275. Csorba blog. Sík Sándor versek a youtube csatornára, licitálás Ady-kéziratra, Csorba és Révfülöp, Németh István Péter írása és három meghívó
2024.04.08.277. Csorba blog. A Csorba Győző versmondó versenyről. Háborúról, békéről.
2024.04.14.Ma nem a megszokott formában jelentkezem.
Kissé megkésve üdvözlöm József Attilát és a magyar költészet napját.
A napra és a költőre figyelve hallgassák meg József Attila: Thomas Mann üdvözlése című versét Mácsai Pál előadásában.
A köszöntés mellé egy pontosítás: a Szent Mór Iskolaközpont Csorba Győző versmondó versenye holnap, 12-én 9 órakor kezdődik a Központ dísztermében. Minden egyéb tudnivaló lejjebb a meghívóban.
Előtte azonban három, az alkalomhoz illő prózai idézet a versről és a költészetről Csorba Győzőtől.
- „Szeressék, és olvassák a verset!
A vers annak az ijesztően kevés és egyre fogyó erőnek vigasztalóan szépséges megjelenése, ami még humanizál, és a humánumot (az emberi méltóságot) őrzi.
Aki a verset szereti, és olvassa, nem a költő, hanem a saját legszemélyesebb érdekeit szolgálja.”
A Könyvértékesítő Vállalat szórólapja. (1982?) - Eszéki Erzsébet riportja Csorba Győzővel. Magyar Nemzet, 1988. júl. 30. 9. p. = Eszéki Erzsébet: Kibeszéljük magunkat. Íróportrék. Interjúk. Bp. 1990, Múzsák. 112–116. p.
„– … hallottam, hogy Szederkényi Ervin, a Jelenkor nemrég elhunyt főszerkesztője sokáig nem tudott mit kezdeni a fiatalokkal. Úgy tudom, önnek komoly szerepe volt abban, hogy végül is fölvette a laphoz Parti Nagy Lajost és Csordás Gábort. Utóbbi azóta a Jelenkor főszerkesztője. Ma mennyire viszonyítási alap az ön számára, amit a fiatalok írnak?
– Nem minden esetben tudom követni, amit csinálnak, de azért sosem haragszom rájuk, soha nem ítélem el őket. Az irodalomhoz, úgy gondolom, három tényező szükséges: író, írás és közönség. Ha az írás nem írás, azaz nem szóból építkezik, hanem mondjuk, idézőjelekből és mértani alakzatokból, vagy ha kirekesztjük belőle a közönséget, akkor nem teljes a szentháromság. Kísérletek mindig vannak, a fiataloknak sokfélét ki kell próbálniuk, hogy megtalálják magukat. De ha meg akarjuk őrizni a költészet amúgy is csökkenő hatását, tartanunk kell magunkat a szentháromsághoz.”
Eredetileg megjelent: Magyar Nemzet, 1988. júl. 30. 9. p. = Eszéki Erzsébet: Kibeszéljük magunkat. Íróportrék. Interjúk. Bp. 1990, Múzsák. 112–116. p.
Ajánlom figyelmükbe a kitűnő és tanulságos interjú itt is olvasható teljes szövegét. - Szép versek 1989. Csorba Győző előszava. Bp. 1990, Magvető. 7–11. p. (Részlet.)
„A megközelítés pedig munkát: értelmi-érzelmi elmélyedést követel.
Petrarca nyilatkozott valahol így: „Elégedetlen lennék, ha azt, amit én nem kis erőfeszítéssel írtam, valaki minden erőfeszítés nélkül akarná olvasni.”
Továbbá célom, hogy mindig az igazat mondjam (József Attila zseniális eligazítása szerint: „ne csak a valódit”). A valódi lehet hamis, az igaz magasabb rendű, és nem hamisítható.
Csak arról tudok írni, aminek bennem élményalapja van.
Bízom-e a vers megmaradásában? Nemcsak hivatalból, hanem emberi felelősséggel jelentem ki, hogy igen! igen! igen! A vers valamiképpen életszükséglet. A költőnek úgy, hogy belepusztulna, ha nem írna, az olvasóknak pedig úgy, hogy elvesztenének egy fontos eszközt lelki higiéniájuk gondozásában.
A művészeti ágak között a szóművészet, abban is a vers szólítja meg legközvetlenebbül az embert. A verssel lehetséges a legintimebb kapcsolatot teremteni. Nem kell hozzá más, mint egy verseskönyv és egy csöndes zug.” - És a meghívó a versmondó versenyre:
Köszönöm figyelmüket és szeretettel várjuk a verskedvelőket!