170. Csorba blog. Tüntess el. Kiadatlan vers kézirata.

1. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
2. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
3. Tüskés Tibor emlékkiállítás nyílt Balatonfenyvesen.
“Tüskés Tibor író balatonfenyvesi éveit bemutató kiállítás nyílt a Marietta Helytörténeti Gyűjteményben, ahol leszármazottai és irodalomtörténészek, művelődéskutatók, kritikusok beszélgettek a Balaton írójáról.” A Csorba honlapon rengeteg bejegyzés foglalkozik Csorba és Tüskés kapcsolatával, a keresőbe beírva sok találatot kaphatnak, érdemes tallózni, képek is akadnak. Csorba sajnos soha nem lett a Balatonnak akkora szerelmese, mint Tüskés Tibor és somogyi barátai: Csorba a Balaton minden kis hullámában a Dunát, gyermekkori szerelmét kereste. 

4. Egy a napokban megtalált Csorba verskézirat és története következik.

Ez a papírlap valamiért az 1. versesfüzet lapjai közé keveredett. Tudtuk, hogy nem a füzetbe tartozik, de azért elvittük megmutatni Bertók Lászlónak. Íme a vers.

Az oldal jobban nagyítható pdf-változata itt olvasható.

Bertók László kérdései a jobboldali lapszélen:

“Ez hol jelent meg? Ha nem, akkor mikor íródott? (Akkor nem ide tesszük) B.

Az kideríthető volt nagy bizonyossággal 2000-ben is, amikor Bertók László a Hátrahagyott verseket szerkesztette, hogy a vers sehol nem jelent meg. (Vagy esetleg egy kevéssé ismert, kisebb lapban.). De az aláírásból az is kiderült, hogy Csorba a verset jóval az 1. versesfüzet darabjai előtt írhatta, a költő aláírása ugyanis a kezdetektől nagyon sokat változott.

A vers aláírása:

Csorba aláírásának változásáról itt írtam.

Ez az 1940-es aláírás-változat hasonlít legjobban a fentihez:

Ez pedig már Csorba teljesen átalakult, majdnem végleges aláírása, Sage, M. Piperné, a médium című kötetéből, 1941-ből. Csorbát akkoriban és később is érdekelte a transzcendencia. Ez könyvtárának anyagából is kiderül.

Egy 1939-es aláírás, Romain Rolland: Jean Christophe Párisban. A piaci vásár című füzetéből.

A fentiekből alapján megállapítható, hogy a vers 1940-ben, vagy előtte egy évvel íródott, mert az 1939-es aláírás (és a régebbiek is) teljesen elütnek az 1941-es véglegestől. Vagyis kihagyása a Hátrahagyott kötetből jogos volt, hiszen abba csak a versesfüzetek kézirataiból került be vers.

Csorba nem volt prűd, verseibe azonban nagyon-nagyon ritkán kerültek erotikus elemek, pornográfok pedig soha. (Talán ezt a “hiányt” pótolta a Pajzán epigrammák fordításával.) De Csorba nagyon szerette a szép nőket, kalandja is volt, Margitkája előtt több is, mint pl. a fenti vers címzettjével lehetett, akivel kapcsolatban olyan szavakat, szókapcsolatokat ír le, amilyeneket későbbi verseiben alig. “Kúpos melled két ikre”, “kút öledbe”, “benned leszek”. De az utolsó versszak az erotikusnak nevezhető szókapcsolatokat képletessé teszi, mert bár a szép búvó-zúgok rengetegjével teli gazdag test leírása pontos, a hónaljtól egészen a kút-ölig, mégsem teljesen szexuális értelmű ez a felsorolás. A világ elől elbújni akaró költő fel akar olvadni a nő testében, annyira, hogy “Benned leszek, s rajtad se látják / nem bontom el voltod magányát. – / Részedre ez probléma nem lesz / s engem gonosz bajoktól mentsz meg.” A szép képek számomra József Attilát idézik, aki abban az időben erősen hatott a költőre. Szerintem ez a vers megérdemelné a nagyobb nyilvánosságot, Bertók sem vetette el, csak annyit írt: “Akkor nem ide tesszük.”

Nem vagyok intimpista, sem Nyáry Krisztián, ezért Csorba és a nők kapcsolatáról – bár lehetne – nem írok többet. Előfordult, hogy nők voltak szerelmesek belé, de az is, hogy ő volt szerelmes – egy esetben például biztosan botor módon. De ezt meg is írta, a Rom Viktor és a kis bula című, Tan románc alcímű, saját magát kicsúfoló versében. A címben magát képletese (Rom = csonka és rommá égett) és valódi nevén is nevezi: Viktor… (Különös a szókapcsolat is: Rom és Viktor, azaz Győző.) Az öregedő költő és a kis bulácska afférja csúfos véget ért. Nem ő kellett a bulácskának, hanem a deltás ifjú:

S a kis bulába, kinek csak okos
partner volt mindig a vágya,
ő gyömködi most a tudást, ha nem is
közvetlenül az agyába.

Rom Viktor ül, s tükörbe néz,
és köpködi bőszen a tükröt,
s fogadkozik, hogy így meg amúgy,
és lát egy jókora ökröt. –

Ám annyit esetleg megtanult:
ha észt mond holmi bulácska,
tán nem is erre gondol az ártatlan
valami, valami másra.

(A verset a költő maga jelentette meg az Élet és Irodalom. 1982. II. 12. sz. 9. oldalán.)

Csorba és a nők kapcsolatáról ajánlom Galsai Pongrác tűpontosságú jellemzését:

“Azon a szilveszteren […] bizonyára a nőkről is vidáman megcseréltük élménye­inket. (Mert kimaradhatnak-e éppen ők egy dévaj kanmuriból?) Csorba akkor már bol­dog férj volt, szigorú hűségelvekkel, de a csi­nosabb lányok után rendszeresen megfor­dult az utcán, „Azannyát!”, rikkantotta, s kivált imádott a fehér nemről beszélni, kéjesen élvezte a bugyiügyeket, szinte kicsikarta belőlem, a lehető legnagyobb részletességgel…” (Pontozás az eredetiben. In: Záróra a Darlingban. Bp. : Magvető, 1986. Rakéta regénytár. 108–109. p.)

A versesfüzet 23. oldalán három cím nélküli vers található, ezek közül kettőt Bertók László beválogatott a Hátrahagyott-ba, egyet nem. A következő blogban ezeket ismertetem.

Köszönöm figyelmüket.