Csorba Győző Társaság 116. hírlevele

2017.10.21.

Váratlanul olyan könyvet találtam kisebbik fiam könyvespolcán, amely a tulajdonbejegyzés szerint 1944-ben került Csorba könyvtárába. Úgy látszik, érdemes lesz átnézni alaposabban azt a könyvespolcot! A könyv Stefan Zweig Verlaine c. írását és Verlaine válogatott verseit tartalmazza, kuriózum számba menő fotókkal és rajzok reprodukcióival. A könyv borítója, kettős címoldala, a sorozat emblémája, a kiadó emblémája, fotók (1.; 2.), Csorba Győző tulajdonbejegyzése, Verlaine egy verse, Babits Mihály fordításában és az antikvárium.hu oldal ismertetője. Végül a kötet leírása:
Zweig, Stefan: Verlaine / ford. Bálint Lajos. Verlaine válogatott versei / összeáll. Vas István ; ford. Ady Endre, György Oszkár, Kálnoky László, Képes Géza, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Térey Sándor, Tóth Árpád. – Bp. : Fővárosi Könyvkiadó, [1943]. – 166 p. [6] t. : ill., 24 cm. Jó állapotban, a kötéstábla ép. – Verlaine, Paul, francia költő, vers, tanulmány.
Egy irodalomtörténeti tévedés helyreigazítása!
Sólyom Katalin színművész versmondó körének estjén jártam szerdán, 19-én. A nagyszerű est a Könyvek Könyve címet kapta. Meghívóját ld. itt. A versmondó kör tagjai és néhányan a hallgatók közül az est után a művésznő donátusi bora mellett baráti beszélgetésre a teremben maradtak. Ott mondta el Sólyom Katalin, egyszer valahol hallotta tőlem, hogy a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházának avatásán Csorba maga olvasta fel a Szavak a szépségről című, erre az alkalomra írt versét. S akkor én azt is állítottam, hogy Csorba rossz szemüveget vitt magával és rossz volt a világítás is, ezért néhány helyen nem tudta elolvasni a szöveget és rögtönözve kellett kiegészítenie néhány sort. A művésznő, akkor, amikor ezt meséltem, nem akart kijavítani, a kötetlen beszélgetésen azonban elmondta: az eset egészen biztosan nem úgy történt, ahogyan én előadtam. Csorba a városvezetés felkérésére írta a verset és azt ő, Sólyom Katalin, mondta el az avatón, fejből, papír nélkül, amire most is nagyon büszke. Csorbához személyesen ment el annak megyei könyvtári dolgozószobájába, ahol megkapta a kéziratot és néhány instrukciót az előadáshoz. A Csorba javításaival ellátott gépírásos papírt azóta őrzi egy Weöres Sándortól kapott kézirattal együtt. Ezennel megkövetem a művésznőt és kiigazítom a tévedést. Itthon utánanéztem, Margitkától, a költő özvegyétől hallottam a történetet. A vers a Hátrahagyott versek című kötetben jelent meg a 359-361. oldalon, ahol a következő lábjegyzetet írtam hozzá: „Jelenkor. 1986. 12. 1000–1001. = Dunántúli Napló. 1986. nov. 7. 9.; A Pécsi Nemzet Színház újjáépített Kamaraszínházának megnyitására írt alkalmi vers, melyet a költő a megnyitón maga olvasott fel. Nagyon rossz volt a világítás, ezért Cs. Gy. néha fejből egészítette ki azokat a részeket, amelyeket nem tudott elolvasni, így a megnyitón nem pontosan a kötetben található vers hangzott el.” (A költő feleségének, Margit asszonynak szíves közlése.)”
Ezennel megkövetem Sólyom Katalint és javítom az irodalomtörténeti tévedést!
Csináltam néhány őszi képet a kertünkben. (Ld. itt.) Csorba Séta és meditáció című versének utolsó sorai jutottak eszembe:
„Ennyi fény, ennyi fény! Ez már a fény utolja.
Az ősz kirakta foltjait a tájra.
Ölében viszi a Mecsek a télbe
embereid és házaid.”

A teljes vers itt olvasható. Az oldal tetején levő linkekről elérhető a vers Major Tamás, Nagy Attila, Zsurzs Katalin és a költő előadásában, valamint megnézhető a youtubeon képes változatban is.
A temetőben is jártunk a napokban. Végre elkészült Csorba új sírtáblája. Köszönet érte a segítőknek, Papp Rolandnak a Pécsi Köztemető vezetőjének, dr. Bodor Mihály főlevéltárosnak és Nagy Imre Gábor főlevéltárosnak, a Baranya Megyei Levéltár igazgatóhelyettesének. A temetői képeket ld. itt.

Köszönöm a figyelmet.