1. Ma nem bővítem a Csorba youtube csatornát, elszaladt az eheti időm. Bocsánat, a következő héten pótlás!
Itt áttekintheti a csatornán meghallgatható versek, szövegek legfrisebb listáját. (132 cím, 2024. 06. 30.)
Kérem látogassa a Csorba youtube csatornát, lájkolja a videókat, ajánlja barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára. A csatornán nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai Csorba vers a válogatásomból.

Egy Ovidius-versre

Ovidius, nevedet is feledte
régi barátod, hogy a császár
kegyét elfordította tőled.
Ovidius, kétezer évre
előre hogy tudtad ilyen jól
milyen az ember szíve ma?

A megidézett Ovidius vers címe: A hűtlen baráthoz. Csorba nagyon sok verset fordított latin nyelvből, Ovidius pedig kedves költői között van. A Kettőshangzat című válogatott versfordításkötetébe négy Ovidius-fordítását is beválogatta, köztük éppen A hűtlen baráthoz címűt. A fenti verset nyilván ez az Ovidius mű ihlette, talán éppen a fordítás közben. Ovidiust Augustus császár Tomiba száműzi, élete utolsó éveit ott is tölti, nem mehet vissza Rómába. Ovidius barátja, akihez a vers szól, csak addig volt barát, ameddig Ovidius a császár kegyeit élvezte, a kegyvesztés után hűtlen lett, elfordult a költőtől. Csorbának is voltak szép számmal ilyen „elforduló” barátai, nyilván ezért is ihlette Ovidius verse. Ajánlom figyelmükbe a kalandos életű költőről szóló rövid, de pontos írást erről az oldalról, Hegedűs Géza tollából.
Milyen az ember szíve ma? – teszi fel a kérdést a költő. Sajnos, az ember szíve nem csak kétezer éve és nem csak Csorba idejében és nem csak napjainkban, hanem mindig ilyen hűtlen(ségre hajlamos) volt-van-lesz: örökérvényű dolog ez. A hű barát, társ, vagy akár szerelmes ritka. A mai kor különösen kedvez a mindenféle hűtlenségnek. Hányszor olvasom az interneten: már fél éve együtt jár ez meg az a celebpáros, aztán kicsivel később (három hónap, egy év?) ugyancsak róluk: szakítottak. A fiatalok pedig a celebekről vesznek példát. A békés idők nem tesznek jót az erkölcsöknek…

5. Csorba könyveit rendezgettem, takarítottam, poroltam a nagy fölfordulással járó fürdőszoba felújítás után. És még ma délelőtt sem tudtam, melyiket fogom a letakarított, rendbe rakott könyvek közül ismertetni ebben a blogban. Legalább 10 blogra való képet szkenneltem a könyvekről – eddig.
Végül aztán mégsem könyvről írok most, hanem egy újságcikkről. Éppen ma kezembe került a rendezgetés közben az Új Dunántúli Napló 2023 december 13-ai száma. Abban is a Múltidéző sorozat Volt egyszer egy híres FEK című darabja. A pécsiek tudják, mi is az az „egyszer volt” FEK, a Fegyveres erők Klubja, az egykori tiszti kaszinó. A képes összeállítást nézegetve arra gondoltam, félreteszem a könyveket kicsit, idézem én is a múltat, most egy kicsit másképpen. Ez az egykor jeles „műintézmény”, a FEK életem egy jelentős korszakának szinte szerves része volt: 1972-1995 között első munkahelyeim, a Baranya Megyei Szakszervezeti Könyvtár és a Pécs Városi könyvtár az intézmény szomszédságában voltak, ahogyan például éppen a FEK-épülettel szemben áll a Pécsi Nemzeti Színház is, amelynek lépcsőin sokszor töltöttem az ebédszünetet. A „szaszeti” (korabeli zsargon: az eftásak sokszor így hadarták a szakszervezet szót), szóval a szakszervezeti könyvtár hírlapolvasójának óriási ablakain kinézve meg a FEK bejáratát láttam. A híres 1000 aprócikk bolt („a Hamerli”) udvarából megközelíthető Városi Könyvtár pedig majdnem a FEK tőszomszédságában volt, ahonnan még én is el-ellátogattam a  FEK éttermébe, ahol olcsó menüt is lehetett kapni.

In: Egy iparosdinasztia, amely a nagyok közé emelte Pécset.
A mostanában már egészen más árukat kínáló kirakat baloldalán található a volt Hamerli udvar és lakás, meg a többszintes raktárak bejárata ma is. Ott lehetett a hajdani Városi Könyvtár Központjába bejutni, a kapun belépve három lépés után a jobbra nyíló ajtón. Az udvar közepe táján baloldalt a Városi Könyvtár : számú Gyerekkönyvtárának ajtaja volt, leghátul pedig a könyvtár könyvkötészete. De sokszor játszottam ebédidőben az 1000 aprócikk férfi eladóival vérre menő focicsatát, amelynek aztán néha az udvar lakójának egy öreg néninek az ablakai „itták meg a levét”… hogy némi képzavarral éljek. Az udvar másik lakója, egy öreg bácsi, „a” Gyula bácsi volt, akit mindenki jól ismert közülünk, Hamerli egykori udvarosa. Nagy szertetettel emlegette a „gazdái” emlékét, akik keményen megkövetelték a pontos munkát, de mindig barátságosak voltak a munkásaikkal, eladókkal, megbecsülték munkájukat. Nagy ünnepeken emlékezetesen finom ebédet is főztek nekik, mert az ünnep az ünnep, amelybe bele kell vonni mindenkit, aki az ő tevékenységüket támogatja. Szerencsére az egykori Hamerli házban még ma is van könyvtárra, könyvre emlékeztető tevékenység, ám erről majd máskor.

