55. Csorba blog. Hírek.

A blogban a Szent Mór Iskolaközpont idei online versmondó versenyének meghirdetéséről írok és Pilinszky Jánosra emlékezem.

1. A Szent Mór Iskolaközpont a vírushelyzet miatt ezúttal online hirdeti meg a Csorba Győző versmondó versenyt.   Szakács Emília, a Szent Mór Iskolaközpont magyartanára a verseny rendezője és a versmondó verseny facebook-oldalának szerkesztője. A facebook oldal címét itt adom meg. A felhívást másolom, ha netán valaki a facebookon nem érné el, itt olvashatja.

A pécsi Szent Mór Iskolaközpont és a PÉCS8 program a Csorba Győző Társaság és a **Magyartanárok Egyesületének **szakmai támogatásával **ONLINE VERSMONDÓ VERSENYT** hirdet Pécs város, Baranya megye és a Pécsi Egyházmegye középiskolás diákjai (gimnazisták, a szakgimnáziumok és a szakközépiskolák 0. és 9 – 13. évfolyamos tanulói) számára.
A jelentkezők két verssel készüljenek. Az egyik egy szabadon választott Csorba Győző-vers legyen, a másikat választhatják a XX. század második felének magyar lírájából vagy a XXI. századi kortárs magyar költészet anyagából.
Jelentkezni 2021. február15-ig lehet a következő címen:
Bayer Ildikó csorbagyozovmv@gmail.com
A jelentkezéseket regisztráljuk, és a versenyzők, valamint felkészítő tanáraik számára a válaszlevélben minden információt elküldünk, annak a tárhelynek a linkjét is, ahová a versenyzők 2021. március 1-ig a versmondásukról készített videókat feltölthetik.
Eredményhirdetés online formában a verseny facebook-os elérhetőségén, a Szent Mór Iskolaközpont, a Pécs8 és a Magyartanárok Egyesületének facebook-oldalán 2021. április 11-én, a költészet napján!
Kérjük, a jelentkezést rögzítő levélben a következő adatokat tüntessék föl:

  • a versenyző neve, osztálya, e-mail címe, telefonszáma
  • a felkészítő tanár neve, e-mail címe, telefonszáma
  • az iskola neve, címe, elérhetőségei
A verseny szervezői, a Szent Mór Iskolaközpont magyartanárai szeretettel biztatnak minden versmondót és felkészítő kollégát, hogy a megváltozott körülmények között is jelentkezzenek.
Minden jelentkezést várunk!
„Most fontosabb a vers, mint bármikor…”
** Szent Mór Iskolaközpont**”

Csorba Győző egy 1968-ban megjelent interjúban ezt mondja: “Hogy munkám megérdemli-e a későbbi életet, azt majd az utánunk jövők döntik el. Az utókornál nincs protekció. Nekem csak az a dolgom, hogy a belőlem fakadó legtöbbet adjam…” Amikor a középiskolásoknak és tanáraiknak Csorba és a költészet felé irányuló figyelmét érzékelem, azt hiszem, talán mégsem egészen igaz a költő borúlátása:

“s itt minden megy tovább
s ahogy mondtam
talán húsz-harminc embernek fogok
hiányzani”

Az egész vers itt olvasható.

Köszönetemet fejezem ki a Csorba Győző Társaság és a Csorba örökösök nevében is Szakács Emília tanárnőnek, a felkészítő tanároknak és a versmondó diákoknak lelkes munkájukért. Remélem, hogy a versmondók és szervezők “húsz-harminc”-as közössége húsz-harmincnál jóval több felnőtt és diák versek iránti érdeklődését is felkelti.

2. “Pilinszky János (Budapest, 1921. november 27. – Budapest, 1981. május 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, Baumgarten-díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas. A Nyugat irodalmi folyóirat negyedik, úgynevezett „újholdas” nemzedékének tagja Nemes Nagy Ágnessel, Örkény Istvánnal és Mándy Ivánnal együtt; a Nyugat, majd szellemi utódja, a Magyar Csillag megszűnése után az Újhold körül csoportosultak. E lapnak 1946–1948 között társszerkesztője is volt. Mindemellett munkatársa volt a Vigilia, az Élet, az Ezüstkor s az Új Ember lapnak is.” (In: wikipédia.)

Mi is szeretettel emlékezünk Pilinszky Jánosra, akit Csorba Győző is jóbarátként szeretett, kiemelkedő költőtársként tisztelt. Csorba Nem lehetett nem szeretni című Pilinszkyről írt emlékezését itt idézem.

Én főiskolás koromban találkoztam először Pilinszky egyik négysorosával (a címe is ez: Négysoros), amit akkor talán nem is értettünk, de irodalmi ismereteinkkel büszkélkedve kissé nagyképűen szívesen idézgettünk:

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Ezzel a négysorossal és Németh Dezső verselemzésével emlékezem én a költőre:

Elmélkedés Pilinszky János „Négysoros” című verséről

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Németh Dezső elemzése.

Négysoros dráma?

Alvó szegek márpedig nincsenek, vagy talán mégis?!
Ott vannak a szegek a megácsolt kereszt alatt, a fájdalomra készülő szegek, nem mindennapi szegek fekszenek a jéghideg homokban, alszanak, várnak. De nem a bibliai Jézust várják, hanem az utódját vagy utódjait, mert a plakát nem ókori jelenség, leginkább a XX. századra jellemző. Magányuk az ázó éjjelekben még félelmetesebb, még kilátástalanabb. Hiába kiabálnak akár rikító színeikkel is az éjszakába, ki figyel rájuk? Akár az emberekre.
Ez a két sor a dráma előkészítése. Valakit meg fognak ölni. A folyosón ég a villany, és várja, hogy jönnek érte. Azért ég a folyosón a villany, mert tudják, hogy jönnek. Vár, vár és csak vár, a halálraítélt fásult keserűségével.
Előkészítették a szegeket, hogy a tenyerébe, lábába verjék. Biztos, hogy jönnek, mert mindig vannak új és új Jézusok, és mindig akadnak Pilátusok és Kajafások is, akik megfeszíttetik őket. Az elmúlt közel kétezer év alatt sem változott az ember, nem okult cselekedeteinek stigmáiból.
A vers minden sora egy-egy mondat. Nincs átmenet a sorok között. Egyszerű megállapítások. Csak az első két sorban vannak jelzős szerkezetek: alvó szegek, jéghideg homok, plakátmagány, ázó éjjelek. A két sor két karizmatikus költői képe készíti elő a dráma csúcspontját, az égve hagyott villanyt, amely jelzi, hogy itt valami tragédia fog bekövetkezni.
Az első három sor 11-10-11 szótag számú, csak a negyedik sor 6 szótagos, amely megbicsaklik, és térdre kényszeríti a vers végét. Az éjjelek, véremet hangzós /laza / rím pár, csak megerősíti ezt az érzést.
Négysoros dráma? Csak Pilinszky tudná igazán a választ, de õ is hallgat már, mint „Alvó szegek a jéghideg homokban.”

Németh Dezső
Budapest, 2005. február 9.”

Egy fontos írás Pilinszkyről, a hívő katolikusról.

Befejezésül Pilinszky egy másik versét idézem, emlékezzünk a szerelmes Pilinszkyre is.

Pilinszky János
Azt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkül.

Azután újra hiszem,
hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem

Köszönöm figyelmüket.