Először egy javaslat: figyeljék a pécsi Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek műsorajánlóit, válogassanak a műsorok között és látogassák azokat! Itt tájékozódhatnak mindenről.

 

1. Ma két verset ajánlok, de most Csorba youtube csatornáján. (Úgy látszik, néha sikerül a letöltés.) Ady Endre: Köszönöm, köszönöm, köszönöm. Előadja a Beszterczey Attila és Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kívánság. Előadja: Németh Kristóf.

Csorba youtube csatornájára feltöltött videók listája. (172 cím; 2025. 01. 19. A címlista itt megtekinthető.)
Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a videókra, ajánlja az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel az oldalra, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.

4. Mai vers Csorba válogatásomból
Egy játszótér mellől. Major Tamás előadásában.

EGY JÁTSZÓTÉR MELLŐL

Barátaim
kislányok kisfiúk:
a játszótereket játékokat
játszópajtásokat sosem szabad
kint hagyni
Lám
amit kint hagytam nem találom
csak ami bennem azt találom…

A vers (tkp. allegória) mondandója világos: csak amit bent, a lelkünkben őrzünk meg, csak az marad, amit kint hagyunk, azt már nem találjuk, az eltűnik, az elveszik.

5. Az előző blogban Albert Zsuzsa Csorba interjúját közöltem, most jöjjön Lázár Erviné. Csorba és Lázár beszélgetése az Élet és Irodalom Látogatóban című sorozatához készült. Csorba és Lázár barátságáról, levelezéséről itt írtam. Nem véletlenül bízták Lázár Ervinre a Csorba interjú elkészítését. Lázár Ervin, kinek indulásánál Csorba is segítkezett a költő legkedvesebb barátai közé tartozott. Az interjú az első, ÉS-beli közlés (1969. 48. sz) után a Látogatóban című kötetben is megjelent. Ezt a kötetet és az ottani megjelenést ismertetem alább. Nem másolom ide a teljes képes összefoglalót, csak a két alkotó fotóját és az előszót. A teljes összeállítást erről a linkről érhetik el. A Látogatóban című kötet leírását alább közlöm:

LÁZÁR Ervin: Az Élet és Irodalom látogatóban Csorba Győzőnél. = Élet és Irodalom, 1969. 48. 12. = Látogatóban. Kortárs magyar írók vallomásai. Új gyűjtemény. Szerk. Lengyel Péter. Bp. 1971, Gondolat. 250-259. – Csorba addig megjelent köteteinek jegyzéke és fényképe 540-541. p.

A kötetben szereplő interjúalanyok fotói is megjelentek az interjúk után. Igazi „csemege” Csorba itt közölt fotója: sem Csorba lányai, sem én nem emlékszünk erre a különleges beállítású, Féner Tamás által készített portréra. (A „hivatalos” fotósok általában küldtek az eredeti képről másolatokat a költőnek, ez talán itt elmaradt, vagy Csorbának nem tetszett a kép és nem őrizte meg.)

A beszélgetőtárs Lázár Ervin és felesége Vathy Zsuzsa (akit Csorba szintén nagyon szeretett)

Kép forrása: Képmás magazin. Ajánlom melegen a linkről elérhető beszélgetés olvasását is. Nagyon fontos, komoly gondolatokat mond el benne a kedves alkotópár, könnyeden, humoros formában. Az utolsó három kérdést-feleletet másolom, időszerűek most is. Talán még inkább, mint akkor voltak:

„– A még nagyobb családban, a társadalomban ritkán vesznek részt látványos politikai megmozdulásokon. Miért?
L.E.: Persze, hogy van politikai meggyőződésünk, de megtanultuk, hogy a politika más logika szerint működik, mint ahogy egy író világrendje. Olyan pálfordulások, bakugrások, érthetetlen mozzanatok vannak benne, amelyek – lehet, hogy a politikai életben szükségesek, de – számunkra követhetetlenek. Az író maradjon a művei mellett.
V.Zs.: Évekig nem tudtunk eléggé örülni annak, hogy vége egy rossz rendszernek, amiről mindenki tudta, hogy nem működik, de eltarthatott volna még tovább is. A rendszerváltás eufórikus örömöt okozott. Én 1990-ben beléptem az MDF-be, és négy év kellett ahhoz, hogy rájöjjek: a politika többek között kompromisszum is. Pláne az ilyen gyenge demokráciákban. Az írónak nagyon nehéz, és többnyire hátrányos is, ha ezeket politikus módjára követi.

