Köszöntök minden édesanyát a koranyár egyik legszebb napján! Isten éltesse őket! És üzenem: ezért (is) érdemes anyának lenni.

Meg még ezért is: Weöres Sándor: Anyámnak.

És még Csaba testvér szavai ráadásul. 

Idézet a szövegből:
3. „Jöjjön el a Te országod!” A Miatyánknak ez a mondata a latin fordításban (Adveniat regnum tuum), de az eredeti görög szövegben is ugyancsak ezt kérjük: Jöjjön el a te Országlásod. Ha nyelvészkedünk egy picit, rájövünk: A Miatyánk „Jöjjön el a te országod” sorának eredeti ógörög szövege a Máté 6:10 alapján: «ἐλθέτω ἡ βασιλεία σου». A kifejezés a királyság/uralom eljövetelét jelenti, ahol az elthetó az ige, a hé a névelő, a baszileia a királyság, a szu pedig a te/tiéd birtokos névmás. Jöjjön el a te országlásod, a Te uralkodásodnak az ideje. A Teokrácia az, amikor minden döntésünket, cselekedetünket Isten jóságos, irgalmas, bölcs akaratával egyeztetve hozunk meg.  A keresztény, Teokráciát vállasztja – de nem abban a torz, politikai értelemben amitől a világ fél, hanem olyanban, ahol Isten és az Ő törvényei a legfőbb tekintélyt képviselik. Fontos, hogy megértsük: Isten „országlása” nem szolgaság, hanem a valódi méltóságunk forrása, hisz Istenhez tartozni öröm, béke és kibontakozás.
Amikor az Úr imáját mondjuk, akkor nem egy földi uralom után vágyakozunk, hanem azt kérjük, hogy világunkban ne a leggátlástalanok akarata érvényesüljön, hanem az Isten irgalmas jósága. Ne a tömeg indulata döntsön, hanem az egyetemes szeretete. Ne a pillanatnyi érdek vezessen, hanem az örök érték. A Teokrácia az Istenre odafigyelő párbeszéd szabadsága.
Az evangélium szerint: a jó Pásztort ne azért kövessük mert kényszerít (mint egy autokrata), és nem is azért mert megszavaztuk (mint egy pártvezért), hanem mert Ő ismer minket, szeret, a nevünkön szólít, mi pedig ismerjük az Ő hangját és örömmel megyünk vele, hisz jó vizű, gazdag legelőkre vezet. Ebben a „zűrzavaros világban” talán ez a legnehezebb feladatunk: megtanítani magunkat, de a fiatalokat is, hogy ne a „lájkok” száma vagy a többség zaja alapján döntsenek, hanem mielőtt bármit is mondanánk, teszünk, merjünk leborulni a lelkiismeretük szentélyében az egyetlen valódi Király előtt, és vele egyeztetve hozzunk döntéseket.
Szeretettel, Csaba t. Kép: Mi mindent ad az Isten nekünk? Ő egyetlen dolgot koldul tőlünk: a Teremtőnk és egymás iránti  őszinte SZERETETET!

Ennyi szeretet után vissza Sevcsenkóhoz, és Fegyir Sándorhoz, akire – divatos szóval élve – annyira „rákattantam”;) (Ld. előző blog.)

A Tarasz Sevcsenko versei című kötetből kimásoltam Csorba versfordításait és a könyvészeti adatokat, itt nézhetik meg ezeket. (Az itt olvasható Csorba- fordítások közül több szerepel az Apácahimnusz című kötetben is, ott nem ismétlem meg újra a változtatás nélküli versfordításokat.)
Az Apácahimnuszból pedig Sevcsenko képeit másoltam ki, mert hát ő nem csak költő, festő is volt, a kötetet a költő saját képeivel illusztrálta a szerkesztő.

A 400. Csorba blog melléklete. Sevcsenko: Apácahimnusz. Borító

Hogy jobban megismerhessük Sevcsenkot, idemásolom a kötet fülszövegét.

Talán még nagyobb örömöt okozott volna a Csorba Könyvtár fogadóbizottsága Alexander Fegyir nagykövet úrnak, ha fölolvassák neki Sevcsenko egyik nagyon szép versét. Nem tudom, Alexander Fegyir leszármazottja-e  Fegyir Ivanovics Csernenkonak, akinek Sevcsenko egyik versét ajánlotta, de talán elfogadná rokonának a régi katonát, hiszen ő is az (volt?). Valószínűnek tartom, Weöres Sándor zsenije is jelentősen hozzájárult az ukrán szöveg kedvességéhez, Petőfis hangulatához. (Érdekességként megjegyzem, hogy a „régi Fegyir” nevét tegnapelőtt még megtalálta az AI, ma viszont már nem. Tessenek sietni!)

És akkor mit mondhatnék még: örülök, hogy kisunokáim révén rábukkantam Sevcsenko verseire és képeire. Köszönöm nekik a figyelemfelhívást.
Isten nyugosztalja Sevcsenkot békében a háború ellenére is. Remélem, az ő sírját nem szaggatják fel a bombák, (név?)rokona pedig békében élhet a háborúktól (még?) megkímélt kies Magyarországban.

Önöknek pedig köszönöm a figyelmet.