajdonosát, írja meg nekem, amíg nem késő megmenteni. (A harmadik képen jobbra látható telek a végtelenbe nyúlik, a bokrok mögötti kapu már újabb, modernebb, mint a google fotón, amely 2013-ban készült, s a ház, amelynek a kéménye látszik, már csak rom, talán az intézőé lehetett egykor.)

A következő blogban már tényleg az 1. versesfüzet 20. oldalán lévő Csorba-vers kéziratát mutatom be, amely első megjelenésekor a Séta és meditáció című kötetben az Alsóbélatelep címet kapta, de olvasható még a Lélek évszakai című válogatott kötetben, és az Összegyűjtött versek című kötetben is.

Amennyiben eddig eljutottak, köszönöm kitartó figyelmüket.