„Egy nemzetnél nemcsak az a fontos, hogy vannak-e értékei, hanem az is, hogy vannak-e értékeinek megbecsülői.” (Egry József)
Ilyen még nem volt. „Kék hírek” a Csorba honlapon. De mi tegyünk, az újság ilyen: nem az a hír, hogy a kutya megharapta a postást, hanem az, hogy a postás megharapta a kutyát. A rendőrség semmit nem mond az esetről, de valami „zajkeltés” kell: annál a háznál vonultak fel a rendőrök, amelyikben Csorba Győző lakott.
„Március 26-án, csütörtökön nem sokkal 12 óra előtt rendőrök, bűnügyi helyszínelők lepték el Pécsen a Damjanich utcát. Információink szerint egy családi ház udvarában dolgoznak a hatóságok – annál az épületnél, ahol Csorba Győző, neves pécsi költő is élt: emléktáblája továbbra is ott díszeleg a telek kerítésén.” Tehát a lényeg: ott történt valami, ahol Csorba Győző élt. Mert, hogy mi történt, azt – ugye – nem lehet tudni. Kegyelet is van a világon, ezt még a rendőrök is tudják. (Az a megfogalmazás pedig, hogy „Csorba Győző … emléktáblája továbbra is ott díszeleg telek kerítésén.”, fura és rosszízű.)
Mivel a hír megjelenése óta sok kérdés érkezett hozzánk, tisztázom a helyzetet: Csorba Győzőnek és a Csorba utódoknak, rokonságnak semmi köze nincsen már se a házhoz, se a telekhez. Annak a családnak a leszármazotti vették meg/vissza a telket és a házat is 2000 körül, amely családtól 1959-ben Csorba megvette azokat. Furcsa történet, amint az is, hogy a Csorba lányok éppen aznap akarták meglátogatni az egyik ős/új tulajdonost, amikor az eset történt. Már úton voltak a Damjanich utcába, mikor, kapták a telefonhívást, hogy bocsánat, mégse menjenek, mert valami közbejött. Visszafordultak, s mire hazaértek, megjelent a hír a BAMA online-oldalon: „Március 26-án, csütörtökön nem sokkal 12 óra előtt rendőrök, bűnügyi helyszínelők lepték el Pécsen a Damjanich utcát.” Ennyi a történet. Többet mi sem mondhatunk, mint hogy nagyon sajnáljuk, ami történt, Isten nyugosztalja szegény elhunytat. És minden érdeklődő tartsa tiszteletben a család akaratát, ahogyan a rendőrség is teszi.
Csorba, aki minden bizonnyal tud már a magasban erről a szörnyű hírről – mint mindenről -, a maga vitatkozó természetét ott is megtartva biztosan megkérdi: „Uram, miért adsz egyik kezeddel, ha a másikkal egy pillanat alatt mindent elveszel?”
Küldöm búcsúztatóul a református Csorba és a katolikus Csorba utódok fájdalmas üdvözletét a gyászoló családnak:
A szomorú bevezetés után a szokásos menü, amelynek 4. pontjában a szomorú témához illő Csorba verset ajánlok
1. Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a Csorba-csatorna videóira, ajánlja az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel az oldalra, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai vers Csorba válogatásomból:
Mi is lehetne a mai Csorba vers, mint a költő búcsúszavai egy halott lányhoz. (Csakis a témája, ideillő gondolatai miatt idézem, a lány nem föltétlenül igaz!)
Sajnálhatod, sirathatod,
ő az igazi úr: halott.
Minden rend fölbomolhatik,
meg nem zavarja álmait.
Adhatsz rá szép selyemruhát,
ujjára is gyűrűk sorát,
vagy bőréig kopaszthatod,
sőt bőrét is lenyúzhatod.
Aranyat csörgethetsz, pucér
legényt mellé dönthetsz: mit ér?
Nyugalma megkövült: magos
voltához nincs hasonlatos.
