A Csorba Győző Társaság 272. hírlevele. A lélek évszakai című válogatott kötet ismertetése
2020.05.21.A Csorba Győző Társaság 275. hírlevele. Az Új Írás 1976. évi 4. száma
2020.06.03.A Csorba Győző Társaság 274. hírlevele. A Március című válogatott kötet ismertetése
1. Mielőtt a Március című válogatott Csorba kötetet bemutatnám, felhívom a figyelmet arra, hogy a Csorba Győző Társaság 273. hírlevele. Csorba és a gyerekirodalom című oldalt két helyen is bővítettem.
a. A Kökény kisasszony című kis kötetet, amelyben Csorba Haspók című meséje megjelent, nem találtam a költő könyvtárában. Az internetről kiegészítettem a mesekönyv 273. hírlevélben olvasható leírását a borító képével és az antikvarium.hu oldal ismertetőjével.
b. Időközben összeállítottam a Négy kis cica című mesekönyv képeit és szövegeit, bővítve néhány internetes oldallal, adattal. Itt megtekinthető a könyvecske .doc változata.
2. Csorba válogatott köteteinek bemutatását a másodikként megjelent Március című unikális kiadvánnyal folytatom.
(Az összes ismertetett kötet linkje és a bevezető elérhető innen.)
A kötet leírása:
Csorba Győző: Március : Tizenhárom vers / [a kötetben közölt rajzok Martyn Ferenc munkái]. – Békéscsaba : Békés Megyei Könyvtár, 1975. – [8] p. : ill. ; 31 cm. – Fűzött. – Készült a szerző által aláírt 250 példányban. – A leírt és a Csorba hagyatékban valamint a Csorba Emlékszobában megtalálható példányok nincsenek aláírva.
A kötet a Digitális Akadémia oldalain nem jelent meg.
A kötet PDF-változata itt megtekinthető. (A szkennelést a saját A/4-es gépemen készítettem, a minőség nem a legjobb. Elnézést kérek.) A kötet Csorba Győző Könyvtárban később készült szkennelése itt érhető el.
A kötet megjelenése Lipták Pálnak, a Békés Megyei Könyvtár Kossuth-díjas igazgatójának köszönhető, s mivel ritkaságról van szó, a keletkezésről részletesebben idézek.
„Lipták Pál könyvkiadó-tipográfus tevékenységét meghatározta az, hogy fiatalon nyomdász szeretett volna lenni. [Kiemelések az eredeti szövegben. P. L.] Az 1960-as évektől ajánló címjegyzékeket, valamint könyvtári meghívókat készített. Elsőként az 1963-ban kiadott Tíz esztendő… (Jegyzetek a bácsalmási könyvtár munkájáról) című kötetet tipografálta. Első publikált könyve jó barátja, Fodor András, József-Attila díjas költő verseit tartalmazta (1974). Nevéhez fűződik a Poesis Hungarica I., II. és a Grafica Hungarica I–X. közzététele.
A Poesis Hungarica kötetei az akkori kortárs szerzők irodalmi alkotásait, főleg verseket tartalmaztak. A sorozatot a Békés Megyei Könyvtár adta ki 250 példányban, Lipták Pál igazgató személyes közreműködésével. Néhány kötet illusztrációját saját maga készítette. A számozott kiadványok a könyvtár nyomdájában készültek egyedi papírra, hagyományos kézi szedéssel és kötéssel, különleges betűtípusokkal. A Poesis Hungarica összeállításában jelentős szerepe volt Fodor Andrásnak. A szerzők között találjuk többek között Banner Zoltánt, Csorba Győzőt, Fodor Andrást, Illyés Gyulát, Jókai Annát, Pilinszky Jánost, Sarusi Mihályt, Székely Magdát, Vészi Endrét és Weöres Sándort.
Szintén 250 számozott példányban jelent meg a Graphica Hungarica. E képzőművészeti sorozatban többek között Feledy Gyula, Kass János, Kondor Béla, Reich Károly, Szalay Lajos és Würtz Ádám munkáit közölték.
