A Csorba Győző Társaság 113. hírlevele

1.   Tegnap délután ismét összeültünk a Hrabal Sörözőben. Nagyjából annyian voltunk, mint az utolsó alkalommal. Néhányan, akik a Széchenyi tér felől érkeztünk, megálltunk a Dzsámi előtt felállított színpadnál: zenekarok és mazsorettek bemutatóját tartották éppen. Kitűnő zene, szép táncosok, jó borok a tér bódéiban… Volt is olyan társunk, aki csak nagyon nehezen tudott elszakadni a látványtól. Azért az előadás és a beszélgetés is jó hangulatban zajlott a Hrabalban. Boda Miklós könyvtáros kolléga itáliai tapasztalatairól, tudományos tevékenységéről tartott beszámolót. Természetesen Csorba második római útjának jegyzeteiről (ld. itt a 2. pontban) is beszéltünk. A jegyzetekkel kapcsolatban több ötletünk is van. Ezekről majd csak akkor írok, ha a megvalósuláshoz közelebb kerülnek. Az asztaltársaság lassan kinő a gyerekkorból.  Sajnos, képeket nem készítettem. Legközelebb pótolni fogom. Minden megjelentnek köszönöm a részvételt!

2.   A Jelenkor online oldalain keresgéltem, amikor megtaláltam elnökünk rovatát. Nagyon fontos dologra vállalkozott a “veterán olvasó”, amikor a csak a folyóirat online változatában megjelenő sorozatát közölni kezdte. Ajánlom figyelmükbe az újonnan kiadott szépirodalmi és tudományos műveket szemléző kiváló elemzéseket, kritikákat. Elérhetők itt. A bevezető, ajánló darab – divatos szóval pilot – itt olvasható.

3.   Olvasgattam az interneten, közben – bármennyire hihetetlen is – a hírözönben igen érdekes cikkeket találtam. Talán elnézik nekem, ha irodalmi vonatkozásuk miatt idézek belőlük néhány részletet.

 „Síron túli üzenet Jókai Anna utolsó, Átvilágítás című könyve. Szomorú, hogy hiányzik a kitűnő könyvből az alapos korrektori munka. Jókai Anna forog a sírjában.
Erről jut eszembe Bozsik című könyvem, amelyet a Franklin Nyomda állított elő 1979-ben. Akkor még nem volt internet, és kéziszedő dolgozott a kézirattal. Egy nap csengett a telefon a lakásomon. A férfi bemutatkozott, és sűrű bocsánatkérések közepette közölte, hogy ő szedi a kéziratomat, és talált benne egy mondatot, amely nem tetszik neki. Beolvasta: „Azt írja ön Sebes Gusztáv szájába adva: »Ma is kapok becsmérlő leveleket. Többet érdemelnék!« Szerkesztő úr, nem kellene inkább azt írnia, hogy »mást érdemelnék«?”
Másnap vittem a nyomdába egy üveg pezsgőt.
Tempora mutantur…”
Steinbach József református püspök mondta a napokban a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének XI. országos kongresszusán az Országházban: »Egymás kezét fogva, együtt kell megmutatnunk, hogy kik vagyunk mi, magyar keresztények a Kárpát-medencében és Európában.« Azt is mondhatta volna, hogy egy hajóban ül Európában az emberiség.
De egyelőre csak lékeli.”
( Kő András: http://magyarhirlap.hu/cikk/98719/Ezaz )
………………

„Tersánszky Józsi Jenő jegyzi fel a naplójába: »Az oroszok vendégei vagyunk már a házunkban. Órám egy öreghez kerül, aki afféle felhajtó lehet. És a késem ahhoz, aki denaturált szesszel kínált. A gitáromat emlékbe vitték. A tűzhely a mosókonyhából elvivődik…« A túléléshez ad kedves jó tanácsot Berda József, aki 1945 novemberében apróhirdetést jelentetett meg az egyik napilapban, ezzel a szöveggel: »Mivel Magyarországon a legnevesebb költők vershonoráriuma egy liter bor áránál is kevesebb: kéziratgyűjtőknek egy liter borért egy szabadon választható versem kéziratát adom. Vendéglősök, kocsmárosok is jelentkezhetnek.«”
(Szerencsés Károly/ http://magyarhirlap.hu/cikk/98720/Menjunk_egyutt )

Mindenkinek szép, napfényes vasárnapot!