1. Katona József: Jeruzsálem pusztulása című drámája kritikai kiadásának könyvbemutatója 2018. június 6-án 18 órakor lesz a Művészetek és Irodalom Háza Breuer Marcell teremében. A könyvet sajtó alá rendezte, a dráma szövegváltozatait, a jegyzeteket és a kísérő tanulmányokat Nagy Imre professzor, Társaságunk elnöke gondozta és írta. Kérem a Társaság tagjait jöjjenek el a könyvbemutatóra!
A meghívó itt olvasható.

2. Ha Csorba könyvtárának valamelyik kötetét leveszem a polcról, mindig meglepetés vár. Ma két kötetet került a kezembe. Az Összegyűjtött versek című kötet volt az egyik. Benne pedig újraolvasva is a felfedezés erejével hatott Csorba Magamról, verseimről című vallomása.
Most közlöm az Összegyűjtött versek borítójának képét, valamint az első oldal fotóját a Magamról, verseimről című vallomásból. A vallomás teljes szövege itt olvasható.
Kiemelek a szövegből egy általam különösen fontosnak vélt részletet.
„Milyennek szeretném látni a líra jövőjét? Leghőbb kívánságom, hogy a vers használati tárggyá váljék. Olyanná, mint egy ágy, egy ruhadarab, valami eledelféle. Illeszkedjék közéjük, s a felsorolásban se külön rovat, se pirosbetű ne jusson neki. Vagy ha mégis több akar lenni, azzal legyen több, hogy ne várjon a sorára. Agresszív módon kényszerítse rá magát az emberekre; annál erőszakosabban, minél inkább fenyegeti a kiszorulás veszélye. Mert ez valóságos veszély. A napi programokba mind kevésbé fér el a költészet, a titkos közmegegyezés egyre hajlamosabb korszerűtlen jelenségnek bélyegezni.
Szűnjék meg a „líra” szó ábrándot, lágyságot, pódiumot asszociálni. Álljon a költészet az ember útjába, keveredjen ételébe, italába, üljön mellé örömében, bánatában, munkájában, pihenésében. Ne lehessen tőle szabadulni, ne lehessen kikerülni, mellőzni, félretenni.
Aggasztóan csonkul az ember: nem a vers lesz a fő vesztes, ha ez is kiesik életéből.”

Csorba 1977-ben érezte, mi várhat a versre. Mi már tudhatjuk is: az ember mára aggasztóan csorbult. És nem csak a vers hiánya miatt.

3. A másik kötet egy képeskönyv volt: Tóth Károly Pécsi házak, baranyai tájak című fotóalbuma. Eljutottam a fotók nézegetése közben a 91., Újpécs című oldalra, ahol a képek alatt a saját kézírásomat is megtaláltam. Eszembe jutott, milyen mérges voltam, amikor először megláttam az oldalon az idézetet Csorba Győző Új házak című verséből. Akkor is, most is azon mérgelődtem: így NEM szabad idézni! Mert a vers utolsó két sora – szerintem a lényeg – lemaradt az idézetről:

„A bűvöletben már-már azt is elfelejtem mi fenyeget
hogy veszik el tőlem a várost veszik a fél eget.”

Szomorú, hogy a szerkesztő – a nevét most nem írnám le – Csorbától éppen az Újpécs című oldalhoz választott idézetet, ahhoz az – ilyen néven soha nem nevezett – pécsi városrészhez, amit Csorba talán bámulattal nézett a gyors változás miatt, de soha nem szeretett. Az ő szerelmes városa a Séta és meditációban megverselt Pécs volt. Az Új házak éppen a kettősséget fejezi ki: a rácsodálkozást a gyors változásra és a közben eltűnő „fél ég” szomorú búcsúztatását. A vers lényegét vette el ez a csonka idézet, amelyet a szerkesztő a saját céljára használt fel, s amely így éppen ellenkezőjét sugallja annak, amit a költő a teljes verssel mond! Csorba az 1973-as Kihaló falu című versében mutat rá közvetetten arra, mi is lett a következménye az új városrészek építésének:  az „Újpécsekbe” települő falusiak miatt kihaltak a falvak.
Ráadásul Csorbát személyesen is rosszul érintette a sok építkezés. A költő 1959 szeptemberétől haláláig kertes házban lakott, a Damjanich utcában. Kertjének és a szomszédos kerteknek a déli oldalából 1969-ben igen nagy részt kisajátított a Városi Tanács, hogy megépíthessék a Kacsóh Pongrác utca négyemeletes panel épületeit. A költő Ötven ablak című versében éppen a kisajátított kertrész helyén épült négyemeletes sorház ablakairól van szó. Amíg ezek az épületek el nem készültek, Csorba, dolgozószobájának ablakából az egész város panorámájában gyönyörködhetett, onnan tiszta időben majdnem a jugoszláv határig el lehetett látni. Ezt a panorámát váltotta fel az ötven ablak fénye…
Az Újpécs szó pedig a szerkesztő kitalációja, ilyen nevű városrész Pécsen nincsen, nem is volt! Újpécs néven én is, a Wikipédia is csak ezt a települést ismeri.
Lám, így lehet egy oldalon két súlyos hibát is véteni… Lehet, csak nem volna szabad.

Köszönöm figyelmüket.