Lipták Pál egyik általa tervezett kiadványon sem tüntette fel a nevét.” (In.: Lipták Pál)
A Március a Poesis Hungarica 1. sorozatában jelent meg. A sorozat minden kötetéből kapott minden kiadott költő, így egészen szép gyűjtemény állt össze Csorbánál is a kortárs szerzők verseiből. A sorozatról itt olvashatnak összefoglalót, itt pedig egy beszélgetést. A sorozatban először Fodor András válogatása jelent meg 1974-ben (A barátság bére), másodikként Csorba Győző Márciusa, 1975-ben. Nem véletlen, hogy ők jelentek meg először a sorozatban: ők és a kiadó is könyvtárosok és költők.
Fodor János, Fodor András fia, aki példaszerűen gondozza a költő hagyatékát és mutatja be édesapja munkásságát, ezt írta a sorozatról: „A Poesis Hungaricában kiadott 36 költő – köztük Bella István, Csoóri Sándor, Csorba Győző, Fodor András, Garai Gábor, Gergely Ágnes, Illyés Gyula, Jékely Zoltán, Juhász Ferenc, Kalász Márton, Kálnoky László, Képes Géza, Keresztury Dezső, Kiss Dénes, Lator László, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, Rába György, Rákos Sándor, Somlyó György, Székely Magda, Takáts Gyula, Tornai József, Vas István, Vészi Endre, Weöres Sándor és Zelk Zoltán – kiadványként és egyben honoráriumként kapták kézhez a Varga Hajdu István, Martyn Ferenc, Lipták Pál, vagy a szerzők saját rajzaival illusztrált, japán hajtású, bibliofil köteteket. Amiként a kiadás is testreszabott volt – a szerzőkkel egyeztetett, az alkotók régi vágyait, ötleteit vagy hiányzó megjelenéseiket beteljesítő; – úgy felhasználásuk, terjedésük is az irodalmi élet organikus, valós igényeit követte: az aláírt, számozott példányok dedikálva, személyes kapcsolatok mentén kerültek könyvespolcokra, kitüntetett olvasók becsben tartott gyűjteményeibe […]
A Poesis Hungarica máig időszerű tanulságát nem is annyira könyvészeti téren kell keresnünk, mint inkább az egyedi, személyes hitelű információforrások növekvő keresettségében, s a könyvár szereplehetőségében az írókat olvasókkal, alkotókat tudásvággyal összekapcsoló aktivitás területén. A mindenkori tartalomszolgáltatásban betölthető rések, rétegigények találékony kielégítésében.
»Tanúja voltam nemrégiben« – idézi fel Fodor egy 1985-ös interjúban – »amikor az Írószövetségben Domokos Mátyás, hóna alá csapva néhány kiadványunkat, a Kiadói Főigazgatóság emberei és a nyomdaipar ott megjelent képviselője előtt fölmutatta, hogy íme, így is lehet könyvet kiadni. Különösen verskötetet, amelyet tulajdonképp szerencsésebb volna egy-egy ilyen manufaktúra-jellegű nyomdában elkészíteni, mint a nehézkes, nagy, fölhígított nyomdai szerkezetben. Körbejártak a kiadványok, megcsodálták, és valóban le is szűrték azt a tanulságot, hogy keresni kell olyan nyomdai lehetőséget, amire Lipták adott példát.«
Ha a hetvenes-nyolcvanas évek szabályozott szerzői jogi viszonyai között működő, az írásbeliség tekintetében monopol helyzetű könyv- és folyóiratkiadás közegében létjogosultsága lehetett a Poesis Hungarica 250 példányban megjelenő kiadványainak, akkor létének háttere és körülményei a mai, digitalizált, másolva fogyasztó szövegkultúrában is értékes tanulságokkal szolgálnak.” In: Poesis Hungarica.
A 1. sorozat gerince és borítója, A barátság bére fülszövege és első oldala Fodor András versével Lipták Pál rajzával.
Csorba jól ismerte Lipták Pált, járt nála Békéscsabán, verset is írt hozzá. (A 70 éves Lipták Pálnak = Rajzok, versek és egyéb írások : Lipták Pál 70. születésnapjára / Gyűjtötte és szerk. Ambrus Zoltán. – Békéscsaba : Megyei Könyvtár, 1992. – [30.] lev. – Sajnos, a verset eddig nem sikerült megtalálnom.)
Lipták Pál és Csorba Győző 1978-ban Gyulán. A bizonyára vidám történet Csorba feleségét, Margitkát (jobbról) is megnevettette.
