1. A Csorba Győző Társaság youtube csatornája elérhető erről az oldalról. Ezentúl hetente egyszer-kétszer fogom frissíteni. Kérem, látogassa az oldalt, lájkolja a videókat és iratkozzon is fel a csatornára. Nem csak Csorba verseket közölök majd, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!

Még egy szerkesztői megjegyzés. A Csorba Győző facebook-oldalt egy ideig nem értem el. A felhasználói nevemet a facebook összekeverte egy az enyémhez erősen hasonló (utánanéztem, valóban létező) angol felhasználói névvel, azzal akart beléptetni. Ezért nem is mertem szerkeszteni az oldalt. Két napig tartott a zavar, aztán egyszerre megint beléphettem saját néven. Most sem százszázalékosan működik azonban: két facebook oldalt is gondozok, azok borítóképe néha összekeveredik. Kérem, ha van ötletük a javításra, írják meg nekem. (pinter2laszlo kukac gmail.com) (Milyen egyszerű volt a papíralapú munka! Csak elővettem a megfelelő könyvet, dossziét és minden ok volt;)
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Csorba mai verse a válogatásomból:

[Bár tisztes…]

Bár tisztes pátriarka
pfúj, ha üres a marka!

1983. VI.

Megjelent a Hátrahagyott versek című kötetben. (Pécs : Pro Pannonia, 2000) A rövid, velős életbölcsesség, Bertók László szavaival élve valóban „gyaluforgács”, egy pillanatnyi benyomás keltette érzés gyors rögzítése. Ezért is nem válogathatta Csorba kötetbe. (A versesfüzetben, ahonnan a Hátrahagyott versek közé került, a datálás hiányos volt. Ezekben az esetekben a füzeten található keltezési formát használtuk.)

Mivel a mai vers ilyen rövid, idézem a következőt is a válogatásomból:

  [Bárány bárány …]

Bárány bárány növessz karmot
nagy fogakat szemfogakat
bárány bárány ne rettegjél
te mard meg az ordasokat

Gyapjad elhullajtva szerte
bőrödön nagy puszta foltok
bárány bárány már elég volt
te is lehetsz végre boldog

1978. III.

Megjelent a Hátrahagyott versek című kötetben. (Pécs : Pro Pannonia, 2000). Szerintem nyilvánvaló allegória, amelyben a bárány a költőt és a hozzá hasonlóan gyönge érdekérvényesítő erővel bíró embereket ábrázolja, de egyben lázad is az állapot ellen: „bárány, bárány már elég volt / te is lehetsz végre boldog”. Csorba valószínű az áthallások és az ezekre érzékeny fülű cenzorok miatt nem jelentette/jelentethette meg kötetben a verset. (Ld. még cenzúra/öncenzúra.)

5. Ebben a pontban a versesfüzet 34-35. oldalán található 1963. okt. 12-13-ai datálású kéziratot ismertetem, utalással egy 1988-as versre. (Ld. vers után a költő két fotóját a jelzett évekből.)
Az 1963-ban írt, az életmű megértése szempontjából is nagyon fontos vers két füzetoldalra fért el. Először két évvel a papírra vetése után a Séta és meditáció című kötetben jelent meg (Bp. : Magvető, 1965), majd szinte minden válogatott kötetbe és az Összegyűjtött kötetbe is bekerült.

Késő dalok

Egyszercsak elernyed a kéz,
beléfárad, megunja.
Zuhanva a semmibe vész,
amit tűzből hoztam ki újra, újra.

De csak ha már elszállt a hit,
s a zsíros vegetáció
ha már rühelli álmait,
s ágyék, gyomor: nincs más reláció. – –

Most észlelem elégedetten:
lassan lehet mit kezdeni;
jó tartalékot gyűjtögettem
késő dalokba veszteni.

S most környékez a rossz tanács,
utal a testi nyomorokra.
Legyint: ez már csak hervadás,
a színeket az alkony sokszorozza.

Kezdeni? Legfeljebb a még
vadabb falást, szeretkezést,
amelynek vége már a vég,
s mely mint állatbendő emészt. –

Nem hallgatok rá. Több a lélek
fekete ragyogása,
mint a homály-nem-járta fénynek
olcsó hivalkodása.

