[A beszámoló előtt örömmel közlöm az olvasóval, hogy kiváló tagtársunk Boda Miklós, a Jelenkor állandó szerzője ezúttal a folyóirat Pécsi irodalmárok című sorozatában jelentkezett írással, mely itt olvasható. Gratulálunk az örökifjú tagtársnak és további tevékeny éveket kívánunk!]

Tegnap, október 29-én megtartottuk a Társaság 2021. évi közgyűlését. A délután jó hangulatban, eredményesen telt. Most csak egy gyors beszámolót adok és nagyon visszafogott hangon megmagyarázom annak az okát, miért lett végül mégis kicsit rosszkedvem.

A tervvel ellentétben nem a közgyűlés lett az első napirendi pont, hanem Nagy Imre professzor előadása Klemm Antal nyelvészprofesszorról. Mindenki örömmel hallgatta az anekdotákkal fűszerezett magas színvonalú, kitűnő előadást. Köszönjük, professzor úr, hogy emlékezetessé tette az estét. Az előadáshoz készített képsorozatot az előadó engedélyének megszerzése után majd közzéteszem. Sajnálom, hogy hangfelvétel nem készült így nem tudom prezentálni az előadás szövegét. A hozzászólások is magas színvonalúak voltak, dr. Pesti János pedig amolyan korreferátumként mondta el hozzászólását, sőt még a közönséget is megénekeltette.

A csere miatt tehát a közgyűlés lett a második napirendi pont. Ez viszonylag gyorsan lezajlott, hiszen a Covid miatt a tavalyi év csendes volt, összejövetelek nélkül múlt el. A gyűlésre 14 tagtárs jött el, vagyis éppen megfelelő volt a résztvevők száma.

A tagság megválasztotta a levezető elnököt (Pintér László), a jegyzőkönyv-vezetőt (Pintérné Csorba Noémi) és a hitelesítőket (Hajdinákné Csorba Eszter, Kiss Tamás). Pintér László ismertette a NAV-nak is elküldött összefoglaló jelentését, majd a Társaság pénzügyi beszámolóját is bemutatta Bársony Kinga könyvelő dokumentumai alapján, végül a tagdíjfizetésekről ill. a kiadásokról készített saját összegzését is a tagság elé tárta. A beszámolókat a tagok elfogadták. Dr. Pesti János előző blogokban ismertetett témajavaslatait is megfelelőnek találták az összejövetel résztvevői. A megvalósításra azután lehet majd visszatérni, amikor kiderül, a javasolt előadók vállalják-e az előadások megtartását. További hozzászólás nem volt, a taggyűlést a levezető elnök bezárta.

A Közgyűlés összes dokumentumát a Csorba honlapon hamarosan elérhetővé teszem.

Rosszkedvem oka az, hogy a taggyűlés után egy „elkapott” beszélgetésben egyik tagtársunk azt nehezményezte, hogy túl sok a Csorbával való foglalkozás, másoknak is helyet kellene adni.
Ez az állítás nem igaz és rossz fényt vet a Társaságra.
Nem igaz, mert elég csak annyit megállapítanunk, hogy a Társaság közgyűlése előtt tartott Nagy Imre előadás is egy Csorbához, sőt még költészethez sem köthető személyről, Klemm Antalról és tudományágáról a nyelvészetről szólt.
Nem igaz azért sem, mert munkánk dokumentálójaként  nyugodtan állíthatom, nagyon sok olyan rendezvényünk volt, vagy sok olyan rendezvényt propagáltunk, s azokon részt is vettünk, amelyek nem Csorbával foglalkoztak.
Nem igaz, mert például a blogokban, hírlevelekben évente 25-30, különféle művészeti ág alkotójának évfordulójára, könyvére, kiállítására hívtam fel a figyelmet.
Nem igaz, mert elnökünk, vagy egyik-másik tagtársunk, például prof. Nagy Imre, vagy az éppen említett Boda Miklós sok más alkotó munkásságának tudományos igényű feltárásával foglalkozik. (Előbbi Katona József, Várkonyi Nándor, pécsi és magyar irodalomtörténet, utóbbi latin-olasz irodalom- és könyvtörténet, helyi irodalomtörténet kutatásával.)
Sokszorosan nem igaz tehát, hogy „mindig csak Csorbával foglalkozunk”, és különösen fájó, hogy ennek alapján a Társaság belterjességgel vádolható.
Mivel a megjegyzés nem a közgyűlésen, hanem utána hangzott el, nem hozom nyilvánosságra a protestáló nevét, de úgy érzem, nyilvánosságot kíván a válasz, nehogy a vád elterjedhessen.

