Nemrég került a kezembe Csorba Győzőnek a Hitel c. folyóirat körkérdésére 1991-ben adott válasza. Az önarckép a költő helyzetjelentése magáról, verseiről és közérzetéről, alapvető írás a költő világának megértéséhez. Két ok miatt pedig különösen fontosnak tartom, ezért közlöm most. (Olvasható itt a 129-130. oldalon és itt is.)

1. Az egyik ok, amiért ajánlom a rövid írást: Csorba talán ennyire fájdalmasan, nyíltan soha nem foglalta össze,  hogy rossz közérzete miért is „szinte-szinte állandó.” Jobban megértjük verseit és közelebb kerülünk az emberhez is, ha elolvassuk ezt az önarcképet.
2. A másik ok: a költő tőle teljesen szokatlanul nyílt politikai állásfoglalást is tesz a körkérdésre adott válaszban. Csorba főként azért kapott sok kritikát a „hivatalos irodalompolitikától”, mert nem írt „közéleti verseket”. Ezekre a kritikára ő már több helyen is világosan válaszolt. Én is készítettem egy – eddig még nem teljes – összeállítást Csorba „közéletinek” nevezhető verseiből. De ettől még igaz, hogy verseinek fő témája a lélek, a család és a kert. És igaz az is: a költő – hogy divatos kifejezést használjak – „direktbe” soha nem politizált. Itt azonban világosan leírja, hogy mit gondolt a rendszerváltozást megelőző időszakról és a rendszerváltozásról. Ha úgy tetszik, politikai nyilatkozatot tesz.
   „Rossz közérzetem szinte-szinte állandó. Meglehet, hogy a politikai helyzet mindehhez még hozzájárult. Nem esett ugyan benne semmi drasztikus bántódásom, de mintha egy roppant súlyos terhet cipeltem volna szüntelenül. A rendszerváltás még nem volt elég számomra. Közérzetem javulását erősen akadályozzák az undorító pálfordulások. (Ha ezt a bibliai kifejezést egyáltalán nem káromlás használni a tömérdek arcátlan hejehujázó önátmentésre.)”
   Mennyire pontos és világos megfogalmazás ez és mennyire igaz! S ha belegondolunk, magyarázat is egyben jelenünkre: a múlt roppant súlyos terhe és a rendszerváltozás elégtelensége az a két ok, ami miatt itt tart most az ország.

Hát ezért (is) ajánlom figyelmükbe az önarcképet – most.