96. Csorba blog. Arion Nemzetközi Költői Almanach és Sík Csaba dedikált kötetei
2021.08.27.98. Csorba blog. Csorba dedikálások
2021.09.02.97. Csorba blog. Janusról és Jelenkorról
Csorba Győző Simon Bélának (balra) dedikál. Csorba mellett Ágh István. A 98. Csorba blog melléklete.
Szolgálati közlemény! A Csorba emlékezést a Pécsi köztemetőben, a költő sírjánál szeptember 13-án 17 órakor tartjuk!
Az eddig ismertetett Csorba-kötetek leírását ezen a folyamatosan bővített oldalon gyűjtöttem egybe. Innen mindegyik Csorba- és Csorbáról írt kötet teljes szövege elérhető.
A mai Csorba vers: Itt érzem közel. A vers a linkről meghallgatható a költő előadásában is. A közelgő halált érző költő szonettje befejező részében kimondja, ami végképpen bizonyossá vált benne: „Mert már valóban itt érzem közel”.
1. Janus Pannonius évforduló van: 587 éve született Janus Pannonius, eredeti nevén Csezmiczei János (1434. augusztus 29 – 1472. március 27.) költő és humanista. Egy régebbi bejegyzésemmel (292. hírlevél 5. pont) és néhány reflexióval emlékezem a költőre és fordítójára.
Az Új symposion című lapot „Csorba által ismertem meg. Egy 1983-as számában Csorba versfordításokat közöltek. Természetesen a lap témavilágához illően Janus Pannonius pajzán verseiből adtak közre egy csokrot Csorba fordításában. (A versek aztán megjelentek a Janus-összes kötetekben és a már megjelenése idején kuriózumnak számító Janus Pannonius: Pajzán epigrammák címmel kiadott Csorba-fordításkötetben.)
A lapszám borítóját itt is bemutatom:
A bal felső sarokban lévő Csordásnak felirat mintha Szederkény Ervin kézírása lenne, aki akkoriban a Jelenkor főszerkesztője volt, az oldal alján pedig Csorba tulajdonjegyzése látható. Csorba versfordításai és a pajzán Janust ismertető sorok itt olvashatók. Három verset alább másolok, de nem folyóiratban megjelent változatokat, hanem a Pajzán epigrammák című kötetben közölteket. Így összehasonlítható, mennyit változtatott a fordítás szövegén Csorba.
Csak 18 éven felülieknek!
Még mindig Lúciára
Ez a Lúcia mellesleg igen megfogta Janus fantáziáját, az idézetteknél több vers is íródott hozzá. Egy másik „Múzsa”, akit szintén sokszor emleget Janus, Orsolya. Beszédes név, a latin medve szóból eredeztethető.
„A fenék egy másik itáliai vonatkozása közelebbről is érint minket: mesélik, hogy a Janus Pannoniust fordító Csorba Győző mennyire örült, amikor meglelte a „farcicerélés” szót. Ez valóban remekül illik a versformába, de azért az anális behatolást jelentő latin szó keresetlensége mellett elég pipiskedőnek hat.”
Lám, ilyen jelzőt meg nem olvastam Csorbáról: „pipiskedő”. Mindig tanul az ember. Mellesleg a mese igaz lehet. Tóth Krisztinának mondta az öreg költő örömmel: „Na, mit szó Krisztike, végre megtaláltam a megfelelő szót: farcicere”. (Ld. A farcicerét javalló linusra. A pipiskedő farcicere latin eredetiben paedicare. Aki nem tudja mit jelent, nézze meg az interneten. És döntse el: jobb lett volna a magyarítás, ha Csorba szó szerint fordít?) Mivel a vers érdekes választ ad Linusnak, idemásolom.
A FARCICERÉT JAVALLÓ LINUSRA
Lánglelkű Linusom, mondd, üdvösséges igéddel,
azt hiszed, eltérítsz bárkit a bűneitől?
Iszkol az ördög – ilyent magyarázol – a farcicerétől.
Hát, ha igaz, mért nem farcicerél kicsi, nagy?
Bár jól tudom, Janus ugyanarra a Linusra írt versében már kicsit másképpen szól a farciceréről:
UGYANARRA A LINUSRA
Szent könyvek tömegét tudó Linus, te,
zord rendjében a jó Ferenc atyánknak,
szándék nélkül a fültanúja voltál,
hogy meggyóntam: elég gyakorta űztem
egy-egy farcicerét ramaty buzikkal.
Szentséges dühöd oly magasra hágott,
hogy mindenfele prédikációdban
megróttad nyomorult viselkedésem.
Nem tettem, Linus, én bujálkodásból:
a csúf ördögöket riasztom ezzel.
Hajaj! Most látom, itt meg a „ramaty buzi” a biztosítékot is kiverheti a politikailag korrekt hálózatban. Ki ismeri ki magát ebben a szép új világban?
Hát ennyit Janusról a pajzán költőről. Bár lehet, a kritikusok a pajzán jelzőt is túl pipiskedőnek tartják, mindegy. Attól Csorba még Csorba marad.
