Ezt a linket találtam a interneten nézelődve.

A Balaton nekem is kedves, szép emlék … ma már csak emlék. Fájó, mégis sok-sok örömöt idéző emlék.
Több szép verset is olvashatnak a fenti oldalon a Balatonról. Nekem Csorba Győző és Takáts Gyula versei vagy netán Takáts rajzai nagyon hiányoznak a felsorolásból. (De Takáts Gyuláról Parill Orsolya többet tud, mint én, s ha olvassa ezt a bejegyzést, biztosan idéz is tőle.)
Csorba, aki talán nem volt annyira a Balaton szerelmese, mint az oldalon idézettek, mégis írt szép verseket a tóhoz, a tóról. Egyet megidézek, s mivel október van, októberit. Bár a tavaszi, nyári Balatont én jobban szeretem;) S Csorba arról is tudott jó és mulattató verseket írni. De azokról majd egyszer nyáron vagy tavasszal. Ha végre normálisabb lesz a világunk újra.

Révfülöp, október

I

A Fülöp-hegy mögül mintha a túlsó
lejtőről csúsznának föl a gerincre
s a lendülettől még följebb az égre
hajszolva szinte egymást rosszkedélyű
kajánsággal fakószürkén a felhők
s a napot egyre-másra eltakarják
Tanácstalan az őszi táj: a zöldet
még csaknem épen őrzi de a fény-árny
kavargásában kétkedik melyiknek
jobb hinnie melyik szabály s kivétel
De én tudom ha kicsit kora is még
záróráról beszélni új csirát csak
a pusztulás hajt s kertben réten erdőn
a parti parkban szőlőkben kövek közt
rokon a bomló vegetáció: a
negatív sarjadás és nemsokára
az gyűjthető csokorba
Lám a tó is
másik szerepre készül: mind sürübben
párákba bújik nyilván próba végett
s az izgatott nád-nép nem győzi vinni
az egynemű híreket két irányban:
szünet nélkül súg-búg hogy ezt se azt se
érjék váratlanul az események

II

Szögletes kemény szelek
vándorlás otthontalanság
itt is ott is hontalanság
rendes fészkében a testben
nem nyugszik meg a lélek sem
rideg-hideg a világ
szem fül bőr nyelv orr egyet észlel
s hőköl menne is tovább
maradék reménykedéssel
hova menne? tüske nőtt
mindenütt ha út ha cél
csak a múltat a jövőt
az előre- s vissza-álmot
lakhatja meg aki fél
októberi koratél
cidrizteti
az emberi
a növényi s az állati nagy családot

In: Petőfi Irodalmi Múzeum / Digitális Irodalmi Akadémia.

Végül a fénykép mellé egy kép a Balaton festőjétől Egry Józseftől. A kép egy kiállítás plakátjaként sokáig a révfülöpi Csorba-nyaraló egyik szobájának falát díszítette.

Csorba verset is írt a festőről:

Egry műtermében

„Bizony nagyon sokat
nagyon sokat kell elvenni egy képből
hogy ne legyen üres”
– mondta a festő rekedten kicsi
köhögések köhécselések
s apró hamiskodó hunyorgatások
kíséretében s közben százezer
ránc támadt mozdult szűnt meg szögletes
arcán mely ott ingott két csontkemény
válla fölött valamikor
ezerkilencszáznegyvenhét kora-
nyarán vagy májusban badacsonyi
műtermében ahogy
könnyű papírlapok
sorát átvándoroltatván kezén
rakta ki ámuló szemünk elé
egyre-másra kápráztató csodáit

S a rendíthetetlen néhány vonalból
ránk fújt a nedves szél ránk tündökölt
a fény lent fent oldalvást mindenütt
ránk dőlt a gazdag víz körülfogott
a könnyű táj s elvévén testi súlyunk
vitt ismeretlen boldogság felé
In: Petőfi Irodalmi Múzeum / Digitális Irodalmi Akadémia.

Térjünk vissza majd a nyári Balatonra is…

Csorba Győző révfülöpi nyaralója halljában, 1975. augusztusban. (Molnár E. felvétele)

Köszönöm figyelmüket.