97. Csorba blog. Janusról és Jelenkorról

Szolgálati közlemény! A Csorba emlékezést a Pécsi köztemetőben, a költő sírjánál  szeptember 13-án 17 órakor tartjuk!

Az eddig ismertetett Csorba-kötetek leírását ezen a folyamatosan bővített oldalon gyűjtöttem egybe. Innen mindegyik Csorba- és Csorbáról írt kötet teljes szövege elérhető.

A mai  Csorba vers: Itt érzem közel. A vers a linkről meghallgatható a költő előadásában is. A közelgő halált érző költő szonettje befejező részében kimondja, ami végképpen bizonyossá vált benne: “Mert már valóban itt érzem közel”.

1. Janus Pannonius évforduló van: 587 éve született Janus Pannonius, eredeti nevén Csezmiczei János (1434. augusztus 29 – 1472. március 27.) költő és humanista. Egy régebbi bejegyzésemmel (292. hírlevél 5. pont) és néhány reflexióval emlékezem a költőre és fordítójára.

Az Új symposion című lapot “Csorba által ismertem meg. Egy 1983-as számában Csorba versfordításokat közöltek. Természetesen a lap témavilágához illően Janus Pannonius pajzán verseiből adtak közre egy csokrot Csorba fordításában. (A versek aztán megjelentek a Janus-összes kötetekben és a már megjelenése idején kuriózumnak számító Janus Pannonius: Pajzán epigrammák címmel kiadott Csorba-fordításkötetben.)
A lapszám borítóját itt is bemutatom:

A bal felső sarokban lévő Csordásnak felirat mintha Szederkény Ervin kézírása lenne, aki akkoriban a Jelenkor főszerkesztője volt, az oldal alján pedig Csorba tulajdonjegyzése látható. Csorba versfordításai és a pajzán Janust ismertető sorok itt olvashatók. Három verset alább másolok, de nem  folyóiratban megjelent változatokat, hanem a Pajzán epigrammák című kötetben közölteket. Így összehasonlítható, mennyit változtatott a fordítás szövegén Csorba.

Csak 18 éven felülieknek!

Lúciára

Míg a fiúk hévvel kurizálnak, Lúcia, néked,
rá se kotorsz. Te csupán orrukat, azt figyeled.
Ezzel a mércével mérkéled a férfi-dorongot.
Sutba a rőf, a hüvelyk! Ez maga untig elég.
Tagbaszakadt a legény ormánya – a sudrija is jó.
Célba ilyen gyorsan bájcsevegés sose visz.
Fortély? Csábítás? Nincs szükség nálad ilyenre.
Fortély, csábítás – nálad az orr egyedül.
Nem fekhet melléd más lógós, mint aki orr-nagy.
Orrszarvú lennék, néha csak ezt akarom.
Lucia, hidd el nékem, gyakran megcsal a látszat:
nálam például félrevisz orr-logikád.

Még mindig Lúciára

Megvetsz, Lúcia, eltaszítsz magadtól?
Nem volt még soha lány (szavamra!), hogy ne
tudtam volna kegyét kiérdemelni.
Kételkedsz? Igazam hatalmas érvét
van módom, gyönyörűm, kezedbe nyomni.

Ez a Lúcia mellesleg igen megfogta Janus fantáziáját, az idézetteknél több vers is íródott hozzá. Egy másik “Múzsa”, akit szintén sokszor emleget Janus, Orsolya. Beszédes név, a latin medve szóból eredeztethető.

Orsolya mindzsójáról
Mindzsód, Orsolya, jaj! egészen elnyel!
Kérlek, Herkules, óvj meg ily haláltól!”

Csak úgy eszembe jutott, Csorba ma már nem comme il faut a hasonló Janus versek magyarításához, a költőt ugyanis már megkritizálták a mancs-ban “finomkodásáért”, éppen a Janus epigrammák kapcsán.
“A fenék egy másik itáliai vonatkozása közelebbről is érint minket: mesélik, hogy a Janus Pannoniust fordító Csorba Győző mennyire örült, amikor meglelte a “farcicerélés” szót. Ez valóban remekül illik a versformába, de azért az anális behatolást jelentő latin szó keresetlensége mellett elég pipiskedőnek hat.”
Lám, ilyen jelzőt meg nem olvastam Csorbáról: “pipiskedő”. Mindig tanul az ember. Mellesleg a mese igaz lehet. Tóth Krisztinának mondta az öreg költő örömmel: “Na, mit szó Krisztike, végre megtaláltam a megfelelő szót: farcicere”. (Ld. A farcicerét javalló linusra. A pipiskedő farcicere latin eredetiben paedicare. Aki nem tudja mit jelent, nézze meg az interneten. És döntse el: jobb lett volna a magyarítás, ha Csorba szó szerint fordít?) Mivel a vers érdekes választ ad Linusnak, idemásolom.

A FARCICERÉT JAVALLÓ LINUSRA

Lánglelkű Linusom, mondd, üdvösséges igéddel,
azt hiszed, eltérítsz bárkit a bűneitől?
Iszkol az ördög – ilyent magyarázol – a farcicerétől.
Hát, ha igaz, mért nem farcicerél kicsi, nagy?

Bár jól tudom, Janus ugyanarra a Linusra írt versében már kicsit másképpen szól a farciceréről:

UGYANARRA A LINUSRA

Szent könyvek tömegét tudó Linus, te,
zord rendjében a jó Ferenc atyánknak,
szándék nélkül a fültanúja voltál,
hogy meggyóntam: elég gyakorta űztem
egy-egy farcicerét ramaty buzikkal.
Szentséges dühöd oly magasra hágott,
hogy mindenfele prédikációdban
megróttad nyomorult viselkedésem.
Nem tettem, Linus, én bujálkodásból:
a csúf ördögöket riasztom ezzel.

Hajaj! Most látom, itt meg a “ramaty buzi” a biztosítékot is kiverheti a politikailag korrekt hálózatban. Ki ismeri ki magát ebben a szép új világban?

Hát ennyit Janusról a pajzán költőről. Bár lehet, a kritikusok a pajzán jelzőt is túl pipiskedőnek tartják, mindegy. Attól Csorba még Csorba marad.

2. A Jelenkor július-augusztusi lapszámának ajánlója itt található. Az aktuális számban olvashatják Görföl Balázs írását Bertók László: Együtt forog [Firkák a szalmaszálra 2]) című kötetéről, valamint találhatnak a számban a 75 éves Pinczehelyi Sándor köszöntésére összeállított blokkot is.
Köszönöm figyelmüket.