– A művészeket nem zavarja, hogy a politikusok lettek a „sztárok”?
L.E.: Amikor még nagyon sok függ attól, hogy ki kerül hatalomra, mit rendelkezik, mit lop el, mit ad el, mit állít fejre, akkor ez még lehetővé teszi, hogy a politikusok ott álljanak a figyelem fókuszában. Amikor az ország belerázódik egy olyan szabályos rendbe, ami a gazdag nyugati demokráciákban működik, már sokkal kevésbé húsbavágó, hogy mi történik a politikában. Akkor kit érdekel a politikus!
Az lesz a jó világ, amikor majd az ország 75 százaléka nem tudja, hogy ki a miniszterelnök.

– Ha Lázár Ervint megbíznák, hogy alapítson egy társadalmat, milyen lenne az, és hol lenne benne a család helye?
L.E.: Amit én elképzelnék, az a körülröhögés tárgya lenne. De komolyan. A család nagyon fontos szerepet kapna az én társadalmamban. Úgy tartom, hogy bár nagyon törekszik az ember minden felé, amiről úgy gondolja, hogy neki boldogságot okoz, elfelejti, hogy akkor él harmóniában, ha a körülötte élő emberekkel jó viszonyban van. Ma arra képezik ki az embereket, hogy ne gondolkodjanak, csak vásároljanak. Anyagi és szellemi bóvlit. Egy darabig az emberek vevők, de azt gondolom, hogy egy idő után elkezdenek gondolkodni. Az emberiség mindig csak a katasztrófákból tanulja meg, hogy mi a helyes. Remélem, most katasztrófa nélkül is megtanuljuk.” [Kiemelés tőlem. P. L.]

Csorba és Lázár levelezése összesen 40 levelet tartalmaz. (27 Lázár és 13 Csorba levél.), melyek megjelentek a Csorba Győző és barátai című levelezéskötetben.

Kézírás. – A levelet alulról felfelé kell olvasni. – A levél legfelső sorában levő „aláírást” Lázár tükörírással „készítette”! [1] A levélben Lázár az 1981-ben megjelent Csorba-kötetet (A világ küszöbei. – Bp. : Magvető K., 1981) és a benne megjelent, neki ajánlott Csorba verset – Vígalom 78’ (p. 147-148.) – köszöni meg. Ebben a versben van az alá(fölé)írást magyarázó sor is: „Vérük hogy túl-túl fölszaladt, / a csaj s krapek / nyugodtan ülve nem maradt”

A levél word változata:

nivrE razaL”

könyved a csaj, a krapek és
próbálkozgatok. Még egyszer: nagyon köszönöm
azértis, csakazértis fölfelé próbálkozom,
láthatod, hathatósan küzdök ellene,
dagad a süllyedő égbolt alatt, de
s szorulnak össze s légszomjam vészesen
hogy bőröm betonfalai közbe vastagszanak
oda ne rohanjak!) Magamról csak annyit,
Ez egy berzsiáni bölcs mondás (hogy
egy lépcső egyaránt vezet lefelé és fölfelé.
tem a válaszba. Amelyből kiderül, hogy
11.
V.
sam 81  -én, íme, már bele is kezd
világ egyensúlyát (ami nincs) helyreállít
81.   -án dedikáltál nekem.[1] Hogy a
V.
3.
Nagyon köszönöm a könyvet, amelyet

„Kedves Győző!

A Látogatóban című sorozatban megjelent interjút a levelezésben is többször említik. Pl. az első Lázár levélben is:

„Azt akartam különben mondani., hogy egy alkalommal, mikor arról volt szó a lapnál,[1] kiről írjanak »látogatóban«-t (tudod, mindig az utolsó oldalon szokott lenni)[2] szóba kerültél te is, de egyik-másik olyan vehemensen tiltakozott, hogy meglepődtem. Nem hiszem, hogy személyes elfogultság okozta volna, inkább az a hülye nézet, hogy Soroksárnál vége az országnak és persze a magyar irodalomnak is.
Tudom, az egész nem érdekel különösebben téged – de ezt akartam elmondani Fehérváron, hát leírtam.
[1] Élet és Irodalom, ahol ekkor dolgozott Lázár.
[2] A Látogatóban az Élet és Irodalom népszerű sorozata. Anyagából kötetet is állítottak össze, ld. 68/1. j.”

