Szepesi Freund Lajosról itt olvashat.

3. Az ígért újdonságokat majd a következő blogtól közlöm. Ma egy a napokban talált Csorba-levelet teszek közzé, amit a költő feleségéhez írt Dunaszekcsőről, 1954-ben. Mint az előző blogban írtam, Csorba fiatal korában többször volt depressziós, ilyenkor csak az elvonulás, a teljes nyugalom segített rajta. A levél írásakor is „idegei pihentetésére” ment el Szekcsőre, egyedül hagyva a három kicsivel Margitkát, aki pedig igazi odaadással vigyázott a csonka családra. Mindenféle neheztelés nélkül tette ezt, mert, mint írtam, ugyanúgy, ahogy Ciprián a híveit, Margitka Csorbát szolgálta egy életen keresztül megingás és pillanatnyi pihenés nélkül. A Windheim (Velényi)-Bauer család gyerekei az alázatos szolgálatot tanulhatták otthon és iskoláikban, és azt vitték tovább életükben. Hála és köszönet nekik. Köszönetét Margitkának Csorba sok versben, ajánlásban, levélben, fényképen kifejezte. Egy közülük:

Azaz:

„Az én legdrágább Kicsikémnek

születésnapjára és közös évfordulónkra minden szépet és jót kívánok, és nagyon hálás szívvel köszönöm, hogy van és hogy szeret és kérem, szeressen továbbra is és vigyázzon Magára, mert az Ő élete az én életem is.

            Fia, aki Nála jobban
soha senkit sem szeretett
és szeret.

82. XI. 12.”

(Csorba a személyes névmásokat minden helyzetben nagybetűvel – ld. pl. ebben a köszöntésben: Magára, Ő, Nála –, a datálásokban pedig az évszámot  midig röviden (82.), a hónapot római számmal, vagy betűkkel – XI.; nov.; november – írta. Sok Margitkának szóló aláírásban Fia-ként nevezi magát a költő, néha viccesen Fija változatban.)

Persze a köszöntésben megbújik egy kis önzés is: „vigyázzon Magára, mert az Ő élete az én életem is” Ezt versben így fejezte ki a költő:

FORDÍTVA INKÁBB

Lehet, hogy egy reggel nem indulsz:
lerogysz, lábad végképp kitörve.
Meglódul a lakás bolondul, s
alázuhan az ég a földre.

Toporgok majd − béklyóban állat −,
erőm kifogyva nem menekszem.
Nézem cipődet és ruhádat,
néhány perc, s éveket öregszem.

Gonosz vagyok: fordítva inkább!
Úgy nyilván könnyebb lenne sokkal.
Nekem könnyebb, s neked? − Kibírnád.

Hogyan? − Miként rossz napjainkat
eszköztelen alázatoddal
értem s helyettem is kibírtad.

A költő itt minden dadogó prózai szónál pontosabban írja le Margitka és az ő kapcsolatát: „Miként rossz napjainkat / eszköztelen alázatoddal /értem s helyettem is kibírtad.” Érte, helyette: ilyen volt Ancika örökös szolgálata.

Fordítva inkább, Csorba Győző előadásában (Írott szöveg) (Görbül az idő, p. 91.)

A Csorba-levél pdf-változata itt olvasható, word változatát pedig alább közlöm:

„54. aug. 14. du. 4 óra.

Drága Kicsi Bogárkám,

            szerencsésen megérkeztem. Sikerült elérnem a hajót, bár csak erősebb futamodással. Mikor azonban odaértem, láttam, hogy talán nem is kellett volna annyira igyekeznem. Kicsit megizzadtam, más baj nem történt. ¾ 12-kor már itt voltam. A ház üres, Öcsi sincs itthon, Bandi bácsi is Pécsre ment. Öcsit már szerdán visszahívták. Eddig tehát minden rendben. Most egyedül vagyok, szombat d.u. 4 óra körül jár. Írok, mert elég nyomott a hangulatom. Egy gyerekkori pajtásom halt meg 30 éves volt. Én nem mertem Ilkával menni, mert úgyis szomorú vagyok miattatok, s a halottnak két árvája maradt. Azt hiszem, nagyon megviselne, ha végig kellene hallgatnom és néznem a búcsúzásukat.

            Így kezdődött tehát kikapcsolódásom, s így kezdem pihentetni idegeimet.

            Az idő különben jó, s Tibi szerint a víz is. A Duna egészen normális, ahol fürödni szoktunk, ott elég széles part is van már. Ma még nem megyek a vízbe, csak a partra sétálni.

%

            A Duna partja egyébként – főként a községi oldalon – meglehetősen csúf és barátságtalan. A nyúlgátak még végig megvannak. ––

            Nagyon sokat gondolok Rátok. Nem is sokat – mindig. Úgye, kerestek az én pici Aranyaim, amikor fölkeltek? Valósággal szöktem Tőlük. De így talán jobb volt, mert ha ébren vannak, bizonyára sírnak.

            Édes Bogárkám, igen-igen vigyázzatok Magatokra, s Te igen-igen vigyázz Rájuk. Mondd meg a két nagy lánynak, hogy nagyon szeretem őket s ebben a levélben sok csókot küldök Nekik. S add is át ezeket a csókokat, még azokon felül, amiket Te amúgyis ki szoktál Nekik utalni. Zsófikának is!

            Tudom, hogy sok a dolgod, de azért egyszer legalább írjál néhány sort. S a kis pindurok is, írjanak benne ceruzával. Hiszen Ők már tudnak!

           Mégegyszer mondom, hogy nagyon vigyázzatok Magatokra s ezerszer Csókollak                 Téged
Esztikémet,
Nócikámat
Zsófikámat
árva Édesapátok.”

Megpróbálom a levélben előforduló neveket egy jegyzetben föloldani : Bandi bácsi: id. Halász Antal, Csorba nővérének Ilonkának (a levélben Ilka) a férje, ő  tanító volt Szekcsőn, őket látogatta időnként Csorba és a család ; Öcsi: ifj. Halász Antal, id. Halász Antal és Csorba Ilonka fia; Tibi: Énekes Tibor Csorba Etelkának, Csorba másik nővérének a fia.

Csorba azonban nem csak egyedül, a családdal is többször járt Dunaszekcsőn. A Szekcső-szigeti Duna-part, azaz a strand egy közös fürdőzéskor, 1955 körül.

És akkor következzék a képes összeállítás Cipriánról, az EMBER-ről, aki a hétköznapi tevékenységeiben mindig ilyen vidám volt és mindenkit felvidított maga körül.  Megtekinthető itt.

Köszönöm figyelmüket.