A kéziratos versszövegek összefoglalója.

Az év első blogbejegyzésében minden kedves követőmnek boldog, békés, vírusmentes új évet kívánok!

2021-ben elsőként a Jéghegyen és a Józan szavak című versek kéziratát mutatom be. A Jéghegyen című vers alatt 1943. április 18-ai datálást olvashatunk, a Józan szavak alatt nincs datálás, de valószínű, nagyjából az előzővel egy időben születhetett. Ezt erősíti a két ajánlás hasonló szövege is. Egyik vers sem jelent meg kötetben.

A Jéghegyen kéziratának pdf-változata

A Jéghegyen word-változata. (Sajnos a tördelést nem tudtam pontosan megszerkeszteni a html- szerkesztővel, de a kézirat fotóján jól látszik a szokatlan forma.)

Jéghegyen
                         Kicsimnek, egyetlen társamnak, adom.

Izgága henger s rendületlen ég
kerít,
halk ékeit
a súlyos bot forgatja mint kerék.

Csak én vagyok s te vagy: ketten vagyunk. –
betelt
Törvény terelt
így együvé – viseljük jól magunk!

Részünk veszik, ha bármelyőnk veszik
kedves, vigyázz
nagyon!

Fagyon
fáznánk, s ki más
takarná ránk a lelke lepleit?
–– . ––
Pécs, 43. ápr. 18-án.                 Csorba Győző

A Józan szavak kéziratának pdf változata

A Józan szavak word-változata

Józan szavak
Kicsi lánynak nagy-nagy szeretettel

Húzd be szárnyad, fordítsd a szemed
magad elé. Hiába csapkolódtál,
hiába néztél csillagot: ne vedd
zokon, ha a földön ragadtál.

Friss érzékeid tenyere üres:
a pucéran beléd jövő világot
nem öltöztetik. Nincsen érdekes,
csak szükséges és éppen-kellő.

Ősz van, – hát ősz van: lehull a levél,
s hidegedik. Más semmi se történik.
Hazudozó, ki többről is beszél,
ügynök-nyelvű, ne hallgass rája.

Nem védi már húsod a szívedet:
közvetlen éri minden, ami éri;
bokrosodik benned az ismeret,
és bősz kínokkal fizetsz érte.

De van még térded, s szád alázatos,
– melletted jár egy lány a sivatagban –
csókold meg áldott lábnyomát, magos
utakról térült el miattad.

–– . ––
Csorba Győző

Mindkét vers figyelmeztetés a kedvesnek. A költő nem árult zsákbamacskát: az elsőben arra figyelmezteti Margitkát, hogy Csak én vagyok s te vagy: ketten vagyunk. – / betelt / Törvény terelt / így együvé – viseljük jól magunk! Az biztos, hogy az érett Csorba kitapintható a versekben, azonban például a későbbiektől eltérően az első versben abba ölelkező, tiszta rímet alkalmaz, például  betelt / terelt vagy a nagyon / fagyon, de szinte bármelyik rímpárt idézhetnénk. Különös a harmadik versszak utolsó és a 4. versszak első sorának rímeltetése: nagyon! // Fagyon méghozzá úgy, hogy mindkét sor csak a rímelő szavakból áll. A figyelmeztetésnek a pattogó, egymást erősítő tiszta rímek, rövid sorok megfelelő, már-már katonás formát adnak.

A második vers hagyományosabb négysoros versszakokból épül, rímképlete is más, mint az előzőé volt: abac, azaz a vers ritmusában, rímelésében is eltér az előzőtől. Kivéve az első versszakot, ahol a második és negyedik sor rímpárja ... hiába csapkolódtál /… földön ragadtál pontosan kifejezi a tiltakozásnak és hiábavalóságának ellentétét. A Józan szavakban a szokatlan szavakat alkalmazó Csorba is feltűnik: csapkolódtál, hidegedik, éppen-kellő, ügynök-nyelvű, bokrosodik.
A költő már az első versszakban bevallja, hogy a szárnyaló és csillagokat néző kedvest ő ragasztja a földhöz. Ezt aztán az utolsó két sorban egy bocsánatkérő gesztussal tisztán meg is fogalmazza egy magának szóló paranccsal: csókold meg áldott lábnyomát, magos / utakról térült el miattad.
Ha figyelmesen olvassák a verseket, talán egyetértenek velem abban, hogy ezek is befértek volna egy kötetbe. Csorba azonban nagy gonddal válogatta ki verseit a kötetben történő megjelentetésre. Nyilván a fentieket  túl személyesnek és túl sötét hangulatúnak találta és a köteteiben közölt sok hasonló tartalmú verséből ezeket látta jónak kihagyni. De legalább megmaradtak kéziratban és olvashatjuk őket.

Köszönöm figyelmüket.