1. Nagy Imre professzor úr februári Ady-vers ajánlója.

A KÖNNYEK ASSZONYA

Bús arcát érzem szívemen
A könnyek asszonyának,
Rózsás, remegő ujjai
Most a szivembe vájnak.
Érzem az illatát is ám
A rózsás, gyilkos ujjnak
S véres szivemre szomorún
A könnyek hullnak, hullnak.

Az ajka itt mar édesen,
A haja ide lebben,
Az egész asszony itt pusztít,
Itt, itt: az én szivemben.
Bosszút itt áll az életért,
Aknát itt ás a multnak.
Véres szivemre szomorún
A könnyek hullnak, hullnak.

Nagy az én bűnöm. Vesszen is,
Kire a végzet mérte,
Hogy a könnyek szfinksz-asszonyát
Megérezze, megértse.
Maradjon szent talánynak Ő,
Maradjon mindig újnak.
Véres szivemre szomorún
A könnyek hullnak, hullnak.

Nagy Imre professzor ajánló mondatai:
A könnyek asszonya korai vers, az első „Léda-zsoltár”, ahogyan Ady Lédához írt verseit nevezte. Már a Nagyváradon 1903-ban megjelent Még egyszer című kötetben is benne volt, ott egy négy részből álló ciklus fölé írta a költő ezt a címet. Ennek második darabját emelte át az 1906-ban napvilágot látott Új versek-be, elhagyva a vele társított szövegeket, ezzel mintegy megtisztítva a verset a szentimentális elemektől. Ha olvassuk, egy nagy költészet születésének tapasztalatában részesülünk. A ritmus, a dallam, a refrén még a századvég költészetének hangulatát idézi (magas színvonalon), de a nőről alkotott kép Ibsen hasadt lelkű, végzetes asszonyait idézi, akiknek az ajka édesen mar, s a lírai én arra is rádöbbent, hogy a szerelemnek árát kell adni. „Ha eddig szerelemről szólva idillt képzelt, most kezdi sejteni, hogy az idillből lehet tragédia is, a szerelem nem tiszta édes, van benne keserű is, és talán ez a több” – írta Schöpflin Aladár.
A vers egy feldolgozása.

2. Amint megígértem, közzéteszem a képválogatást a Szent Mór Iskolaközpontban 2009. február 9-én tartott Csorba Győző versmondó versenyről. A képeket Pintér Ábel, a verseny levezetője, az Iskolaközpont történelem és spanyol nyelv tanára készítette.

Tóth László Ákos az egyházmegye közoktatási főmunkatársa köszöntőjét mondja.
A felújított díszterem és a közönség. A háttérben Tóth László Ákos Minárik Tamás zsűrielnökkel beszélget.
Egy versmondó és a zsűri: Pintér László, Minárik Tamás elnök és Bozsoki Petra.
A díjak kiosztása. Az asztalon a Csorba 100 emlékkötet, amelynek egy példányát a versenyzők és a felkészítő tanárok is megkapták.
Az első helyezett Kalmár Kamilla
A második helyezett László Rebeka
A harmadik helyezett Rónai Bálint
A 2. helyezett László Rebeka átveszi a Szent Mór Iskolaközpont különdíját Tóth László Ákostól
Szakács Emília tanárnő a versmondó verseny szervezője is elismerést kapott.
Itt is köszönetet mondunk a a versenyzőknek, felkészítő tanároknak, a zsűrinek, a szervező Szakács Emíliának és a levezető tanárnak Pintér Ábelnek.

A Szent Mór Iskolaközpont beszámolója a rendezvényről itt olvasható.

3. Egy Csorba vers a februárról.

MEG KELL ÉRKEZNIE

Föltámadunk megyek súgom a kertnek
(Engem az ész s a naptár megneveltek)
Föltámadunk a csappanó erő
csak bírja ki míg zúzos az idő

Meghallanak? A fű jégcsipte sárga
csontként zörög a körte görbe ága
A rügybogok ők még talán –
Akárhogyan de nem fogom be szám

Majd nyáron is mondom a kajszifának
rejts el midőn e padra hull a fáradt
hol fény meg árny foltoz tele
a békesség különleges jele

Hogy kívül is a kakofon zsivajban
még észlelik a csöndet állni rajtam
és észlelik hogy a hajam
növényillattal rakva van

Majd nyáron is mondom a verebeknek
zajongjatok és a szegélyköveknek
majd nyáron is hallgassatok
páros példát mutassatok

Makacs gyomok veletek hadakozni
alvó lárvák kelletek sokasodni
s aminek itt az élethez köze
nagy útjáról meg kell érkeznie

Föltámadunk járok búgom s igérem
hívő gazda a februári télben
mikorra már alig-alig lehet
elhitetni a bízó híreket

Köszönöm figyelmüket!