Mindezen túl idézek a Társaság alapszabályának bevezetőjéből, s megkérdezem: vajon miért volna baj, ha ezek után, ne adj’ Isten, sokat foglalkoznánk Csorbával?

„Az egyesület célja: Csorba Győző a XX. századi magyar költészet kiemelkedő alkotója, Pécs irodalmi életének meghatározó személyisége, aki tetteivel bizonyította, hogy számára Pécs „A VÁROS mindörökre.” Az Egyesület célja, hogy elősegítse és folytassa Csorba Győző életművének értékelését, feltárását, gondozását, közzétételét, munkásságának ismertetését és emlékének ápolását, különös tekintettel a következő nemzedékek folyamatos tájékoztatására. […]

Az egyesület tevékenysége. […] Pécsett a múlt században több irodalmi társaság – Batsányi Társaság, Janus Pannonius Társaság – is működött, ezek megszűnése után viszont hasonló a városban nem alakult. A Csorba Győző Irodalmi Társaság ezt az űrt is szeretné betölteni különféle – nem csak Csorbához köthető – témájú felolvasó, könyvbemutató estek szervezésével.”

De hát, lám, nem úgy van, hogy csak Csorbával foglalkozunk, mert már az alapszabályban is megjelenik az igény és a feladat, hogy „ne csak Csorbához köthető” rendezvényeket tervezzünk. S hogy így is teszünk, ez világosan kiderül például a 2019. évi beszámolókból. Egyikből idézek is. [Kiemelések tőlem: P. L.]

„A Csorba Honlapon 61 hírlevéllel jelentkeztünk, tehát több mint heti egy alkalommal juttatunk el híreket 125 e-mail címre továbbá a Csorba Honlapra és Csorba facebook oldalára. A hírlevelekben közel 60 művésszel foglalkoztunk Csorba mellett. Az Ady emlékévhez kapcsolódva havonta jelentkeztünk elnökünk, Nagy Imre professzor Ady-sorozatával és tagjaink kedves Ady-verseiből is többet közöltünk. Részt vettük irodalmi művészeti eseményeken, például a Takács Jenő emlékülésen előadással. Részt vettünk a Szent Mór Iskolaközpont Csorba Győző versmondó versenyének szervezésében. [A versenyen az előadók egy Csorba vers mellett kötelezően más alkotók verseit is előadták. P. L.]. Csorba halálának és születésének évfordulóján is megemlékezéseket tartottunk. Megtartottuk a Társaság éves közgyűlését. Jó kapcsolatokat ápoltunk a Csorba Győző Könyvtárral, ennek során Csorba összes önálló verses-és fordításkötetét, prózai kötetét digitalizáltuk. Újabb kis kötetet jelentettünk meg a Társaság könyvtárának sorozatában. Összegezve: vállalt feladatunknak megfelelően őriztük Csorba emlékét, gondoztuk hagyatékát és részt vettünk Pécs város kulturális életében.

[…]

Sőt, terveket is tudok javasolni jövőre. […] A rendezvények közül fontos az évfordulós ünnepségek megszervezése, kapcsolattartás-teremtés iskolákkal, rendszeres látogatói napok tartása a Csorba Emlékszobában. Fontos volna könyvek kiadása. Például különnyomat Boda Miklós Jelenkorban közzétett Csorba tanulmányáról, Nagy Imre professzor Ady verselemzéseinek kiadása, vagy a Csorba Győző-Takács Jenő levelezés kiadása. Utóbbi Pécs művelődés-történetének is egy fontos adaléka lehetne, kézirata gyakorlatilag készen van. Hasonlóan fontos művelődéstörténeti adalék egy könyvritkaság, amelyet Csorba könyvtárában találtam, az Emlék-füzér Koczián Sándor hátrahagyott műveiből című kis kötet hasonmás kiadása. Digitális változata a Csorba Könyvtárában található, az általam kölcsönadott kötetről készült a Tudásközpont Digitáliájában. Elérhető itt. (Kiadja a Pécs-Főgimnasyumi Irodalmi Kör. Pécs 1871. Nyomtatott Schön Jakabnál.) Vagy például  “… egy alig, sőt tulajdonképpen nem is ismert pécsi költőnő P. Kaufer Etti 1920-ban Pécsett kiadott kötete. A könyvet egyetlen magyar on-line katalógus sem ismeri, a költőnő nevét beírva 1, azaz egy releváns találatot kapunk: egy antikvárium címét, ahol a könyv megvásárolható. […] (In: Csorba honlap.) Magam számára pedig terv a Csorba Társaság ügyeinek intézése, a hagyaték gondozása, valamint a honlap és a facebook-oldal további működtetése.

