Istentől áldott, boldog, békés karácsonyt kíván a hírlevél minden olvasójának a Csorba Győző Társaság!

A jókívánság mellé két hírt is közlök.

1. Az első egy jó hír, mostanában olvastam, továbbítom is.

„Róma rehabilitálta Publius Ovidius Naso ókori költőt, akit több mint 2000 éve száműzött a városból Augustus császár.
Az olasz főváros közgyűlése csütörtöki ülésén egyhangúlag elfogadta a büntetés visszavonását. A határozatot a többségi 5 Csillag Mozgalom javasolta, hogy „jóvátegyék a súlyos igazságtalanságot”, melyet a Metamorphoses szerzője szenvedett el, amikor Kr. u. 8-ban a Fekete-tenger partján fekvő Tomisba (a mai romániai Konstancába) száműzték, ott halt meg 43-ban, élete végéig reménykedve a kegyelemben.
Hosszú út vezetett a döntésig, mely korábbi két ítéleten alapul, mindkettő felmentette a költőt. 2012-ben Ovidius szülővárosa, Sulmone (az ókori Sulmo) hozta meg egyhangúlag a felmentő határozatot és továbbította Rómának. Az első tárgyalást 1967-ben tartották neves ókorkutatók részvételével, 2011-ben másodfokon már bírák előtt érveltek.
Az 5 Csillag Mozgalom beadványa emlékeztette a közgyűlést arra, hogy 2008-ban Firenze városa hivatalosan rehabilitálta Dante Alighieri reneszánsz költőt, akit a guelfek és ghibellinek harcának közepette 1302-ben száműztek szeretett szülővárosából.
Az Ovidiust felmentő határozat kitér arra is, hogy a döntés „a római jog szabályain alapul, nyilvános eljárás előzte meg és a szenátusnak kellett jóváhagynia, ellentétben Augustus császár ítéletével, melyet a szabályokat megszegve hozott”.

Mit ne mondjunk: éppen ideje volt!
In: Róma rehabilitálta a 2000 éve száműzött költőt
Ha pedig latin vagy olasz nyelven író költőről van szó, akkor Csorba Győzőt sem hagyhatjuk ki. Ő is fordított Ovidius és Dante verseket. Itt olvashatók:
http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000008420&secId=0000847569
Az egyik Ovidius fordítás egy levél a hűtlen baráthoz Tomiból, ahova Ovidiust száműzték. (14-20. oldal)
A Dante fordítások is a fenti címen, a 91-101. oldalon olvashatók.

2. A második hír a játékos, humort szerető Csorbát idézi és az ünnepet. Egy Csorba kézirat került a kezembe, Csorba Esztertől, a költő legidősebb lányától kaptam. Itt olvasható. Karácsonyi köszöntőnk mellé fogadják jó szívvel Csorba Győző vidám karácsonyi rigmusait. A „vers” történetét Kohlmanné Sinkó Judit mondta el:
„Kohlmann-né S. J. — Igen, [Csorba Győző, P. L.] velünk is, a kollégákkal olyan közvetlen, kedves viszonyban volt, még az ember családját, gyerekeit is szinte név szerint ismerte.
Egy időben nagy divat volt, hogy megünnepeltük egymás névnapját a könyvtárban. Akkor még kevesebben voltunk, Margit néni persze cso­dálatos pogácsákat, süteményeket hozott, aztán ez valahogy ellaposodott.
Mikor én átvettem az osztály vezetését, ’89-ben, és szorosabban együtt dolgoztunk, akkor a lányokkal úgy gondoltuk, hogy miután ő kedden­ként bejön, azért valami apró figyelmességgel, jelképesen megköszöntöttük. És viszonzásképpen mindannyiunkhoz, külön-külön verssorokat írt. A vers címét ő latinul írta, magyarul a következő: „Dicsőítő költemény a közelemben dolgozó könyvtárosnőkhöz.” Ez valami annyira kedves és maradandó emlék tőle, annyira megható, hogy ezt azóta is őrzöm, a bo­rítékban, amibe betette, hogy csak akkor bontsuk fel, ha már elment.
Végtelen jó humora volt, amikor dedikációkat kértünk tőle, mindenkinek személyhez szólóan dedikált. 1986-ban jelentek meg Janus Pannonius Pajzán epigrammái, nagyon szép kiadás, és akkor drága könyvnek számított, 230 forint volt, megvettem a férjemnek, és a következőt írta bele: »Kohlmann Ferenc férfitársamnak kizárólagos olvasásra szeretettel ajánlom.«
Ez is Győző bácsi sajátos humora volt.”
In: Albert Zsuzsa: Irodalmi legendák, legendás irodalom. 2. Üzenet a Hét toronyból. Csorba Győző (1916-1995). – [195]-218 p. Kohlmann-né Sinkó Judit mondatai: 202-203 p.