Örömünnep van ma, a vers és a versmondás örömünnepe. A Szent Mór Gimnáziumban ma tartják a 10. Csorba Győző versmondó versenyt. Örömünnep, nekem mégis szomorkás: első, amelyen nem veszek részt. A lábam még nem bírja a strapát, lógatást, lépcsőzést. De így is biztosan jó lesz, hiszen – szerencsére – nem én mondok verset. A Csorba Társaságot pedig az elnök amúgyis képviselni fogja: ha jó tudom, Pintér Ábel lesz a „műsorvezető.” Jó versenyzést, jó verseket, kellemes délelőttöt kívánok.  Az eredményről beszámolok, a verseny facebook oldalán pedig idén is elérhető lesz minden információ. 

1. Ma sokat szörföltem, olvasgattam, a gyógytorna és a galvános kezelés után erre volt erőm. Végül a fáradtságot, izgalmakat legyőzve megakadtam Szilágyi Györgynél, a Nem viccelek című könyvénél. Bolondság? Együgyű kínrímek? Lehet. De kikapcsolódni jók.

Szilágyi György Nem viccelek 1. A 397. Csorba blog melléklete

Szilágyi György Nem viccelek 2. A 397. Csorba blog melléklete

Szilágyi György Nem viccelek 3. A 397. Csorba blog melléklete

Én is írtam gyorsan egy szösszenetet hasonló formában:

Holnap elmarad a gyógytorna.
De egyelőre még nem kell
sorba állni halotti toromba
és virágot dobni utánam a síromba.
Sírva… nevetve,
kinek mihez van kedve

Itt be is fejeztem volna a viccelést, de aztán egy kedves levelezőtársamtól kaptam egy másik humorista-költő szomorú-vidám versét, hát ezt is közlöm:

Romhányi József (1921-1983)

Mikor a hernyóból lepke lett,
kérkedve repkedett,
hogy fényben keringve mind tovább
csillogtassa hímporát.

A derék kutyának
képére mégis kiült az utálat.
– Villogj csak fent, te szép féreg;
nem lesz nagyobb az értéked!

Hernyó maradsz, bár fent keringsz.
Nem a szárny szab itt mértéket,
hanem a gerinc.

Kutya legyen, aki rosszra gondol a verset olvasva…

Ha már a „nem versek” és „nem is Csorba” c. fejezetnél;) tartok, jöjjön egy kis foci is. A krónikus krónikásnak is van szenvedélye.

Miért vagyok madridista? A kiváló, talán kicsit áthallásos bejegyzés itt olvasható.

A 397. Csorba blog melléklete. Szent Nesztor, a Barlangkolostor szerzetese (forrás: szynaxarion.wordpress.com)

Idézet az írásból. Több, mint elgondolkodtató:

„Sartre nem szerette a puha, kényelmes fotelokat, mert azokat a szabadságról való lemondásként értelmezte. Attól tartok, bennem – és sok madridistában – ma már ott van annak fenyegető veszélye, hogy a ‘győzelmi vánkosok’ kényelméhez szoktunk. Olyan komfortos pozíció ez, amely után nehéz elviselni egy harmadosztályú vagon kemény, műanyag ülését, főleg, ha az a vagon egy bizonytalan állomás felé tart. Nem vagyok biztos benne, hogy ez esetben nem szállnék le már az első adandó alkalommal.
Könnyű a győzelem idején szurkolónak lenni, és rendkívül nehéz a vereségben kitartani. Ilyenkor kell feltennem magamnak a kérdést: miért vagyok madridista? A válasz azért fontos, mert ez ad erőt ahhoz, hogy kitartsak, amíg visszatérnek a bőség esztendei: túlcsordult öröm, nyakunkban BL-trófeák.[…] A kérdés: azért vagyok madridista, mert mindig nyerünk? Nem. Azért vagyok madridista, mert mindig hiszem, hogy nyerni fogunk. Ez a hit tesz mindannyiunkat, madridistákat, egyedivé. A vereségek nem fájnak, leginkább meglepnek. […] Miért vagyok madridista? Nem azért, mert mindig nyerünk. Ha így lenne, a hitem gyenge, kikezdhető és hamis lenne. Mert a Madrid nem nyer mindig – sőt, néha hosszú ideig nem nyer. Azért vagyok madridista, mert mindig hiszem, hogy nyerni fogunk. Nem számít, hány gólt kapunk, nem számít, milyen rosszul játszunk – mindig hiszem, hogy a következő meccsen győzni fogunk. A győzelembe vetett hitem túlmutat a racionalitáson. Minden mérkőzést azzal a meggyőződéssel várok, hogy nem fogunk kikapni. Akkor is így van ez, ha minden ellenünk szól. Éppen ez az, ami időről időre valósággá válik. Nem az önmagunkkal szembeni elvárás alapállapota tesz madridistává, hanem a hit.” Ennyi.

Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a Csorba-csatorna videóira, ajánlja az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel az oldalra, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai vers Csorba válogatásomból:

MAI LA FONTAINE

                                            Századunk diktátorainak

Az oroszlán − mert az oroszlánságok
sorra dőltek meg -, hogy védje uralmát,
úgy határozott, demokratizálja
abszolutisztikus hatalmát.
Nem parancsolni: megbeszélni,
meghányni-vetni, megvitatni, −
érvekkel fog alattvalóinak
helyes utat mutatni.

S történt egyszer, hogy híre járt:
a szamár olyasmit iázott,
hogy az udvar s állítólag maga
az oroszlán is egy s másban hibázott.