Tervek tehát volnának, csak megvalósító és érdeklődő is legyen. Kérem véleményüket és a javaslataikat.

[…]

Dr. Nagy Imre megjegyzése a beszámolóhoz.

“Megjegyzés Pintér László beszámolójához. A részletes és alapos szöveg nem kíván elnöki kiegészítést. Talán csak annyit, hogy a kiadványaink igen fontos publikációk, ezeket bibliográfiai adatokkal fel kellene sorolni. Ez a munkánknak az a része, ami a nyomdafesték által maradandónak tekinthető. A lehetőségeinkhez képest nagyon is sokat tettünk e téren. Megemlíteném még a “Pécsi Társalkodó” című sorozatunkat. Ezek megfelelő érdeklődés mellett kerültek sorra, pl. a Várkonyi Nándor Könyvárban. A Társaság mindkét céljához hű maradt: ápoljuk a Csorba-hagyatékot (Pintér Lászlóé az érdem, hírlevelei, internetes közleményei páratlanul gazdagok), és kutatjuk a pécsi irodalmi műveltség hagyományait. (Pl. Kardos Tibor-előadás, publikációk a Jelenkorban.) Elindult a székfoglaló előadások sorozata (Mezey Katalin, Kende Kata). A Társaság valóban fiatalításra szorul. Felajánlom, hogy levelet írok a gimnáziumokban magyartanárként dolgozó volt hallgatóimnak, “tagtoborzás” céljából. Pályázatot kellene kiírnunk vers, novella, regény, esszé vagy tanulmány műfajában. Ennek fedezetét az Önkormányzat bizonyára biztosítaná. A megfelelő híradásról a DN gondoskodna. Javaslom, hogy a Társaság pártolja a Várkonyi-unokák jövő évre szóló nemes kezdeményezését. [A Várkonyi-év pártolása részünkről jelentős volt: megjelentünk a Várkonyi emlékezéseken, azokon Nagy Imre tanár úr előadást is tartott. P. L.] Azt is jónak tartanám, ha a Társaság fórumot biztosítana (akár online formában) Várkonyi Nándor 1942-ben megjelent jelentős műve, az Újabb magyar irodalom 1880-1940 című könyve új kiadásának. A könyv a tervek szerint a budapesti Széphalom Kiadónál jelenik meg jövő tavasszal. [Várkonyi-könyv sajtó alá rendezve, professzor úr tanulmányaival, jegyzeteivel idén könyvhétre megjelent! A könyv bemutatása betegségem miatt elmaradt, pótolni fogom! P. L.] Ezekben a felvetésekben látom a jövő lehetőségeit. A Társaságról beszélek, mert az “asztaltársaság” derék, de dilettáns forma. (A dilettáns szót műkedvelő értelemben használom.) Csorba emléke többet érdemel. Persze, a tagságnak kell dönteni ezekben az ügyekben. Dr. Nagy Imre, a Társaság elnöke.”
Pécs, 2020. november.”

Fentiekből világosan kitűnik, hogy a Társaság a kettős célnak – Csorba Győző emlékének ápolása és  részvétel a város kulturális életében – maximálisan igyekszik eleget tenni. Tovább a kérdéssel nem foglalkozom, csak megismétlem: nyitottak vagyunk minden, a fenti célokhoz illő, a Társaság lehetőségeit figyelembe vevő javaslat megvalósítására, amennyiben a javaslattevő támogatást is nyújt ötletei megvalósításához.

Nem volt idő a közgyűlés tervezett bevezetésre. Abban elmondtam volna, hogy új hagyományt szeretnénk kialakítani. A Társaság névadójára emlékezve szeretnénk minden gyűlést egy hang- vagy videó-dokumentummal indítani, amelyen a költő saját verseit mondja. Tennénk ezt akkor is, ha a gyűlés más, nem Csorbához kapcsolódó tárgyról, személyről szól. Ezen az esten is ez volt már a terv, de a váratlan műsorváltozás és a szűkké vált időkeret miatt lemondtam erről. Most pótolom. A tegnap estére választott, helyzetünkhöz is illő vers itt meghallgatható Csorba előadásában.

Szerettem volna megemlékezni Mindenszentekről, ill. Halottak napjáról, de mivel az időből nem akartam kifutni, ez elmaradt. Most pótolom.  Hippói Szent Ágoston szép elmélkedését ajánlom ezen az ősi gyökerekből eredő katolikus ünnepen, s utána egy rövid csendes emlékezést, otthon vagy a temetőben.

Emlékezzünk halottainkra már csak azért is, amit Karinthy a maga groteszk  módján így fogalmazott meg:

„Mostanában olyan sokan halnak meg, akik eddig még soha.”

Köszönöm figyelmüket.