Halottak napja, Mindenszentek, 2013.

!!!!!
A mandarchiv.hu alább hivatkozott cikkéhez fűzök utólag néhány kiegészítést. (A halottak napi megemlékezést nem akartam "profán" dolgokkal megzavarni.)
A cikkben azt állítja a szerző, Pálffy Lajos: "A pesti szabadbölcsész időkben is, amely időszak alatt leginkább a Darling vendéglátóipari egységben múlatta az időt olyanok társaságában, mint az újholdasok, Márai, Pilinszky, Nemes Nagy Ágnes, vagy a barát Csorba Győző." Tudtommal Csorba Győző a "pesti szabadbölcsész" időkben nem járt a Darlingban, vagy legfeljebb egyszer-kétszer, véletlenül:  a Darling az újholdas pesti írók, költők törzshelye volt. Valóban, talán néhány irodalomtörténész – mivel  egyik irányzathoz sem tartozott igazán – igyekezett Csorbát az újholdas-körbe "beszuszakolni", ezt azonban semmiféle tény – hacsak Nemes Nagy Ágneshez fűződő baráti kapcsolatát nem számítjuk – nem igazolja.

A másik pontosításom az írásnak ehhez a mondatához fűződik: "A végtelenített pingpong meccsekről, a szentistvánozásról és húzós ivászatokról, no és az ezekben szívesen látott Józsi bácsiról a Szigligeten sokat időző Galsai Pongrác is írt néhány jó sort Záróra a Darlingban című utolsó, és talán a legjobb könyvecskéjében." Nos, Galsai, mint Csorba hű barátja, minden kötetét megküldte a költőnek. A Záróra a Darlingban c. könyv dedikálása így szól: "„Csorba Győzőnek, szeretettel, Csorba Győző legnagyobb magyar mesemondója: Galsai Pongrác 986. május.” Az Egy hipochonder emlékiratai c. Galsai kötet 2. bővített kiadásáé pedig így: „Győzőnek és Margitkának, két élő »hozzátartozómnak« Pécs városában (így igaz!), nagy szeretettel: Gráci 987. jún. 27.”  Vagyis: a Záróra a Darlingban nem az utolsó kötete Galsainak, hanem az utolsó előtti: a dedikációk általam kiemelt datálásából világosan látszik, a "Hipochonder" 2. bővített kiadása az utolsó, az író életében megjelent kötet. (Halála után adták ki a Csúnya nők dicséretét, 1988-ban.)
És végül, hogy melyik volt Galsai "talán legjobb" könyvecskéje, arról én nem nyilatkoznék még ennyire "határozottan" sem. Mert pl. a Hipochonder, vagy a Bajor Gizi játékai sem kutya;)  

Halottak napja, mindenszentek… Emlékezzünk halottainkról. Hogyan is lehetne Csorbáról méltán emlékezni? Segített a facebook, ahol erre az oldalra találtam hivatkozást:
http://mandarchiv.hu/cikk/2229/Mindenfele_nok_irok_etkek_es_itokak
S ez eszembe juttatta Csorba versét, amelyet egyik legjobb barátja, a nálánál fiatalabb, de mégis korábban meghalt Galsai után írt. Lehet-e szebben emlékezni halottainkra, mint az említett oldalon közölt vidám történettel és fényképpel… s a barát halálakor írt verssel. Íme hát így emlékezem halottak napján Csorbára: vidám fotójával… és a "túlra" írt versével.
Aki nem szeret "kattintgatni", annak ide másolom a Galsai verset: 

Túl már

                       TÚL MÁR

                             Galsai Pongrác után nagyon nehéz szívvel

Túl már… Most minden rejtély kiderült
amit hittél a Másvilág körül
Ha nincs − úgy vélted − hát megszűnsz te is
ha meg van akkor baj számodra nincs
Merthát te… Mégiscsak segíts nekem:
sóhajtsak érted: „Édes Istenem”?
S kérjem kegyét? (Meg-megbántottad őt)
Vagy épp nevessem ki a temetőt
hisz úgyse bír csinálni mást veled
mint elfogadni tárgy-lett testedet
majd széjjelrágni úgy hogy nem marad
belőled csak csont s egypár szőr-pamat? −
Most majd búcsúztatnak szónoklatok
ha hallgatod röhögsz rajtuk nagyot:
(Élőként így kevés értő dicsért
hogy meghaltál dicsérnek mindenért −)
Bennem megint űrebbé vált az űr
kegyetlen fájás fáj kegyetlenül:
száz- és százezren birkóztak vele
akadt-e már a sok-sok némelye
ki elfogadta azt hogy van hogy élt
s egyszercsak nincs nincs − végleg végetért? −
Hősködni hogy „Legvégső percemig!”
hogy „Míg erőmből egy betű telik!”
Ó nem! − Hisz épp elég nagy hősködés
hogy tudván mind nem vágsz magadba kést
csak vársz s teszed híven amit a nap
szeszélye zord napiparancsba ad −
Barátom Jóbarátom merre jársz?
Szájam körül mélyebbé nőtt a ránc
még gyakrabban tűnődőm el: mi ez?
miért e tarka cécó és mihez?
                                 (Szemközt vele. 1991. 86-87. l.)

Végül egy kis gyűjtemény a halottakra emlékezve:

Csorba sírja a Pécsi Köztemetőben, Galsai Pongrác temetése és Galsai Pongrác síremléke.