1. Ma két új címmel bővítem a Csorba youtube csatornát. Mert Hamvas Béláról is fogok írni a blogban, két Hamvas fájlt töltök fel most a youtube-ra. Az egyik gyerekkorom levesének a rántottlevesnek az elkészítése a’ la Hamvas Béla, a másik, illusztrálva Hamvas sokoldalúságát, a filozófus-író Zen Buddhizmus című művének egy részlete.
Itt áttekintheti a csatornán meghallgatható versek, szövegek listáját. (2024. IV. 20.)
Kérem látogassa a Csorba youtube csatornát, lájkolja a videókat, ajánlja barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára. A csatornán nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. A mai Csorba vers válogatásomból:

Epigrammák

                      Egy ifjú költőre

Jársz-kelsz, mint aki szédül, vagy titkos sebet őriz:
ríva fakad, kire rápillantasz. No, fülelj ide csöppet:
mártír-kép senkit nem emelt az Olympra idáig,
oly költői ne légy, és tán költő leszel öcskös.

Epigrammák közös cím alatt megjelent a Szabadulás (Pécs : Batsányi Társaság, 1947. – p. 31.) és az Összegyűjtött versek című kötetben (Bp. : Magvető Könyvkiadó, 1978. – p. 121.) 

Csorbának már fiatalon is nagy tekintélye volt. A Sorsunk versrovatának szerkesztőjeként, és könyvtárosként is szinte minden Magyarországon megjelent verseskötet  a kezébe került. Sokan hozzá vitték verseiket első bemutatásra. Kegyetlenül kemény kritikus volt, ezt a fenti epigramma is bizonyítja. Bizony előfordult, hogy a fiatal „költő” könnyekkel a szemében ment ki az ajtón, és a vele együttérző Margitka is szinte vele együtt könnyezett már, amikor a kapuhoz értek. De Csorba bírálatában tévedhetetlen volt, s a tehetségeket szerette, segítette. Olyan alkotók jártak hozzá tanácsért vagy csak beszélgetni, mint Bertók László, Kalász Márton, Lázár Ervin, Parti Nagy Lajos, Galsai Pongrác, Szántó Tibor… Én készségesen elhiszem, amit Várkonyi írt Csorbáról: „De ha [Csorba, P. L.] megszólalt, kitűnt, hogy kész véleménye van mindenről, ítélete óhatatlanul telibe talált, kritikája pedig bölcs vala. Lehet, hogy belsőleg sokat vívódott, szellemileg azonban – máig tartom – a leghiggadtabb, kiegyensúlyozottabb volt közülünk, ellentétben az én minduntalan elgaloppozó természetemmel.” (Várkonyi Nándor: Pergő évek. – Bp. : Magvető, 1976. In: Csorba Győző emléke / szerk. Tüskés Tibor. – Pécs : Pro Pannonia, 2003. – p. 21.) Bizony, Csorba sokaknak elmondta: „oly költői ne légy, és tán költő leszel öcskös.”

5. Ma két, nemrég kezembe került, Csorbának ajánlott kötetet mutatok be. Az egyik váratlan volt, mármint az ajánló neve is és a könyv is, a másik kevésbé, mert Hamvas Béla és Csorba kapcsolatáról tudtam. Ők ismerték egymást, találkoztak is (erről a Csorba honlapon már írtam…)

Pór Judit dedikált kötete volt  a meglepetés. Persze, ha tudjuk, hogy ő Lator László felesége volt, akkor könnyebb a kapcsolat szálait kibogozni, hiszen Lator László és Csorba Győző igen jó viszonyban voltak. Lator és Csorba barátsága nyilván befolyásolta Pór Judit és Csorba kapcsolatát. Az ajánlott kötet: Borisz Paszternak Zsivago doktor című regénye volt. Kötetek Csorba könyvtárában Pór Judit ajánlásával:

Pór Judit Csorbának ajánlott kötetei:

Mandel’stam, Nadezda Âkovlevna: Emlékeim / [ford. Pór Judit]. – Bp. : Magvető Könyvk., 1990. – 449 p. ; 20 cm. – Dedikálás a címoldalon a cím alatt: „Csorba Győzőnek, sok szeretettel Pór Judit 1991 újév”. – Az első kötéstábla bal felső sarkában Csorba kézírásával: „M. K.: 91. I. 23.”. – ISBN 963 14 1805 7 fűzött. – Jó állapotban.

Pasternak, Boris Leonidovič: Zsivago doktor : regény / ford. Pór Judit. – Bp. : Árkádia, 1988. – 617 p. ; 21 cm. – Dedikálás a szennycímlap homlokoldalán, a cím alatt: „Csorba Győzőnek szeretettel, tisztelettel Pór Judit 88. III. 28.”. – Az első kötéstábla bal felső sarkában Csorba kézírásával: „Megköszöntem 88. ápr. 15.”. – ISBN 963 307 1070 0 fűzött. – Jó állapotban.