Lázár 2. Csorbához írt levelében így mentegetőzik:

„Tudom, azt gondoltad: »na, ez is egy udvariatlan fráter, küldök neki könyvet és még csak meg sem köszöni«.[1] Na, de most azért is megköszönöm, és nagyon jól esett − nem tudom, ki hogyan van vele, de én a Te barátságos gesztusaidat kitüntetésnek veszem. A könyv nagyon tetszett, és azt hiszem, az utóbbi idők egyik legszebb verse az »Amit én…« kezdetű.[2] Akkoriban gondoltam is rá, hogy írnom kellene róla, na de hát az én elhatározásaim! Röhej! Látod, még arra sem telt, hogy azonnyomban egy tisztességes levelet írjak. De azért ne haragudj rám, ez az egész évem (legalábbis eddig) nem valami fényesen sikerült, úgy látom, most dűlt össze alattam a kóceráj, amit éveken keresztül sikerrel rongáltam. Menekülésszerűen jöttem ide Varsóba, nem tudom, használ-e. Mindenestre dolgozni eddig nem tudtam itt se. Valahogy nem megy. Pedig hát ez lenne az egyetlen menedék. Na, mindegy. Fél évig leszek itt, és ha sikerül, megtanulok közben lengyelül. A lengyelek nagyon rendesek, bár sajnos a minisztériumban egy rémes hölgy intézi az ösztöndíjasok ügyeit. Két hete vagyok itt, nem sokat tudok az itteni ügyekről. Mégegyszer elnézésedet kérem a kései levélért meg a panaszkodásért is.
[1] Lélek és ősz. – Bp. :Magvető, 1968.
[2] A Fordított kígyó c. Csorba versről van szó, melyet a költő a feleségéhez írt. A vers a magyar irodalom egyik legszebb szerelmes verse, sok méltatója van a költőtársak és a kritikusok, irodalomtörténészek között is. A Lélek és ősz c. Csorba kötetben jelent meg először.

Csorbát mégis beválogatták a Látogatóban sorozatba. A 3. Lázár levélben már a készülő riportról esik szó.
„Kedves Győző, mint a tékozló fiú úgy fordulok hozzád, elnézésedet kérve a rohadék lustaságom miatt, mert csak azon múlt, hogy ezeket a kérdéseket ilyen későn kaptad kézhez. Igaz, közben ez-az történt velem. De a lényeg az, hogy készen vannak, s remélem, nem haragszol annyira, hogy ne válaszolnál rájuk. Különben is ez most jó ürügy lesz arra, hogy újra lemenjek Pécsre. Erre okt. 6-7-8-án kerül sor, ha igaz, tehát hétfőtől-szerdáig. Jó lenne, ha addigra megcsinálnád a válaszokat (terjedelem 10-12 gépelt oldal) és akkor már jöhetnék vissza Pestre. A kérdéseket szétszabdalhatod, úgy csoportosítod, ahogyan akarod, sőt ha a rosszul fogalmazottakat kijavítod, nagyon hálás leszek.[1]
Feleségednek és eladó lányaidnak kézcsókom, téged pedig kiapadhatatlan jóindulatod reményében
szeretettel üdvözöllek
Ervin”
[1] Az Élet és Irodalom c. hetilap Látogatóban c. rovatába készülő Csorba riport kérdései, melyeket Lázár állított össze − a levelekből is érzékelhető „lendülettel”.= Lázár Ervin: Az Élet és Irodalom látogatóban Csorba Győzőnél. = Élet és Irodalom, 1969. 48. p. 12. = Látogatóban. Kortárs magyar írók vallomásai. Új gyűjtemény. Szerk. Lengyel Péter. Bp. 1971, Gondolat. p. 250-259.”

Aztán a 4. és 5. Lázár levél már a megjelenés közvetlen előzményeit idézi.
A 4. levél:

„Kedves Győző! Az interjú elfogadtatott,[1] főnökünk áldását adta rá. Sajnos, azt mondják, terjedelmi okokból húzni kell belőle. Ezt majd meglátjuk. Látod, jobb lett volna, ha rám hallgatsz és azonnal többet húzol.
Nem tudom még, mikor jelenik meg, de az mostmár tényleg mellékes, fő az, hogy minden rendben van.
Ha tudom, elküldöm a levonatot, de ha nem tudom elküldeni, akkor is nagyon vigyázok a szövegre.
                                                                       Szeretettel üdvözöllek:
                                                                                               Ervin”

Az 5. levél: 

