104. Csorba blog. Temetőben

Ma elmentem a temetőbe a szeptember 13-án elmaradt látogatásomat igyekeztem bepótolni. Kicsit gyönge voltam még, de a sétát azért kibírtam.

Jártam köztetek sírok,
ha megálltam éreztem,
befelé sírok.

Csorba gyönyörű verse az Állapot-rajz jutott eszembe:

“fejemen belül a töviskorona
befele hull a vérem csöndben hull kint semmi nyoma”
(Állapot-rajz. Itt meghallgatható Gáti József előadásában is.)

Megjelent a Szemközt vele című kötetben. Itt mindent elolvashatnak a kötetről és a hírlevél végén Tüskés Tibor kötetről írt tanulmányát is közlöm.)

Csorba sírja. A két héttel ezelőtti virágok nagy része már az enyészeté. Akár a sír lakója…

Hármas sír. Vajon az ük- és a dédmama vigyáz az angyalkára, vagy az angyalka rájuk? Vigyázzanak egymásra…

Pihenjenek békében.

Köszönöm figyelmüket.