De félre az emlékekkel, jöjjön az ÚDN cikke. Itt megtekinthető az összes fotó és a cikk szövege is. Azért ismertetem a pdf-fájl tartalmát.

1. A cikk szövege.
2-3. A két részből összevágott lapoldal. (Egyben nem tudtam szkennelni, túl nagy a lapformátum.)
4. Az 1984. májusi könyvheti rendezvény díszvendégei (jobbról Örsi Ferenc, Csorba Győző, Weöres Sándor, Takáts Gyula)
5. A közönségben dr. Nagy Imre a két évtizeddel később alakult Csorba Győző Társaság elnöke, mellette Parti Nagy Lajos és Bertók László. Jobbra Fegó Lajos és Kalányos Katalin a Baranya Megyei, utóbb Csorba Győző Könyvtár munkatársai. (Kalányos Katalin később a Csorba Győző Könyvtár elnevezés fő szorgalmazója, a könyvtár későbbi igazgatója.
6. Fotó a Janus Pannonius Gimnázium 1989-ben a FEK-ben tartott ünnepségéről
7. Egy 1992-ben tartott könyvkiállítás pillanatképe
8. Ifjú Gárdisták ünnepélyes évnyitója 1984-ből
9. Hámori Csaba vitafóruma 1988-ban („Hámori Csaba, teljes neve Hámori Csaba Péter Pál (Budakeszi, 1948. november 22.) magyar gépészmérnök, egyetemi oktató, kommunista politikus, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) pártfunkcionáriusa, KISZ-vezető, 1984–1988 között a KISZ KB első titkára, 1988–1989 között az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára. A rendszerváltás után 1989–1990 között a Magyar Szocialista Párt elnökségi tagja, a párt Pest megyei bizottságának elnöke. 1985–1990 között a MSZMP, 1990–1994 között az MSZP országgyűlési képviselője.” In Wikipédia.)
10. Önvédelmi tanfolyam civileknek
11. 1989-es fotó a civilek számára is látogatható presszóról
12. Munka a FEK konyhájában
13. A honvédbál néptáncosai
14. Sörkert a belső udvarban

Az összeállításból, amely Laufer Lászlónak, a DN és az ÚDN kiváló fotósának képeiből készült, jól nyomon követhető, hogyan alakult ki a szocializmusnak (nevezz csak cucinak, a’ la Hofi Géza) nevezett időszakban/ból a gulyáskommunizmus, a legvidámabb barakk. Mindenkinek egy kis engedmény: kulturális műsorok a Fegyveres Erők Klubjában, karatebemutató civileknek, majd szabad bejárás mindenkinek, végül sörkert. És aztán a FEK (1945 után mint cocilista képződmény) bezárása. (A történet jobb minőségű és bővebb fotókínálattal itt is látható az interneten. A nagy meleg kicsit(?) korlátozza gondolkodásomat: a saját képösszeállítás elkészítése után vettem észre ezt az internetes forrást. Kétszer dolgozik ki siet, mert hamari munkának…) És ugyancsak sok képpel a közelmúlt. És a jövő? „Az MCC tevékenységének a Nemzeti Kaszinóba való áthelyezése nemcsak a tehetséggondozás minőségéhez illő környezet teremt, hanem a hányattatott sorsú Király utcai épületet végérvényesen újra Pécs ékkövévé, valamint a kulturális és társadalmi élet központjává teszi.” Ámen. (Persze áment sose lehet mondani: a magyar demokrácia csodája az ellenzék, amelynek állandó opponálása alkalmanként (gyakran) ellenséggé teszi képviselőit. Hosszú írás foglalkozik egy pécsi lapban azzal, miért nem jó, hogy a kormány kezébe került ez az intézmény, azonban azt nem akarom idézni, mert adatait nem tudom ellenőrizni.)

Így tudom hát gyorsan összefoglalni egy hosszú életszakaszom (1972-1975) egy kis szeletére fókuszált emlékeit. Most nem a saját emlékiratomat írom, abbahagyom hát az emlékidézést.