„Kedves Győző!
Mindazonáltal nagyon örülök, ugyanis úgy látom, ma betördelték az interjút. A »mindazonáltalt« azért írtam, mert rémületes húzásokat kellett eszközölnöm (terjedelmi okok miatt!)
Ha téged ez vígasztal, minden sorért nagyon fájt a szívem. Tulajdonképpen úgy ahogy megírtad, kerek egész volt. De hát így alakult, mondtam Neked, hogy hosszú lesz.
Azóta voltam Takáts Gyulánál, vele is csináltam interjút. Most vajúdik, ő is négy oldallal hosszabbat írt.
Ha a húzásaim ellen kifogásod lesz, írd meg – úgy sem lehet már rajta segíteni, de legalább okulok.
                                                                                               Sok szeretettel:
                                                                                                                      Ervin”

Kézírás. – Datálás nincs. − Az Élet és Irodalom fejléces írólapján. – A fejléc szövege: „ÉLET ÉS IRODALOM SZERKESZTŐSÉGE Budapest, V. Alpári Gy. u. 28. Telefon: 111-424, 111-087”. – A boríték az Élet és Irodalom fejlécével, címzés: Csorba Győző PÉCS Damjanich u.
[1] Ld. előző levél 1. j.”

Csorba 2. Lázárhoz írt levelében szintén viccelődve dorgál (részlet):

„Kedves Ervin,
miután hosszú hónapok teltek el, hogy a Berzsiánt[1] megküldted, s miután azóta teljes csönd van közöttünk, s végül, de nem utolsó sorban, miután itt jártál Pécsett, és nem akartál velem találkozni: − látom, hogy megbántott szívednek jól esik, ha jelentkezem.
Közlöm tehát Veled, hogy változatlanul szeretlek, hogy igen jólesett a nekem ajánlott Berzsián-történet[2], s gratulálok is a könyvhöz, boldogan olvastam, de − nem köszönöm meg. Mert ugye ez kispolgári dolog nálunk, tehetségesebb íróknál.[3]    […]”
[1] Berzsián és Dideki. – Bp. : Móra K., 1979. (Megjelent: 1993, 1997, 1999, 2002, 2003.)
[2] Berzsián költő köszönti mesterét = http://www.szepi.hu/irodalom/lazar/berzsian/berzsi3.html
[3] Ismételt utalás arra, hogy Lázár általában elkésve, vagy csak figyelmeztetés után köszönte meg Csorba neki küldött köteteit.”

Hogy mennyire szerette és becsülte Csorba Lázárt, arra itt a bizonyíték:

„”Kedves Ervin,
Ervinemet írtam volna szívem szerint, de egy ilyen beteg keresztnévvel még ezt se lehet csinálni. Mert mihelyt az ember bensőséges akar lenni vele, azonnal tagadóvá válik.
De bensőség nélkül is nagyon köszönöm kötetedet, s ha hiszed, ha nem: elolvastam az utolsó betűig.[1] Amit pedig válogatott köteteknél nem szoktam. Elolvastam és boldogan élveztem. Jó író vagy Te, Fiú, mi tagadás benne! Úgy mozogsz az anyagban, mint a hal a vízben. Akármilyen vízben méghozzá. Az olyan meleg-rózsaszínben esetleg, mint a »Hóban« vagy a »Veréb a Jézus Szívében«, vagy ama deremesztő-vörösben, mint az »Egy lapát szén Nellikének« vagy »A kuka«, bölcs-barnában mint »A bűvész«, »A retemetesz«, szivárvány-tarkában mint a »Simf, a füst«, »A százpettyes katica« (11 = undecim; 353. l. utolsó sor; 24 = viginti guattuor; 354. l. 10.sor [egyébként lényegtelen hibák.])
Egy szó mint száz: igen-igen melegen, sőt forrón gratulálok. Bár buta közhely az ilyesmi, mert gratulálok vagy nem: Te már megcsináltad a kötetet, s történjék akármi, a kötet megvan. Ha gratulálok, ha nem, ha sikere lesz, ha nem. Helyesebb lenne csak konstatálnom, tanúsítanom, hogy a kötet létezik, de ahhoz meg nincs rám szükség. (De mielőtt belezavarodnék, abbahagyom!)
Viszont a legfontosabbról nem feledkezem el. Tudtodra adom, hogy változatlanul nagyon szeretlek. A többit már ebből kitalálhatod.
[1] A Masoko Köztársaság. – Bp. :Kozmosz K., 1981. Válogatott elbeszéléskötet.”

Befejezésül még egy vicces Lázár ünnepköszöntő:

Hát ennyit az újabb interjúkötetről, melyből (és a körítésként adott levélrészletekből) szintén sokat megtudhatunk mindkét alkotóról, sőt a szerkesztés folyamatáról is.

Köszönöm kitartó figyelmüket.