„A Kossuth-díjas énekmondó, népzenész Mosonmagyaróváron született 1954-ben. Utolsó interjúját lapunknak adta, amelyet itt olvashatnak el.
– Nem én voltam az érték, hanem amit közvetítettem. Majdnem teljesen mindegy, hogy ez tetszik a közönségnek, vagy nem. Tetszik, nem tetszik: ízlés kérdése, az ízlést pedig formálja a politika, és már megint a politikánál vagyunk, ami pedig nem érdekel – mondta Kátai az interjúban.”

Egy szomorkás emlék.

GYÖNGYÖK PERDÜLNEK SZÉT

Gyöngyök perdülnek szét. Jaj, odalett a zsinórjuk?
Felfűzném ismét, de mit érne: hiányzol,
biztos csat, hogy meg tudd őket tartani, Kedves.

Tán kora volt még? Napfelkeltét szürke derengés,
úgy áhítlak, megsápadtam a nyugtalan éjtől;
zsúfolt nézőtérnyi nagy arccá nőttetem arcom,
fenséges jelenésedből semmit ne mulasszak.
Ó, ahogy árva öböl bizakodva
szórja a nyílt tengerre a karcsú
fárosz fénytereit; sivatag folyamágya
vágyik a tiszta hegyekből égi üdén leiramló
zápor után; – rab leskel bűntelen ablak-
résén egyetlen csillag vigaszára;
mint nyomorék, aki el-
dobja meleg mankóit: a szent oltárra akasszák,
s ott fekszik, s csodatétel nélkül lábra sem állhat:
lásd, ha te nem jössz, így sodródom a vég fele én is.

Csak téged szomjazlak. A kő hajszál-repedése,
mert átszúrja a fű, nem akarja-e, hogy tavaszodjék?
Végig a föld tavaszodjék. S hogy meglássa a hold a
tóban a képét, nincs-e vajon szüksége a másik
csillag erős kölcsönfényére? Akármi kicsinység
megtörténhetik-e, ha a minden idők, a jövendő
teljessége felénk nem mozdul? És, Kire-Szó-Nincs,
hogyha te nem vagy benne? Kevéskét tartani tudlak,
s aztán vége. Erőt vesz rajtam a kor, vagy
gyermekek állnak utamba.

In: Rainer Maria Rilke: A párduc. Válogatott versek : Válogatott versek. – [Szentendre] : Interpopulart, 1995. – (Populart füzetek, ISSN 1216-8661 ; 107). – ISBN 963 613 100 7
Megjelent még: Csorba Győző: Kettőshangzat : Válogatott versfordítások. – Bp. : Európa Könyvk., 1976. –  ISBN 963 07 0898 1 kötött. – 216–217. p.

Őszi képek Donátusból. Egy vörös, egy arany és egy zöld és arany.