S akik a végső éjszaka
árkai felé tántorognak,
hálásak lesznek majd ezeknek a
vaklángú csillagoknak.

Csorba Győző 1963-ban a Megyei Könyvtár udvarán

Csorba Győző unokáival, Pintér Bálinttal és Pintér Ábellel 1988 végén

A depressziós Csorba úgy érzi: „Zuhanva a semmibe vész, / amit tűzből hoztam ki újra, újra.” (Lásd Prométheusz.) Nem akarja tovább folytatni vagy újra kezdeni a munkát, a versírást, csak test örömeinek élne tovább. De ezen a ponton megmakacsolja magát: nem hallgat, nem hallgathat a rossz tanácsra, mert „… Több a lélek / fekete ragyogása, / mint a homály-nem-járta fénynek / olcsó hivalkodása.” Tételmondat ez Csorba költészetében, ahogyan pl. a Lámpás című versében is megfogalmazza: „Dícsértessék a lámpás ha sugár-csápjai / az éjszaka falán tapogatóznak // Csonkulni másokért az az igazi épség.” Míg itt a verseit a lámpás sugár-csápjaihoz hasonlítja, a Késő dalokban „‘vaklángú csillagokhoz„, vagyis mindenképpen útmutató fényekhez. Csorba költészetében mindig a sötéttel, a feketeséggel viaskodik, a sötétben szeretne fényeket gyújtani, utat mutatni embertársainak. Amint ő mondja „Szeretnék másokat élni segíteni.” Vagyis küldetéses ember, mint minden igazi művész. S küldetéstudata minden válságon átlendíti: élni segíteni másokat.

Tudnivaló, Csorbát a vers keletkezésének korszakában sok támadás érte pesszimista hangvételű versei miatt. Éppen Késő dalok előtt található a Séta és meditáció című kötetben az Ars poetica című verse az, amely miatt aztán többen és többször – persze elsősorban a cenzori szerepet betöltő szerkesztők, pártkatonák – támadták.

ARS POETICA

Kimondani kimondani –
Ismerni kell a rejtezőket
A köddel együtt eltűnnek a rémek

Miért örülnek szörnyeimnek?
Minek botránkoznak meg értük?
A saját szörnyeikre néznek

A pokol korhoz kötött Újra újra
alá kell szállni ellene

Fekete szavak szárnyán kél a nap

Itt még nehezebbnek mutatja a költő a versírást, amelyet a pokolba való alászálláshoz hasonlít, de tudja és mondja: „Fekete szavak szárnyán kél a nap„, vagyis ha a szörnyeket kimondja, leírja, azzal el is tünteti őket. Jól láthatóan, érzékelhetően koherens költészet ez. Későbbi verseiben is felismerhető ez a folyamatos, állandóan utat törő, másoknak utat mutató igyekezet. Idézhetjük például a soha föl nem adás ars poeticáját a Szavak bolyhai című, jóval később megjelent kötet (Bp. : Magvető 1988) A legszebb hang is című verséből is, mintegy összegzésként:

Eztán még inkább ezt csinálom.
Most fontosabb a vers, mint bármikor.
Most fontosabb, mint életem, halálom,
s nem-írni többé – többé nem birok.

S mindezt teszi annak ellenére is, hogy a következő versszakban, befejezésképpen ezt írja:

Pedig tudom már, hogy hiába:
a legszebb hang is nyávogás, hörej,
szorul siralmas perifériába
szemben az élet törvényeivel.

Az élet törvényei legyőzik a költészetet, de Csorbát a töretlen hit vezette utolsó leírt verssoráig, az élni segítés önként vállalt feladata miatt élt se kint se bent, amint az első versszakban írja:

És akkor a kézirat:

Az 1. versesfüzet 34. oldala:

A verskézirat a 35. oldalon folytatódik:

6. Végül egy hír a Méhes György-életműdíj 2023. évi nyerteseiről. Méhes György a díj névadója, Temesi Ferenc és Király László pedig a díjazottak. Gratulálunk a kiváló szerzőknek.

Köszönöm kitartó figyelmüket.