A Csorba Győző Társaság 151. hírlevele

Nem gondoltam, hogy ma még egy halálhír is kerül e-mailjeim közé és az internetre.

Meghalt Kányádi Sándor. Isten nyugosztalja. Egy tisztességes, jó magyar emberrel megint kevesebb.

Kányádi Sándorról már írtam a honlapon és Csorba Győző facebook oldalán. Most a régi bejegyzés újra közlésével búcsúztatom.

“2014. március 3. Kicsit megkéstem a magyar nyelv ünnepének üdvözlésével, de talán nem végzetesen…
Most kaptam meg levélben a magyar nyelvről, annak szépségeiről szóló Kányádi Sándor interjú szövegét. Az interjú innen érhető el. Érdemes elolvasni, szép, nemes, emelkedett, kedves gondolatok. Mellé pedig egy éppen aktuális Kányádi verset ajánlok még: Kuplé a vörös villamosról.  A kép alatt a “Több” föliratra kattintva a vers olvasható is.
Mellékelek továbbá még három képet is Kányádi 1993-as Csorba Győzőéknél tett látogatásáról. Az egyik képen Csorba Győzőné, a kedves Margitka is látható. A másik képen a háttal ülő hölgy Kányádi kíséretében lehetett, nem ismerem.
És jogos a Vörös villamos című vers nagy kérdése is:

Mellékdal a pótkerekekre

de holtvágányra döcögött-e
vajon a veres villamos
eljárt-e az idő fölötte
és holtvágányra döcögött-e
vajon a veres villamos

s nem lesz-é vajon visszatérte
boldog aki nem éri meg
halomra halnak miatta s érte
most is, s ha lenne visszatérte
boldog, aki nem éri meg”

Különböző színű villamosok jönnek-mennek, de Kányádi Sándor marad. Örökké.

A facebook bejegyzéshez közölt képek megtekinthetők itt.
Kányádi Sándor halálhírét hallva kedves levelezőtársam küldött emlékező üzenetet az ifla-hun könyvtáros levelezőlistára. Mivel nyilvános közlés, itt is bemutatom:

“Vártam volna még, vártam a “frappáns” alkalmat, hogy a tavaly, a csíksomlyói búcsú után felkeresett szakrális helyen talált versét itt közzétegyem.
Most mégsem várom be 2019. július 30-ikát, a segesvári (fehéregyházi) csata előnapjának évfordulóját. Mert másképp fordult az idő …

Haraszti Pálné

Székelykeresztúron töltötte Petőfi Sándor azt a napot. A vendéglátó ház kertjének körtefája alatt gondolkodott azon az estén – a népi szájhagyomány szerint. E körtefa kisarjadt csonkja alá helyezett emlékkövön olvasható Kányádi Sándor verse:

“Haldoklik az öreg tanu
Petőfi vén körtefája.
Azt beszélik, ő
látta volt
Verset írni utóljára.”

Vajon Kányádi Sándort ki látta verset írni utoljára?