1. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
2. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
3. Csorba mai verse a válogatásomból:

Árnyék

                       I

Ki hinné el, ha mondanánk: a hosszú,
fakó napok szörnyebbek, mint a kínpad.
Tudják a bírák fájó pontjainkat,
jó helyre sújtja pallosát a bosszú.

Mint nyomtató ló, járunk körbe-körbe:
eszünk, iszunk és alszunk rendületlen.
Növő reggelben, omló szürkületben
elindulunk, és megtérünk letörve.

A szándékos halál csont-szája csattog
mindenfelé a kergebirka földön –,
minket derékul zár és óv e börtön.

A véresekhez sóhajtunk: szerencsés
élők ti, kikben gazdag lángokat fog
a lét, mivel csapdák között forogtok.

                      II

Hegyek közül jő, ránknéz, és továbbmegy,
szemét figyeljük: bágyadtan mereng el,
kezéhez érünk: erre sem dereng fel,
hegyek közül jő: síkságon nem áll meg.

Úszó hajával, csillogó hajával
szikrázó sávot húz az éjszakába,
szállván az élők csillogó honába,
sodorja fátylas kedvünk is magával.

Ismertük egyszer, akkor ő is ismert,
tompán sajog még: emlék? képzelődés?
nyugalmunk akkor tékozolni is mert:

elengedtük. – Ki gondolhatta volna:
megkoldusodnak majd a dús idők, és
jeget növeszt magányunk nyájas orma.

                     III

Utáljuk rég a várost és magunkat
és otthonunkat, ezt a gyáva fészket,
(kerít, kerít az ólom-léptü végzet,
csak távol árnyék súlyával szorongat).

Ha már a romlás, pusztulás kiméli,
a jó felejtés jöjjön és segítsen:
rab életünkbe újságot terítsen,
mely boldog hírek balzsamát igéri.

Csodálkozzunk anyánk naponta látott
vonásain s a százszor összenyargalt
utcákon, és csodálkozzunk magunkon,

mint aki most fedez föl új világot,
köszönt először táró, drága hajnalt,
s amerre jár, nincs még előtte unt nyom.

Szabadulás (Pécs : Batsányi Társaság, 1947. p. 14-15.)
A lélek évszakai : Válogatott versek (Bp. : Magvető, 1970. )
Összegyűjtött versek. (Bp. : Magvető, 1978.)

A spleenes vers Csorba harmadik kötetében a Szabadulásban jelent meg. A kötetet az ilyen versek jellemezték, ezek az évek még Csorba depressziós évei.
A költő előző kötetének, A híd panaszának verseiről így beszélt Csorbának Weöres Sándor: „Részben Sanyi humorérzékére, részben pedig a szókimondására, meglepő gondolkodására jellemző, hogy mikor olvasta azokat a verseimet, amelyek aztán A híd panaszába kerültek bele, elkezdett nagyon nevetni. Mondom, „Mit nevetsz, Sanyi?” Azt mondja, „Hát ezek a versek olyanok, mintha nő írta volna őket.” Egy darabig hallgatott, aztán így folytatta: „Méghozzá egy zsidó nő”. Nem tudtam, hogy mire érti, mindenesetre nyíltan beszélt, nem ködösített. Két Baumgarten-díjjal a háta mögött joga is volt hozzá.” (In: A város oldalában.) Szerintem nemcsak joga volt hozzá, de igaza is lehetett, akármit értett is az alatt, hogy a verseket  egy  nő is írhatta volna. Azt gondolom, ez a Szabadulás verseinek egy részére is igaz. Már nem tudom, a szonettkoszorú miért került be a saját válogatásomba, az azonban látszik, hogy Csorba szerette, mert az első válogatott kötetébe is beemelte és az Összegyűjtött versek című kötetébe is felvette.

4. Most Csorba Győző versesfüzeteinek 27. és 28. oldalát mutatom be. A két oldal egy hosszabb verset tartalmaz: Hozzád mindenkiért, melynek először az Azért vagyok a földön címet adta a költő.

Megjelent: Séta és meditáció (Bp. : Magvető, 1965); A lélek évszakai (Bp. : Magvető, 1970); Összegyűjtött versek (Bp. Magvető, 1978); Válogatott versek : 1945-1975. (Bp. : Magvető, 1979.)

A két oldal alább megtekinthető.

Az 1963. VII. 29-én keltezett kézirat Csorbát a feleségéhez fűződő szerelemről és tisztelő szeretetről szóló vers első változata, tulajdonképpen piszkozata. Ha valaki összeveti a kézirat és a megjelent vers szövegét, láthatja, mennyit dolgozott rajta Csorba, amíg a végleges változattal elkészült. És a vers így ebben a formájában gyönyörű. Ennyire őszintén a testi szerelemről ritkán írt a költő. Ld. Séta és meditáció (Bp. : Magvető, 1965).

A Virág virág virág Csorba feleségéhez írt szerelmes verseinek gyűjteménye, hasonló témájú ciklus nincs a költő más köteteiben. A fentin kívül itt olvasható a Látvány, a Veled a télbe, a Mi lesz?, a Bízzunk a test köznapi életében, az Ars amatoria, a cikluscímet adó Virág virág virág  és a Riadózó kezed című vers is. Ajánlom olvasásukat: egy néha riadózó, de mégis az életet dicsérő „másik” költő bontakozik ki belőle, nem a megszokott Csorba.

A 27. oldal tetején szereplő, naplóbejegyzés-szerű mondat a kertje elvesztésén szomorkodó költőt idézi:

„Elveszett paradicsom
(Kiűzetés a paradicsomból)

Elveszik a kertet, a paradicsom amúgyis tűnik: a gyerekek felnőnek, alig hiszek már valamiben.”

A Hátrahagyott versek című kötetben megjelent [Jaj, a közösség…] című vershez írt jegyzetem megmagyarázza miről is van itt szó:

Lapalji jegyzet: „1963. VI. 24. (elveszik a kertet)”; A költő Pécsett, a Damjanich utcában, kertes házban lakott, 1959. szeptemberétől haláláig. A kert és a szomszédos kertek déli oldalából igen nagy részt kisajátított a Városi Tanács, hogy megépíthessék a Kacsóh Pongrác utca négyemeletes panel épületeit. A kisajátítás hírét és az építkezés tervét Csorba Győző ekkor hallotta először. A szeretett kert majdnem felének elvételére végül csak 1969-ben került sor. Ld. még [Ötven ablak…]„

A következő verscím fölötti két + jel Csorba jelzése.

5. Az oldal készítése közben új fortélyokat is igyekeztem megtanulni kedves segítőm útmutatása alapján, olyasmit, amely önöknek is érdekes újdonság lehet. Ezentúl pdf-fájlokat is közvetlenül be tudok emelni a blogba, mint például a Hozzád mindenkiért című vers kéziratának fenti két oldalát. Ha rákattintanak a megjelenő képre, akkor az egér középső gombjával lehet fel-le menni az ablakban. De a kép alatti linkre kattintva megnézhetik külön ablakban is a kéziratot.

6. Most itt is közzéteszem a Csorba Győző Társaság Kétszer kettő című rendezvényének meghívóját.