A Csorba Győző Társaság 144. hírlevele

1. Sorsunk konferenciát rendeznek a Magyar Írószövetség dísztermében 2018. május 24-én. A konferenciának pécsi előadói is lesznek: prof. dr. Nagy Imre és dr. Szirtes Gábor is emlékezik a Sorsunkra és Várkonyi Nándorra. Persze az előadók között Kende Katát is pécsiként tisztelhetjük;) Szeretettel várnak mindenkit a rendezők!
Várkonyi Nándort Csorba Győző apjaként tisztelte. A Csorba Honlapon sokszor foglalkoztam a két kitűnő férfiú kapcsolatával. A tudós szerkesztőre emlékezve a honlap nyitó oldalán is közlöm Csorba Győző Várkonyi Nándor halálakor írt versét. (Apa-sirató. Várkonyi Nándor halott) Én vitatkozom a költővel: Várkonyi Nándor mégsem halt meg, hiszen olyan sokan őrzik, ápolják emlékét szeretettel, hozzáértéssel. Isten éltesse még sokáig!
Várkonyi Nándorról rengeteg bejegyzés olvasható a honlapon, a kereső segítségével lehet válogatni közülük. Én most egy szomorúan mulatságos történetet idézek a két alkotóról. (In: A város oldalában. Beszélgetőkötet. A beszélgetőtárs Csuhai István. 117. p. A teljes kötet olvasható itt.
“CSGY: – Utólag kiderült, hogy nagy veszélyben voltam. Az volt a szerencsém, hogy akkoriban azokat, akik az MDP-be a szocdemektől kerültek be, egy kommunista bizottság vizsgálta fölül, hogy megérdemlik-e a párttagságot. Vagyis igazolták őket. Ez, mondom, 48-ban volt, én viszont 47 szeptemberétől 48 márciusáig Rómában voltam. Így azok a szerencsétlen marhák, három nagyon primitív ember, akiknek igazolniuk kellett volna engem, azt hitték, hogy én a pápával református létemre megbeszéltem, hogy itthon mik történtek, és emiatt a pápa majd így csinál meg úgy… Mindenesetre kizártak engem akkor, ők javasoltak kizárásra, nem igazoltak, kitettek. De azért veszélyes helyzetben voltam, mert egy nagyon-nagyon rendes ember volt a polgármester-helyettes. Nyugaton lett kommunista, mert bányász volt, és kiment Belgiumba, Berki Fülöp volt a neve. Jó viszonyban voltunk. Becsülte a szellemi embereket, és ahogy nekem utólag elmondták, az ügyem tárgyalásakor azt mondta, ha engem kizárnak a pártból, vagyis nem vesznek át, az szégyen lesz a városra. Úgyhogy majdnem megmentett, akaratom ellenére. De szerencsére a szavazásnál mégis elbuktam. Örömmel hallottam, mert a nejem is benne volt a Szocdem Pártban, és ott volt a kizáratásomon.
Akkor történt az életemben az a mulasztás, amit mindmáig nem tudtam pótolni. Elhatároztuk Várkonyi Nándorral, hogy hálából, azért, hogy megúsztuk, elmegyünk Gyüdre gyalog – én mint református, egy katolikus kegyhelyre. Hálából, hogy kizártak. És én el is mentem oda, ahol Nándor már várt rám, és mégsem lett semmi a kirándulásból. Hihetetlenül sötét felhők gyülekeztek az égen, és Nándorral megállapodtunk, hogy nem indulunk neki, hanem inkább elhalasztjuk egy másik vasárnapra. És közben, 48 júniusában összevesztünk a jugoszlávokkal, mert az úgynevezett Internacionálé kitagadta Titóékat… Így a következő alkalmas vasárnapon már nem tudtunk kimenni, mert azt a részt is határsávvá nyilvánították. Külön kérelmeket kellett volna beadnunk, hogy megkapjuk az engedélyt, ha oda akartunk menni. Úgyhogy máig is tartozom Szűz Máriának.
CSI: – Egy máriagyüdi kirándulással…
CSGY: – Igen, egy máriagyüdi gyalogúttal. A zarándoklat végleg elmaradt.”

2. Társaságunk elnöke dr. Nagy Imre újabb veteránolvasói jegyzetet tett közzé a Jelenkorban, ezúttal Nádas Péter Világló részletek című önéletírásáról. Ajánlom szíves figyelmükbe, itt olvasható.

3. Nagy Imre professzor április 26-án szerdán 17 órakor a Civil Közösségek Házában a Pécsi Városvédők és Városszépítők Egyesülete szervezésében megtartotta Pécs irodalomtörténete a 19. század végétől 1923-ig című előadását. A 44 vetített képpel kísért előadás élvezetes másfél órát nyújtott az érdeklődőknek Pécs művészettörténetéből. Remélem, a képeket majd az interneten is közzétehetem.

Köszönöm figyelmüket!