Hívatták őkelmét legott,
s az udvar népe összegyűlt:
farkas, róka, sakál, hiéna,
s persze a nagyúr is közéjük ült,
s jóságos arccal várták a szegény
tévelygőt; az jött is lógó fülekkel.

„Hibáztunk, sőt én is hibáztam:
ilyesmit mondogatsz; jól van, de hidd el
− kezdte a fő-fő −, helytelen
a kérdéshez viszonyulásod.
Hanem tárgyaljuk meg! Szabad legyen
a felvetés: ellenséges hatások,
és nem a jószándék beszélt belőled.
Képzetlen vagy, s… különben is
furcsákat hallottam felőled.”

És fejtegette szeliden,
hogy így meg úgy, és egyet-egyet
morrant, mintegy véletlenül.
Aztán az udvar népe: „Tetted
− szólt a farkas − anarchikus!”
Szólt, s mellékesen vicsorított.
Majd a többi vádolt, tanított.
S a végén melankolikus
hangon megint az úr: „Nos hát, felelj,
vitatkozzál, cáfolj!” − és önfeledt
ásítással kinyújtogatta
két mellső lábát s rajt a körmöket.
S az udvarnép vele. Szegény füles meg
izzadt és fázott, majd kinyögte halkan:
„Vitatkozzam? Minek? Vétkes vagyok,
minden szótok cáfolhatatlan.”

Az oroszlán ekkor: „Lám, így helyes,
hogy szabad eszmecserében beláttad
botlásodat”. S hozzá: „„Élj boldogul,
eredj, és eztán tartsd a szádat!”

Tanulság? − Nincs ebben tanulság.
Vagy tán ha volna:
kiket illet, soha meg nem tanulják.

Mai La Fontaine, a vers a költő előadásában.
Mai La Fontaine. Századunk diktátorainak. Előadja Csákányi László. Videófelvétel.

Gondolom, örök érvényű vers. Eszembe juttatja Arany Jánost:

Arany János: CIVILIZÁCIÓ

Ezelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett.

Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb ha mi csinyt tesz,
Összeűl és – helybehagyja.

5. És végül, de persze nem utolsó sorban, a két vendégoldal.
Most Aknai Tamás professzort. ajánlom figyelmükbe, illetve a művészettörténész által szerkesztett, gazdagon illusztrált facebook oldalt.

Egyelőre csak a színek, formák kavalkádját látom, a képeket Aknai Tamás mondatait olvasva próbálom értelmezni. Nálam Picassónál, Csontvárynál Martyn Ferencnél befejeződik a modern értelmezése. Az írott művészetekkel, versekkel is így vagyok. Talán érvényes Bertók László „baráti intelme”: Hülye vagy te a versekhez. Olvassál sokat”, amely így fordítható le erre a blogra: „Hülye vagy te a modern képzőművészethez, nézegessél sok műalkotást.” De hiszen éppen azért figyelek Aknai profra (és Stabó László Gyulára is, természetesen), amiért anno Bertók Lászlóra is figyeltem: tanulni akarok. Vajon képes vagyok-e rá?

Szabó László Gyula professzor vendégoldalának bejegyzése kicsit ismétlés és kicsit új is. De hamarosan jövök újabb bejegyzésekkel. Érdekes és külön figyelmükbe ajánlom a professzor emlékezését középiskolája tanáraira és osztálytársaira. Ide is beemelem.

„A magyar irodalom szeretetét gimnáziumi magyar tanáromnak köszönhetem. Dr. Tóth István a pécsi Széchenyi István Gimnáziumban 1956-1960-ig osztályfőnököm is volt. A humán tagozatba jártam, s nagyszerű tanáraink voltak még: Kardos Lajos latintanár (később a szakközépiskolában gépkocsiszerelést tanított, micsoda változás!), továbbá Horvát Adolf Olivér (akkor szerzetesből lett biológiatanár), Simon István (ő volt akkor a legfiatalabb tanár, precíznek hívtuk, egyébként matematikatanár, idén, 2026 elején hunyt el), Csaba László történelemtanár (aki az igazságot bátran kimondta), Simai Margit fizikatanár (nő létére fegyelmet tartott és a fizikát is tudta! [Na, na! professzor uram, jön ám a me too mozgalom 🙂 P. L.]. Az igazgató akkor Czéh László, a helyettes pedig Gyulavári László volt.
Osztálytársaim közül legtöbbre vitte Sólyom László, aki alkotmányjogászként tűnt ki, majd köztársasági elnök lett. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Soltész Gyula a Gyermekklinika igazgató professzora volt, Rapcsák (később Révész) László magyar-latin tanárból filmrendezővé képezte át magát, sok szociológiai filmet rendezett, Egyed Jenő szülész-nőgyógyász professzor lett Pécsen, majd Budapesten, Aradi Ferenc fizikusként kutatott a pécsi orvoskari központi laboratóriumban. Többen lettek orvosok, jogászok, tanárok, kertészmérnökök.
Leginkább Sólyom Lászlóval és Rapcsák Lászlóval barátkoztam. Együtt tettünk kirándulásokat a Mecsekben is. (Szabó László Gyula professzor Sólyom Lászlóról készített képes, Powerpoint-os életrajzát hamarosan közlöm, abban láthatók nevezettek is. P. L.)

A következő Szabó László vendégoldal új bejegyzésében közzéteszem majd a professzor Sólyom Lászlóról készített emlékezését. Közben az jut eszembe, milyen nagyszerű tanári kara és diákjai voltak a Széchenyi István Gimnáziumnak Pécsett, anno. Remélem, most is így van…

Köszönöm figyelmüket.