1. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.

2. A versesfüzet 6-10. oldalának pdf-változata itt olvasható. (A hatodik oldalon található verskéziratok bemutatását ld. itt.)

Csorba Győző 1962-ben a Baranya Megyei Könyvtárban.

A versesfüzet 7. oldala egy verset tartalmaz, a Veled a télbe címűt, amelyet Csorba 1962. október 3-án írt. A verset biztosan szerette a költő, hiszen az első megjelenés (Séta és meditáció, 1965) után minden nagyobb válogatáskötetben megjelentette: A lélek évszakai, válogatott versek, 1970. Összegyűjtött versek, 1978; Válogatott versek, 1979 (30 év sorozat); Vissza Ithakába, válogatott versek, 1986; Csorba Győző válogatott versei, (Unikornis, 1997, posztumusz kötet, Tüskés Tibor vál., szerk.) Az októberi kert látványa saját öregedését juttatta a költő eszébe. De ugyanakkor bizakodott is, hiszen azt is tudta, hogy „kire árnyat vetett a termékenység” – Margitka a felesége – annak segítségével majd ő is elbírja a telet, hiszen mellette van, s „… Jut majd elég belőled / számomra is. Az éjszakák fagyában megmelengetsz. / Szemébe mondom a hivalgó pusztulásnak / igazságod győzelmes érveit.”

A 8. oldalon olvasható, 1962. X. 14-ei keltezésű, Arany-ősz című vers került be elsőként a versesfüzetekből  a Hátrahagyott versek (Pro Pannonia, 2000) című kötetbe. A költő az arany-ősz fényeinek forgatagját szeretné magába rejteni, hogy közösen mentsék meg egymást a tél erejétől. A versesfüzetben a cím fölött látható „Magány? Ahogy látod magad.” 62. X. 13. keltezésű verssor (?), gondolattöredék (?) egyetlen versben sem kerül elő később. A versesfüzet 1962-es kéziratai közül ez az egy került be a Hátrahagyott versekbe, igaz a füzet nem az egész év termését tartalmazza, hanem csak az októbertől írt verseket. 1963-ból, az egész év terméséből 14-et beválogatott Bertók László a Hátrahagyott versekbe, bár ezek közül Csorba csak egynek adott  címet, a többinek nem, tehát azokat nyilván nem is akarta kötetben megjelentetni.

A 9. oldalon az eredetileg Halottaim helyett című, 1962. X. 14-15-én datált verset végül a Séta és meditáció című, 1965-ös kötetébe Míg önként őriz címmel válogatta be Csorba. A vers utána megjelent az Összegyűjtött versekben (1978) és a Válogatott versekben (1979, 30 év sorozat) is. A sokat javított kézirat a 10. oldalon folytatódik. A költő azt mondja, míg önként őrzi halottait a test-lélek bokros zeg-zuga / jó addig meg ne haljatok, de már ő is öregszik „nő az idő”, már saját sorsának is olyan súlya van, hogy azt is csak fogát csikorgatva bírja el, s így már nem tud halottai helyett is beszélni.

A 10. oldalon olvasható még az Októberi este című, 1962. X. 15-16-án datált vers kézirata is. Ez a vers sem jelent meg kötetben, Bertók László a Hátrahagyott versekbe sem válogatta be. Idemásolom a szövegét:

Októberi este

Már megfagyott minden pedig csak
éjszaka jő a fagy

A legrezgőbb szárú levél is mozdulatlan

Ha most végigmennék a kerten
arcom véresre sebezném

Lám a feloldhatatlan
rettegés gyümölcse

Bár úgy látszik a datálással a verset Csorba befejezettnek érezte, Bertók (és azt hiszem joggal) mégis  úgy érezte ez a vers még nincs kész.

A következő blogot a 11. oldal kéziratával folytatom.

Köszönöm figyelmüket.