A 281. Csorba hírlevél melléklete
Előszó
„Mindannyian a szakmában hálásak vagyunk azért, hogy folyamatosan feldolgozod és az utókor számára megörökíted a múltbeli történéseket, nagyjaink emlékét. A Farmakognóziai Hírekben utóbb megjelent Tyihák Ernőről készített összeállításod szép emlékeket ébreszt bennem. A honlapunkon, Szegeden a megjelent nekrológ próbálta kifejezi, milyen tisztelettel adózok emlékének. Ernő pályájának kezdetén Édesapámmal dolgozott együtt, számos közös dolgozatuk jelent meg. Édesapám nagyra tartotta őt, becsülte, mint az egész gyógynövény szakma, invenciózus, szerény mivoltát. Őt állította elém, mint követendő példát. Később, a Gyógynövény Kutató Intézetben tett tanulmányutam során én is magával ragadónak találtam a mindenkor újat kereső személyiségét. Amikor már lehetőségem volt rá, próbáltam közelebb hozni Szegedhez, a Farmakognóziai Intézethez. Címzetes egyetemi tanári felterjesztése szerencsére támogatásra talált. Ezzel kapcsolatban kértem őt, hogy a frissen megindított
biotechnológia tantárgyam keretében egy-két órát tartson szemeszterenként. Általában saját elméleteiről tartott órákat s a visszajelzések alapján, egyénisége, lelkesedése a diákságot éppen úgy magával ragadta, mint mindenkor minket is.
Még egy, kevésbé ismert momentum, melyet elégedettséggel idézhetek fel. Blunden angol professzorral (University of Portsmouth, U.K.) hozhattam össze őt. (Blunden professzor szintén, intézetünk közreműködésével nyerte el a honoris causa doktor címet Szegeden). Ez olyan jól sikerült, hogy a szakmai baráti kapcsolataink szinte családi szintűekké váltak. Otthoni vendégeskedések feleségekkel, rokonokkal stb. jelezték ezt. Ernőnek Blunden professzorral kapcsolatban nagy érdeklődésre számot tartó szakmai tervei voltak, melyek megvalósítására azonban már nem kerülhetett sor.
Kedves Laci! Amint látod a régi emlékek felelevenítése, megőrzése és a jelen számára hozzáférhetővé tétele mindannyiunk számára nagy jelentőségű. A Te ilyen irányú munkásságod a gyógynövény, a botanika, de más területeken is, nagyon nagy jelentőségű. E területnek Te vagy a legelhívatottabb és legaktivabb, és váltál a legelismertebb művelőjévé.
Most, amikor áldott karácsonyi ünnepeket kívánok, szeretném, szeretnénk, ha az eddigiekhez hasonlóan folytatnád feltáró munkádat. Ehhez kívánok az újesztendőre is jó egészséget és, hogy a Jóisten őrizze meg alkotó képességedet, alkotó kedvedet, hogy sok hasonló összeállításodat olvashassuk.”
Szeged, 2019. Karácsony
Prof. Dr. Máthé Imre emeritus professzor
Szegedi Tudományegyetem
Gyógyszerésztudományi Kar
Farmakognóziai Intézet
„Bevezetés [a szerzőtől, P. L.]
Az előszóban idézett kedves és elismerő sorok arra ösztökéltek, hogy mindazok méltatását, akiket életem során megismertem és már nincsenek köztünk – a Róluk írt emlékezéseimet, másod-közlésként, összegyűjtve – a tisztelt Olvasó elé tárjam.
Ritka szerencsém, hogy mindannyian korunk kiváló tudományművelői, akik minden tőlük telhetőt megtettek, hogy remény töltsön el minket: a teremtett élővilág sokfélesége, a vadon élő és termesztett haszonnövények értékei a jövőben is megmaradásunkat biztosíthatják, ha az általuk képviselt ökológiai-biológiai szemléletet minél több ember megismeri.
Ezért veszem a bátorságot, hogy szemlélőként, sokuk tanítványaként, munkatársaként, híveként tisztelegjek példás emlékük előtt.
Pécs, 2019. Karácsony a Szerző”