Senghor, Léopold Sédar: Elégia a vízhez / Ford. és szerk. Pór Judit. – Bp. : Európa Könyvk., 1982. – 67 p. ; 19 cm. – (Napjaink költészete). – Dedikálás a címoldalon a cím alatt: „Csorba Győzőnek barátsággal, szeretettel Pór Judit 82. nagypéntek”. – Az első kötéstábla bal felső sarkában Csorba kézírásával: „82. IV. 22.”. – ISBN 963 07 1933 9 fűzött. – Jó állapotban. – Francia nyelvű szenegáli irodalom, vers.

Borisz Paszternak. (Forrás)

A fotón (forrás a kép leírásának linkje): 1975_08_24. / Füred 1. Lator László (1927) [költő, műfordító, irodalomtörténész] Lator László, ifj. (1960) [történelemtanár] Pór Judit (1931-1995) [műfordító, szerkesztő, esszéíró; Lator László felesége] Domokos Mátyás (1928-2006) [irodalomtörténész, esszéíró] Fodor András (1929-1997) [költő, műfordító, esszéíró] Fodor Andrásné (1933) Balatonfüred

Hamvas Béla jó barátságban volt Csorbával, gépelt kéziratos művek is találhatók Csorba könyvtárában a most talált dedikált köteten kívül:

Hamvas Béla: Anthologia humana : Ötezer év bölcsessége / szerk. – –. – Bp. : Egyetemi Ny., 1947. – 323 p. ; 21 cm. – Dedikálás a címoldalon a cím alatt: „Csorba Győzőnek a pécsi napok emlékére szeretettel 1946 Karácsony Hamvas Béla”. – Kötött. – Viszonylag jó állapotban. – Bölcsességek, híres mondások, idézetek gyűjteménye.

A Sciencia Sacra kézirata dossziéban, Csorba könyvtárában.

Hamvas halálakor Csorba verset is írt, amely a Hátrahagyott versek című kötetben jelent meg, 2000-ben.

Hamvas Béláról, életéről itt is olvashatnak.

Hamvas Béla Tiszapalkonyán. (A kép forrása.) Hamvas élete a kommunista időszakban jellemző volt a „B-listásokéhoz”: „Lukács 1948-ban vitairatban^[27] politikailag károsnak minősítette Hamvas Béla (Kemény Katalinnal közösen írt) tanulmánykötetét, a Forradalom a művészetbent, és bár Hamvas még válaszolt Lukács támadására, a további polémiára nem nyílt lehetőség. Lukács mellé felsorakozott Keszi Imre, aki a Szabad Népben Hamvas Béla sorozatszerkesztői tevékenységét kifogásolta. Hamvast elnémították, B-listázták és kényszernyugdíjazták, ami egyben publikálási és szerkesztési jogának elvesztését jelentette. […] Hamvas elvonultsága, hatósági szempontból kétes munkaviszonya idővel tarthatatlanná vált, ezért kénytelen volt elhelyezkedni. Raktáros és gondnok volt az ERBE (Erőmű Beruházási Vállalat) építkezésein előbb 1951–1954 között Inotán, majd 1954–1962-ben Tiszapalkonyán, végül 1962–1964 között Bokodon. Amikor csak lehetett olvasott, fordított és írt. Szanszkritül és héberül tanult, a raktárosi munka mellett éjszaka és hajnalban Az ősök nagy csarnoka fordításait készítette: Védák, Sankhya karika, Sepher Jezirah, Kathaka upanisad, Buddha beszédei… Ekkor született a Szarepta, a Szilveszter, a Nem mind arany, ami réz és utolsó írói korszakának legjelentősebb kötete, a Patmosz esszégyűjtemény. Többször írásos vezetői figyelmeztetésben részesült, hogy munkaidőben olvas, de emellett dicséretek is szerepeltek a kartonján: vállalati ünnepségeken az Internacionálét, illetve Schumann és más klasszikusok darabjait adta elő zongorán az egybegyűlteknek. Az akkori munkahelyi viszonyokat jól jellemzi, hogy egyik főnökét ő készítette fel az érettségire.” (In: Wikipédia.)
A testet lehetett száműzni, de lélek, a szellem működését semmi nem tudta megakadályozni.

Kedves momentuma Hamvas és Csorba barátságának az alábbi Hamvas képeslap, amelyen az író a Négy kicsi cica című, Csorba által összeállított, a költőnél tett látogatása alkalmával látott gyerekkönyvből kér példányt „unokahúgocskájának”.

A Négy kicsi cica borítója.

Bizony, csodálatos Csorba könyvtára… Hamvastól Zsivago doktorig és a Négy kicsi cicáig.

