Elsőként örömmel számolok be a vírushelyzet miatt online módon zajló Csorba Győző versmondó verseny eredményhirdetéséről. Szívet-lelket melengető érzés, hogy ennyi fiatal foglalkozik a versekkel, s hogy felkészítő tanáraik nagy odaadással terelgetik őket a költészet felé. Nem szaporítom tovább a szót, ezen a facebook oldalon minden fontos tudnivalót megnézhetnek, meghallgathatnak a versenyről, beleértve a döntés kihirdetését és az első helyezettek versmondását is. A hír itt is elérhető. Az eredményhirdetés utáni üdvözlő szöveget fiam, Pintér Ábel, a Szent Mór Iskolaközpont tanára mondja.
Megköszönöm, minden résztvevő munkáját a Csorba család, a Csorba Győző Társaság és elnökünk dr. Nagy Imre professzor nevében is. A verseny címadó versét Csorba írta:

           A LEGSZEBB HANG IS

Mit tettem több, mint ötven éve?
Írtam ezt-azt… de csak kedvem szerint.
Nem hallgattam csábra, ijesztgetésre:
voltam tehát többször se bent, se kint.

Eztán még inkább ezt csinálom.
Most fontosabb a vers, mint bármikor.
Most fontosabb, mint életem, halálom,
s nem-írni többé – többé nem birok.

Pedig tudom már, hogy hiába:
a legszebb hang is nyávogás, hörej,
szorul siralmas perifériába
szemben az élet törvényeivel.

A vers itt meghallgatható Galkó Balázs előadásában is.

A költő borús próféciájának ellentmondanak a fent bemutatott TÉNYEK. Egyelőre?

A Költészet napjára két verssel emlékezem a sok-sok kedves József Attila vers közül. Az egyik a Tiszta szívvel. A vers angol fordítása négy változatban itt olvasható. Nekem az eredeti magyar a legkedvesebb. A vers itt meghallgatható Latinovits Zoltán előadásában is. Itt pedig a másik, ugyancsak Latinovits előadásában: Kész a leltár. „Éltem – és ebbe más is belehalt már.”

A napok szomorú híre: meghalt Szomjas György. Itt, a Nagy Káli Könyv facebook-oldalán is olvashatnak róla. Istenem, hányszor jártunk Kővágóörsön! Szomjas György halálhíre most előcsalta emlékeimet. És előcsalta emlékeim közül Csorba versét: Itt érzem, közel. Bizony, így teljes: Kész a leltár és Itt érzem, közel… Látom-e még valamikor Szomjas György házát… Révfülöp felől autózva…

Egy fontos hír: Várkonyi Nándor 125 éve született május 19-én. A „Kende Művek”, most Kende Katával az élen emléktáblát avatnak a híres pécsi – elkoptatott Németh László kedves jelzője, de ettől még igaz, „Pécs szent embere” – lakóházának falán. Küldöm Kende Kata meghívóját a táblaavatóra és szeretettel invitálom Csorba első támogatójának emlékezésére Társasáunk tagjait. Várkonyi Nándorra majd én is emlékezem, a születésnaphoz közelebbi időpontban. A meghívót itt megnézhetik:

És még egy emlékezés: 1986. április 10-én hunyt el Martyn Ferenc Munkácsy- és Kossuth-díjas szobrász, festő, grafikus, illusztrátor és keramikus, Pécs Város díszpolgára, akit Csorba is tisztelt és szeretett. Megemlékezés a Csorba Győző Könyvtár facebook-oldalán.

A két művész saját művészeti ága több alkotásával köszöntötte egymást. Íme kettő: Csorba Győző verse Martyn Ferenc paprikáihoz és Martyn Ferenc ceruzarajza Csorbáról.

Végül egy közös kép Martyn Ferencről és Csorba Győzőről. A képen baloldalt Stetka Éva méltatlanul feledett költő és tanár látható, aki 1953 és 1955 között Pécsett is tanított.

Köszönöm figyelmüket.