6. Az előző blogban ígértem, most betartom az ígéretet: szíves figyelmükbe ajánlom a Fortepan képgyűjteményt. Szerintem mindenki talál kedvére való képet 1900-1990-ig. A teljes gyűjtemény gombra kattintva a felső csúszkán lehet kiválasztani a kívánt évszámot, de lehet választani adományozók szerint is. Pl. így választottam ki Hunyadi József 1900-nál több képből álló gyűjteményét. (A gyűjtemény történetéről itt olvashat.) A fotós és a fotók is szívemhez közel állnak. Hunyady József sokoldalú tehetség. Író, fotóművész. Hogy kattintani se kelljen, idemásolom a rövid életrajzot a wikipédiáról:
„[Hunyady József] a pécsi jezsuita gimnáziumban tanult, ahonnan elbocsátották, mivel Ady Endre verseiért lelkesedett. Ezután 1941-42-ben Badacsonytomajban kántortanítóként dolgozott, majd harcolt a második világháborúban 1943-45-ben, és hadifogságba került. 1945-46-ban a Nemzeti Parasztpártnak (NPP) volt a pécsi titkára. Várkonyi Nándorral együtt a Sorsunk című lapnak a prózai és kritikai rovatát vezette, majd 1947-48-ban a pécsi szabadművelési hivatalban mint főfelügyelő tevékenykedett. 1948-tól 1955-ig a Magyar Nemzetnél dolgozott, 1956-tól 1960-ig dramaturg volt az Állami Déryné Színházban. 1960 és 1968 között a Képes Újság, 1968 és 1975 között a Pajtás, 1975-től 1977-ig a Magyar Horgász, 1977-től 1980-ig pedig a Népszava munkatársa volt.
A művei: regények, novellák, drámák. Több író művéből készített rádió- és tévéjátékokat. Írásait előbb a pécsi Sorsunk c. folyóiratban, majd a Délszigetben, a Magyarokban és a Válaszban publikálta. A Szerencsétlen emberek (1947) című művéért megkapta a Baumgarten-jutalmat. Főként kortárs angol és német szerzőket fordította magyarra.
Sírhelye a Farkasréti temetőben található, ezt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2002-ben védetté nyilvánította.
Írói tevékenysége mellett amatőr fényképész is volt. Számos esetben örökített meg a jövő számára kortárs írókat, színészeket és ismert művészeket.” [Kiemelés tőlem, P. L.]

Fotó a fotósról:

Én most főként a pécsi fotóiért (is) ajánlom. Na meg azt se feledjük. Csorba jóbarátja volt. Kérem, nézzék jószívvel a pécsi művészeket, épületeket, tereket, életképeket (is) megörökítő fotókat.

Eddig ismeretlen 1963-as Csorba Győző fotó: a költő és Bertha Bulcsu a Hunyady-gyűjteményben.

Végül két Csorbának ajánlott Hunyady kötet:

1. Hunyady József: Elsüllyedt ország : Regény. – Bp. : Hungária Könyvkiadó, 1949. – 349 p. ; 21 cm. – Fűzött. – Viszonylag jó állapotban, sárguló lapok. – Dedikálás a címoldalon a cím alatt: „Csorba Győzőnek, kedves barátomnak, jó akarómnak lelki »atyámnak« igaz baráti szeretettel és nagyrabecsüléssel küldöm »mostoha-fiát.« Hunyady Jóska. Bp. 49. 12. ”
2. Hunyady József: Szerencsétlen emberek : Novellák. – Pécs : Batsányi Társaság, 1947. – 62 p. ; 21 cm. – (Batsányi Társaság könyvtára. Szépirodalmi sorozat ; 3.). – Fűzött. – Jó állapotban. – Dedikálás a címoldalon a cím alatt: „Igaz szeretettel és komoly, erős barátsággal ajánlom a »Szerencsétlen Győzőnek« a Baumgarten havidíjas költőnek, aki olyan nagy-nagy szeretettel karolta fel a zsenge írópalántát a Pontos Jóskát Pécs, 1947. V. ” (Eredeti helyesírással!)

Kalandos ifjúsági regényei közül a Pepito című kötete nekem, a 13 éves vági fiúcskának is megvolt. Olvastam többször is…

7. És hogy ne maradjunk könyv nélkül, egy a talált értékek közül. Rusztaveli: A tigrisbőrös lovag. Fordította Weöres Sándor : Zichy Mihály 27 képével. – Bp. : Új Magyar Könyvkiadó, 1954. Igaz, nem dedikált példány, de a szerző, a mű, a fordítója és a könyv valódi műalkotás volta a Csorba-könyvtár egyik kiemelkedő darabjává teszik a kötetet. Három fotó bizonyításul.

És Csorba mondásának igazságát is bizonyítja: a tehetség a föld alól is előtör: 1954-ben ilyen könyvet kiadni, maga a szenzáció. Nyilván megetették a cenzort: régi grúz „mese”, meg aztán Sztalin eftás is grúz…
Vikár Béla fordításában itt olvasható az 1917-es kiadás. Sajnos, a Zichy Mihály képek nem kerültek fel ebbe az internetes kiadásba. Én azért egy Zichy-képet bemásolok az internetről is:

Zichy Mihály: Sota Rusztaveli felajánlja művét Tamara királynőnek, 1880. In: Wikipédia.

És fotó egy másik fotó: Sota Rusztaveli, a jeruzsálemi Kereszt kolostor freskóján. In: Wikipédia. 

 A 32 fokban különösen köszönöm figyelmüket.