1. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.

2. Mivel úgy gondolom, minden olyan verset ismertettem már, amelyet Csorba vagy színművész is elmondott, most majd új sorozatot kezdek. A hangfelvételről, videófelvételről hallgatható összes Csorba-vers elérhető erről az oldalról. Kérem, ha netán valaki talál olyan feldolgozást, amit itt nem ismertettem, jelezze nekem.

3. Az új sorozat (legyen meglepetés, mi lesz az) előtt azonban bemutatok egy eddig meg nem jelent korai verset, amelyet a fiatal, lobogóan szerelmes költő jövendőbelijének, aztán pedig haláláig hű társának, Margitkának írt. A verset egy új kéziratcsomagban találtam.

A vers itt nagyobb formátumban, itt pedig pdf-fájlban is megtekinthető.

Hálaének  

Drága Kicsimnek nagy-nagy köszönettel.

Tájaidon járatsz már,
kínjaimból kivezettél,
érdekemben fáradsz már,
meleg éled a kezednél.
Szemem megkötötted:
mást mint téged,
nem néz soha többet.

Fény előzi lépteim,
fény borul a nyomaimra:
üldöző lidérceim
elmaradtak szavaidra.
Kivirult a béke,
s érzem, látom:
nem lesz soha vége.

Ha koporsót öltök is
egyre táguló lakásul,
számba földet töltök is,
ez a béke sose másul:
ízeimbe szétfolyt,
s ronthatatlan,
mint az örök égbolt.

Pécs, 1943. május 25.                                                                       Csorba Győző

Akik a verselemzéshez jobban értenek (hej, Bertók Laci, hol vagy már) biztosan tudják, milyen versforma ez, amelynek tördelését itt a honlapon nem tudom visszaadni. Az biztos, hogy egy fiatalember szép szerelmes szavai ezek egy hasonlóan szép fiatal hölgyhöz. És arról is árulkodnak, hogy Csorbának voltak rossz napjai. Tudható róla, hogy sokszor volt fiatal korában depressziós, olyankor napokra bezárkózott magányra vágyva, kizárta a világot maga körül. (A következőkben erre az állapotára is mutatok majd példát.) A vers azt bizonyítja, hogy labilis idegállapotából, „kínjaiból” Margitka-Kicsike  kivezette a költőt, „üldöző lidércei” pedig elmaradtak Margitka szavaira. Hogy a költő szavai mennyire igazak voltak, s Margitka szerelme is a költőéhez hasonlóan erős volt, jól bizonyítja, hogy házasságuk 1944-1995-ig, azaz Csorba haláláig kitartott.
Ha Margitka két korabeli fotóját bemutatom, még jobban érthető lesz Csorba szerelmes vallomása.
Margitka 1943-ban, az ajánlás időpontjában Esztergár Lajos polgármester egyik titkárnője volt. Ez volt az iroda, ahol Csorba, egyre gyakrabban megfordult, mígnem feleségül vette „Kicsikét”. A képet nézve – ahogyan ma mondanák – talán nem véletlenül…

Margitka talán három évvel később.

Lehetett volna elmenni ilyen szépség mellett? Csorba nem is ment el, sőt, magához kötötte egy életre. És milyen jól tette! Margitka annyira odaadó, kiszolgáló, hűséges társ volt egy életen keresztül, amilyen szép a képeken. Szerelmes társ, Csorba gyermekeinek édesanyja, a költő hűséges védelmezője, s nyugodtan mondhatom, szolgálója volt egy életen keresztül.

4. Tovább folytatom Ciprián pap életét bemutató sorozatomat. (A megnyíló ablakban a felső menüsor Diavetítés menüjére kattintva diavetítésre lehet átállni.)
Ciprián ugyanolyan szolgálója volt híveinek, mint Margitka Csorbának. Ez a (szolga)lelkiség is összetartotta a testvéreket. Margitka ugyanúgy ápolta halálos beteg öccsét, mint később férjét. Ezúttal csatkai és somogyhárságyi képeket teszek közzé. A diákon minden tájékoztatást igyekszem megadni, ami a képek jobb megértéséhez szükséges. A következő blogban Cipriánt az EMBER-t mutatom be.

Köszönöm figyelmüket.