A Csorba Győző Társaság 144. hírlevele
2018.05.05.A Csorba Győző Társaság 146. hírlevele
2018.05.15.1. Társaságunk elnökének életinterjúját a PTE Per Aspera ad Astra című folyóirata közölte 2017. évi 1-2. számában. Ajánlom figyelmükbe az interjút, amely egy kiváló ember életének olvasmányos foglalata. A nagyméretű fájl itt olvasható.
2. Mint Tüke Jubileumi Emlékérmes (2018) meghívást kaptam a Tüke Alapítvány kuratóriumának május 11-ei, jubileumi összejövetelére, „… a Tüke Alapítvány 15 éves működésének értékelésére és a jövő útjainak közös vázolására„. A jó hangulatú, kellemes környezetben (Magtár Kávézó a Székesegyház mellett) tartott találkozó tulajdonképpen kötetlen, baráti beszélgetések sorozata volt. Minden résztvevő elmondhatta véleményét javaslatát, ötletét az Alapítvány működésével kapcsolatban. Többen voltak, aki betegség miatt nem tudtak megjelenni. Bertók László is közéjük tartozott, de ő A város neve című versével, amelyet a Tüke-díjas Sólyom Katalin adott elő, mégis „jelen volt”. Az alapítás óta elhunytakért Mayer Mihály volt pécsi püspök mondott emlékező szöveget, utána mindenki szót kapott.
Az érdekes és jó ötletek közül többször szóba került könyv kiadása és honlap készítése az alapítványról. Halmos Gábor irodavezető mindent jegyzetelt. Az alapítók és a kuratórium a javaslatokat mérlegelni fogja. Társaságunk elnöke dr. Nagy Imre is részt vett a megbeszélésen: ő 2016-ban kapott Tüke-díjat. Amikor a szó hozzám került, már nem nagyon tudtam újat mondani, de készültem és fölolvastam Csorba Győző városról írt prózai vallomásának részleteit. Itt olvasható. (10-11. o.) Utána javaslatot tettem arra, hogy alapítsanak poszthumusz Tüke-díjat, amit Csorba kaphatna elsőként, azonban a kuratórium úgy látja, nincsen lehetősség poszthumusz díj meghirdetésére.
A Tüke-díjhoz illik Csorba nagy verse a Séta és meditáció. A megbeszélés Bertók László versével kezdődött, a beszámolót Csorba Győzőnek a városhoz írt szerelmes vallomásával zárom.
SÉTA ÉS MEDITÁCIÓ
A kényes őszi nap mindenhová elér.
Ennyi fény, ennyi fény! Ez már a fény utolja.
Rezgő fényoszlop a jegenye, óvatos
forrás iparkodik lábánál, hangja sincs.
A koporsóra itt nem gondol senki; halhatatlan
hittel építi házát, erődíti és béleli.
Gyanútlan sétáló, számat tátom minduntalan.
Ifjúkoromban váltig undorodtam:
kaloda-város, börtön-város, sivatag-város.
Nagyon sajnáltam magam érte.
Ház nőtt az üres telkeken, a dombokon, a réteken.
A bulgárkertek salátái, káposztái, zöldségei
házakká változtak, s ahol a labdát rúgtuk, a
gyakorlótér roppant gyep-négyszöge.
A hűtlen bűnhődik: a régit sem felejtheti,
az is benne van, ami nincs,
az is benne van, ami van:
most a hűnél hűbbnek kell lennie.
Nagy kerekes-hidak, piaci bódék,
konflisok a Széchenyi téren,
árkok, eperfák, öreg temető,
fatelep, tehéncsorda, búzaföld,
kanyargós ródlipálya-lejtők,
madarak- és fák-napja, régi Tettye,
kaszárnya-ablakok alatt komiszkenyérért
siránkozó kölykök, vaskos beszédű,
kopott lányok…
Bennem van minden, ami nincs,
s bennem van minden, ami van.
Ó bűvölő város, sokarcú,
ha kérdeznék, nem tudnám, hogy milyen vagy.
Nyugalmak, zajok fészke,
kőszürke és levélzöld,
hegyen hivalkodó, völgyben rejtőzködő,
tegnapelőtti és holnaputáni,
makacs munkás, kéjjel lustálkodó,
öl-puha, aszkéta-rideg,
aggastyán-bölcs, kamasz-melldöngető:
ha kérdeznék, nem tudnám, hogy milyen vagy.
Nekem: A VÁROS mindörökre.
Ennyi fény, ennyi fény! Ez már a fény utolja.
Az ősz kirakta foltjait a tájra.
Ölében viszi a Mecsek a télbe
embereid és házaid.
A vers a költő előadásában
Nagy Attila előadásában
Major Tamás előadásában
A vers Csorba előadásában a You Tube-on
A vers Zsurzs Katalin előadásában. Videófelvétel.
A vers Kóródy Zoltán klipjén, Csorba előadásában, a You Tube-on.