A honlapról

Friss hírek     

Összes hír          Csorba Győző facebook oldala elérhető itt!         Keresés a honlapon    

2013. 11. 05. Az alább ismeretetett facebook albumot kiegészítettem 4 képpel. A képek története itt olvasható.
2013. 11. 05. Készítettem egy "fészbúk" albumot, nyilvánosnak szántam, de nem tudom, hogyan működik-e? Kérem, kattintsanak a címre, s válaszoljanak, ha lesz idejük, egy szóval: működik-e, elérhető-e az album itt, vagy az alábbi címen? (Netán mindkettőn?)
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1434211843467509.1073741829.1430189890536371&type=1
Köszönöm, alázattal;) a szerk., Pintér László (E-mal: alapinter@gmail.com) Ha működik az oldalt bővíteni fogom;)  
2013. 11. 02. A Weöres Sándor centenáriumra megjelent Elhagyott írások (>>> ) c. kötet sok kedves, eddig kötetben meg nem jelentetett Weöres vers mellett igen nagy meglepetéssel szolgál még a legtöbbet olvasó Weöres rajongóknak is. Igazi politikai töltetű verset olvashatunk benne, olyant, amely akár Petőfihez is méltó lenne, s amelyet a 2013 október 23-ai Békemeneten "nyitószámként" olvastak fel. Weöresre emlékezve most ezzel ismertetem meg a Csorba Emléklap olvasóit, ezen az oldalon.
2013. 11. 01. Halottak napja, mindenszentek… Emlékezzünk halottainkról. Hogyan is lehetne Csorbáról méltán emlékezni? Talán így >>>
2013. 10. 30. Csorba hagyatékában tegnap találtam egy 1943-ban kiadott, arezzói templomot ábrázoló, meg nem írt, postára nem adott képeslapot. Íme a képeslap kissé furcsa története. >>>
2013. 10. 30. Kiss Zoltán, a Csorba Győző Megyei Könyvtár kitűnő könyvtárosa Alkalmi vers az örökkévalóságnak címmel a Jelenkor c. folyóiratba írt kitűnő tanulmányt, egy kötetben sehol meg nem jelent, a  Csorba Győző Megyei Könyvtár volt Apáca utcai épületének üvegablakán olvasható Csorba négysorosról.  Kedves Zoli, a Csorba lányok nevében is köszönöm értő és alapos írásodat, s hogy új adalékkal gazdagodhatott általa a Csorba irodalom. És – Weöres évforduló van, ne feledjük – a Csorba vers melletti ablakon olvasható – Csorbához erősen köthető – Weöres írás történetét is megismerhetjük a tanulmányból. Az írás ezen a linken érhető el!
2013. 10. 23. Előző bejegyzésem "utóiratában" azt ígértem, igyekszem  egy-két eddig még nem ismertetett Weöres dokumentumot "előbányászni" a Csorba hagyatékból. Sikerült, íme  egy Google album a mostanában talált írásokból, képekből: https://plus.google.com/u/0/107385612938149456507/posts

Csorba Győző költő, műfordító, szerkesztő Pécsett született, 1916. november 21-én, 1995. szeptember 13-án, súlyos betegség után, ugyanott hunyt el. Szülővárosát fél évnél hosszabb időre egyhuzamban soha nem hagyta el. Pécsről ezt írja a Séta és meditáció című versében: „Nekem: A VÁROS mindörökre.” 
           „Csorba Győző művészetével, írói műhelyével, emberi tartásával több mint fél évszázada fémjelzi a pécsi irodalmat és kultúrát […]. Baumgarten-díjas  (1947), kétszeres  József  Attila-díjas (1957, 1972), Kossuth-díjas (1985), Pécs város díszpolgára (1986). Hetvenötödik születésnapja alkalmából, mivelhogy betegeskedett, a köztársasági elnök személyesen hozta el Pécsre, s adta át neki az újabb kitüntetést, a Magyar Köztársaság Érdemkeresztje Középkeresztjét.”  – írja róla 1993-ban barátja, költőtársa, bibliográfusa, az azóta szintén Kossuth-díjjal kitüntetett Bertók László.
          Szerkesztő- és írótársa, monográfusa, Tüskés Tibor így ír róla. „Idegenkedik mindentől, ami lazaság, érzelgősség, hígság, de éppígy elfordul a puszta intellektus hűvös, éles vonalú, hideg fényű ragyogásától. Mély és hiteles érzelmi alap és az értelem fel-feltörő kontrollja: ez a kettősség adja költészetének sajátos ízét, egyéni karakterét, nyugtalanító feszültségét.”
         Régi pécsi barátság fűzte pályatársához, Weöres Sándorhoz, aki ezt írja 1978-ban: „Csorba Győzőben láttam a feltétlenül valódi költőt, a hazugságmentes abszolút lírikust… Pécsi családi körében, társas magányában az örökkévalóságnak dolgozik.”
           "Szűnjék meg a „líra” szó ábrándot, lágyságot, pódiumot asszociálni. Álljon a költészet az ember útjába, keveredjen ételébe, italába, üljön mellé örömében, bánatában, munkájában, pihenésében. Ne lehessen tőle szabadulni, ne lehessen kikerülni, mellőzni, félretenni. Aggasztóan csonkul az ember: nem a vers lesz a fő vesztes, ha ez is kiesik életéből" – foglalja össze költői hitvallását Csorba az Összegyűjtött versek c. kötetének Magamról, verseimről c. utószavában, 1977. májusában. 
           A honlappal ennek a gazdag, fényes ragyogású pályának az áttekintését kívánjuk adni, így szeretnénk méltó emléket állítani a könyvekkel és folyóiratokkal szinte minden percében együtt élő költőnek és embernek a számítástechnika korában is.