A Március fülszövege:
„Író-olvasó találkozókon gyakran megkérdeznek (s ahogy tudom, más írókat is), vannak-e verseim közül számomra különösen kedvesek. A válasz (az én válaszom) többnyire az, hogy mindegyik az én gyermekem, képtelen vagyok különbséget tenni közöttük. Most azonban, hogy Lipták Pál, a békéscsabai Megyei Könyvtár Kossuth-díjas igazgatója, régi, kedves barátom felkért, vegyek részt egy nagyszerű vállalkozásukban a költészet népszerűsítésére, s küldjek egy kis csokrot verseimből: nem volt lehetséges a jelképes és elhárító felelet. S a kényszerű meditáció során kiderült: mégiscsak vannak „legkedvesebb” verseim.
Ezekből valók az itt következők. Ezekből – mondom –, mert a terjedelem határt szabott az összes felsorakoztatásának, így is hálás vagyok a lehetőségért: antológiákban elég ritka a költő szuverén válogató joga.
A kis gyűjteménynek a „Március” címet adtam, az egyik vers címét. Úgy érzem, középponti darabja a füzetnek: belőle és hozzá – jobban vagy kevésbé láthatóan – minden többi vershez és verstől futnak szálak.
S még valamit. Pécsett születtem, Pécsett élek. A békéscsabai kéznyújtás, az ország másik végéről, különösképpen jólesik. Nem a viszonzó udvariasság beszél belőlem, ha azt mondom: keveset jártam azon a tájon, de mindig meleg lesz a szívem körül, amikor látogatásaimra emlékezem. CSORBA GYŐZŐ”
Csorba versei a kötetben:
Ars poetica* ; Március (Az omló városfalat is…)* ; Népdal-variáció ; Rousseau a vámos ; Alkonyodó* ; Nagyítás. Antonioni filmjére ; Esti ablak mögött* ; Neked ; Fordított kígyó* ; Családi följegyzések* ; Szüleimnél ; Anabázis ; Lélek és ősz*. A csillaggal jelölt versek a költő vagy színészek előadásában is meghallgathatók a hivatkozott oldalról.
A költő hasonló tematikát alkalmazott a válogatásnál, mint a nagyobb kötetek estében. Az Ars poetica és az ars poetica-szerű versek mellett a családi versek, a feleségéhez írt gyönyörű szerelmes versek és a filozofikus versek közül gyűjtött egy csokorra valót a kötetbe. Konzekvens abban is, hogy ezeket a verseket maga is magnóra mondja, vagy mondani ajánlja előadóknak később is, s ezek a versei minden válogatott kötetbe bekerülnek. A kert, a város és az öregség témakörök kicsit háttérbe szorulnak ebben a válogatásban, de ezek is fölvillannak. A kert és a város például a Március (Az omló városfalat is…)* és az Esti ablak mögött* című versekben, az öregség az Alkonyodó* címűben, vagyis a költő a 13 versnyi kis válogatásban is teljes vértezetben áll elénk.
Talán nem vagyok szerénytelen, ha azt írom, a kötet versei nekem is kedves verseim. Nagy örömmel olvasom mindig újra a feleségéhez írt két szerelmes verset (Neked ; Fordított kígyó*) és a Családi följegyzések* címűt is, hiszen az, mint a vejét, középső lányának férjét, engem személyesen is érint, mint később érkező „derék legényt”: „Ó, ha jönne, csak ne jönne, /csak ne jönne, ó, ha jönne, / jönne értük három derék legény: / megköszönném, / nem köszönném / meg én.” Az erős, egészséges Csorba skrupulózus, néha bizony majdnem krudélis viselkedését, nem mindig fogadtam el, de viszonyunk a költő öregsége és az én „érésem” idejére teljesen letisztult. Segítettem, ahol tudtam, s jobban megismerve tiszteltem is és azt hiszem, ő is egyre jobban kedvelt engem. A kapcsolat talán mostanában is baráti: ő most már tudja ott fenn, mit csinált jól vagy rosszul és azt is tudja, hogy én mit csináltam jól vagy rosszul, ezért remélem, a következő találkozásunk már igazán emberi és baráti lesz. Mert, hogy találkozunk még, abban biztos vagyok.
A következő, hamarosan közlendő hírlevelet Nagy Imre tanár úrnak, társaságunk elnökének ajánlom, majd megmagyarázom, miért.
Köszönöm figyelmüket.