1. A Társaság  közgyűlésének időpontja megváltozott! Nagy Imre professzor váratlan és fontos elfoglaltsága miatt a közgyűlés időpontját május 7-ére, keddre tesszük át, 17 órára. A közgyűlés napirendje változatlan marad. Immár az új dátummal másolom a 196. körlevélből:

A Társaság 2019. évi közgyűlését május 7-én, kedden 17 órakor a Hrabalban tartjuk. Felhívom minden tagunk figyelmét a megjelenés fontosságára, hogy a közgyűlés szavazatképes legyen.
Tervezett napirend:

• Nagy Imre elnökünk rövid évértékelője
• Pintér László részletes beszámolója az elmúlt évi tevékenységről
• A könyvelő által készített pénzügyi beszámoló ismertetése
• Szavazás a beszámolók elfogadásáról
• A 2019. évi tervek megbeszélése. Néhány fontosabb téma: Pákolitz István emlékezésen való részvétel, Csorba Emlékszoba bútorainak felújítása, javaslat a Csorba-díjra, szeptemberi és novemberi Csorba Emlékezések.)
• Vélemények, javaslatok
• Kötetlen beszélgetés

A dokumentumokat a honlapon a törvénynek megfelelően nyilvánosságra hozzuk.
Az eredményes munka érdekében várjuk megjelenésüket, aktív részvételüket.

2.Elnökünk Ady-sorozatának áprilisi verse.

A ló kérdez

Lovamra patkót senki nem veret,
Be szerencse, hogy senki sem szeret:
Döcögök, lógok követlen úton
S hogy merre megyek, nem nagyon tudom.

S a rossz úton, mert minden ellovan,
Felüti néha fejét a lovam
És megkérdi, míg szép feje kigyúl:
Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?

A professzor rövid kommentárja:

Ezzel a verssel átlépünk az 1910-es évek érett Adyjának világába. (Persze, az „érett” szót csupán kronológiai értelemben vesszük, hiszen már az „Új versek” Adyja is érett volt. Egy költő-zseni pályája bajosan szakaszolható.) „A ló kérdez” 1913-ban jelent meg „A magunk szerelme” című kötet „Hát imigyen sírok” című ciklusában. A vers a kései remeklés, „Az eltévedt lovas” előképe, szintén maradandó értékű alkotás, de talán annál kevésbé ismert, ezért választottam „áprilisi versünknek”. Az itt megpillantott lovas is eltévedt, hiszen „követlen” úton halad (alkalmasint erdei ösvény lehet, amelyen magányosan lovagol, mint mondja: „hogy merre megyek, nem nagyon tudom”.) Nemcsak a lélekben érződik tanácstalanság, a néhány vonással felvázolt környezetben szintén minden bizonytalannak, rejtelmesnek, eltűnőnek látszik, a költő gyönyörű szól-leleményével: „minden ellovan”. És ebben a pillanatban megszólal a ló, mint a mesék táltos lova, aki lovasa, gazdája, de valójában társa helyzetét, sorsát átérezve „kérdez”. Nem tudjuk, lehet-e ebben a helyzetben a kérdésre válaszolni, de valami fontosat megtudunk. A lovas még sincs egyedül. Ketten vannak: ő és a lova.