6. Még egy kedves feladatom akadt. Tegnapelőtt kaptam egy születésnapomra gratuláló e-mailt Szabó László Gyula gyógyszerész, egyetemi tanár, professzortól, a gratuláció mellett a következő ajánlással: „Csatolom összeállításomat, Csorba Győző is jezsuita piusdiák volt, tudna mesélni, talán ismerte is Tüll pátert.”
Én így válaszoltam egyebek mellett:
„P. Tüll 1933-ban lett a Pius Kollégium rektora, Csorba 1934-ben érettségizett a Piusban, ezért is ismerte Tüll pátert. Beszélt is róla, emlékszem rá, sőt Csorba gimnazista korában írt versét is megemlíthetem, bár az nem tudható pontosan, hogy a vers P. Tüllről szól-e, mindenképpen hatásos;) Erről a verséről így emlékezik a költő A város oldalában című beszélgetőkötetében. (A beszélgetőtárs Csuhai István, akkortájt Jelenkor főszerkesztő): »Akkor én már komolyan vettem az irodalmat. Amikor nyolcadikos voltam, volt egy kaposvári ember, akinek, úgy emlékszem, Lovag Sándor volt a neve. Írt különféle címekre, akikről tudta, hogy verset írnak. Kért tőlük verset, hogy összeállítson egy versgyűjteményt. Nem kellett fizetni érte, csak az volt a kikötése, hogy előfizetőket gyűjtsünk. Én küldtem oda egy verset, ami, ahogy mostanában megnéztem, nem is olyan rossz. A könyv kissé romantikus címe: Százhúros hegedű. Azon kívül pedig a gimnáziumban megjelent egy újság, közösen a kalocsai gimnáziummal, mert Kalocsán és Pécsen voltak akkor jezsuita középiskolák. Elfelejtettem a címét, abba írtam egy verset, ami szintén nem volt nagyon rossz. Ilyesféleképpen indult: „Szemünk a páteren függ, / ahogy lessük szavát / és összeforr a csendben / ötvenkilenc diák”. Ennyien voltunk mi akkor az osztályban. Ezzel a versemmel már nagy sikert arattam. Persze elkanyarodtam a vers későbbi szakaszain az én szokásos filozófiai vagy halál-témám felé. De ez a vers azzal járt, hogy az osztálytársaim egyre-másra nyúztak, hogy valakiről írjak verset, akit meg akartak tréfálni. Volt például egy osztálytársam, aki végtelenül vékony volt és hosszú nyakú. Róla is írattak velem. Úgy hívtuk, hogy a „walesi herceg”, nem velszinek mondtuk, hanem valesinek. Én azt írtam: „A walesi herceg / csodaszép gyerek, / végtelen nagy csánkján / karvastag erek, / nyaka hosszú, vékony, / s amint a pamut / rajta Ádám-porca / ide-oda fut…”. Nem tudom már, hogy pontosan hogyan is ért véget. Szóval akkor már osztálytársaim is tudták, hogy ilyesmivel is foglalkozom, és kezdtek jobban respektálni.«”

(A Lovag Sándor által szerkesztett antológia leírása Csorba könyvtárából:

„Százhuros hegedű : Száz költő évkönyve : 1935. – Bp. : Új út kiadása ; Kaposvár : Fenyvesi Béla és fia Könyvnyomdája, 1935. – 112 p. ; 23 cm. – Kötött. – Néhány lap kiszakadt, de megvan. – Benne: Csorba első kötetben megjelent verse: Ha meghallgatnál p. 26. – A költőt bemutató szöveg a vers fölött: „Gimnáziumi VIII. oszályos tanuló. Eddig csak A mi utunk című ifj. lapban szerepelt. – Ez a szereplése az irodalmi bemutatkozása.”. – A könyv kolofonjának közlése szerint: „Százhuros hegedű irodalmi évkönyv. Kiadó és szerkesztő Lovag Sándor, Kaposvár, Szchenyi-tér 5. sz. Megjelenik minden újévkor” Készült „fűzve, kötve, aranyozott vászonkötésben, imitált-bőrkötésben”. – A leírt példány kötött. – Valószínű tiszteletpéldány. – Magyar irodalom, vers, évkönyv, 1935.”)

Olvasva aztán Szabó professzor összeállítását, elhatároztam, hogy a nagyszerű tudós-tanár, páter Tüll életének, műveinek bemutatását a honlapra is továbbítom. Erre Szabó tanár úr megadta az engedélyt, íme a Tüll-életrajz, amely a kommunista időszakban elszenvedett üldöztetései miatt hasonló Hamvas Béláéhoz, csak a páter még Hamvasénál is borzalmasabb „élményekről” számol be, itt olvasható.
Köszönöm Szabó professzornak Tüll páter méltatását és az engedélyt a közléshez.

Köszönöm türelmüket.