3. Mint az előző, 197. körlevélben jeleztem, a Szent Mór Iskolaközpontban Csorba Győző költészete érettségi tétel lesz. A fiatalok viszik tovább a hírt, őrzik az emléket, amikor mi már nem leszünk, ezért legfontosabb, hogy az iskolákban beszéljenek a gyerekeknek a megőrzendő helyi értékekről is.
Az iskola angol és magyar nyelv és irodalom tanára, Lomb Éva meghívott, hogy tartsak egy órát végzős, érettségire készülő diákjainak Csorbáról, főleg szerelmi költészetéről. A témaválasztás érdekes, de fontos is: Csorba költészetének egy majdnem rejtett oldalára hívja fel a figyelmet. Azt mindenki tudja, hogy Csorba költészetének fő motívuma a halál, az elmúlás, a család, a kert, és szeretett városa. Azt talán kevesen tudják, hogy bizony Csorbát is meg-megérintette a szerelem, míg végül meglelte élete végéig hű társát Velényi Margitot, a mindenkivel kedves Margitkát, akit ő csak Kicsikének hívott. Az órára úgy készültem, hogy összeállítottam egy PowerPointos bemutatót a témáról. Azt hiszem, a diákok érdeklődéssel hallgatták mondandómat és talán Csorba-versek olvasására a szükségszerű felkészülés mellett egy játékos feladattal is sikerült rávezetni őket.
A PowerPointos összeállítást – kicsit kiegészítve, hiszen a 45 perc nagyon szűk keret Csorba megismertetéséhez – most közzéteszem, talán a hírlevél olvasói is szívesen átnézik.
Köszönöm az iskolának és a lelkes irodalomtanárnak a Társaság és a Csorba-utódok nevében is, hogy a pécsi költő jobb megismerését elősegítik azzal, hogy érettségi tétellé emelték munkásságát.

4. Egy kedves levelezőtárstól kaptam meg az Erdőszentgyörgyi Figyelő című kulturális és közéleti lap 2019. március-áprilisi számának pdf-változatát. Örömmel fedeztem fel a címoldalán Ady Endre egy húsvéti versét és egy szép piètát.

A szép Húsvét

Odúkat és kriptákat pattant
S bús árkokig leér a szava:
Ilyen a Húsvét szent tavasza
S ilyen marad.

Miért tudjon Ő az embervérrül,
Mikor künn, a Tavaszban
Minden csoda csodát csinál
S minden drága fizetség megtérül?

Óh, Tavasz, óh, Húsvét,
Emberek ősi biztatója,
Csak azt szórd szét köztünk:
Állandó a tavaszi óra
S ilyen marad.

Krisztus támad és eszmél,
Odúkat és kriptákat pattant.
Van-e gyönyörűbb ennél?

Ajánlom figyelmükbe a teljes lapszám áttekintését. Nagyon szép versek vannak benne húsvétról, tavaszról, továbbá kitűnő közéleti írások és interjúk. Az Erdőszentgyörgyi Figyelő, csakúgy mint maga a város, kincseket tár elénk. Erdőszentgyörgyöt még még ma is jelentős többségben magyarok lakják. Érdemes emlékezetünkben tartani az elszakított magyar várost, ezért idézek egy rövid ismertetést a Wikipédiából. (A Wikipédia más oldalakra utaló linkjeit kivettem a szövegből, hogy ne zavarják az olvasót.)
„Erdőszentgyörgy (románul Sângeorgiu de Pădure, németül Sankt Georgen auf der Heide) város Romániában, Maros megyében. A Kis-Küküllő középső szakaszának legnagyobb települése, egykori járási székhely.[…]
Erdőszentgyörgyöt 1333-ban Sancte Georgio néven említik először, a pápai tizedjegyzékben, de az erdőszentgyörgyi székelyek települése minden valószínűség szerint sokkal régebbi. A szabad székelyek mellé a XVI. században jobbágyokat és zselléreket is telepítettek. A hagyomány szerint a Rhédey-kastély helyén apátsági templom és kolostor állt sarokbástyákkal megerősítve, majd 1569-ben a Kornissok építtettek kastélyt a romokra. Templomában tartották 1618-ban az unitárius zsinatot. A település 1620-tól a Rhédeyek birtoka.
1910-ben 2571 lakosából 2179 magyar, 351 román, 20 német volt. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Nyárádszeredai járásához tartozott.
1992-ben 4794 lakosából 3322 magyar, 1163 román, 199 cigány, 4 német.
2002-ben 5492 lakosából 4247 magyar, 1097 román, 145 cigány.
2011-ben 5166 lakosából 3969 magyar, 916 román, 63 cigány anyanyelvű.^„

Köszönöm levelezőtársamnak, hogy felhívta figyelmemet az Erdőszentgyörgyi Figyelőre.

Ismételten elnézést kérünk a közgyűlés időpontjának kényszerű változtatása miatt!

Köszönöm figyelmüket.