Sajnos előre tolakodik a hír: 2023. május elsején, 88 éves korában elhunyt Pomogáts Béla, Széchenyi-díjas magyar kritikus, tanár, irodalomtörténész, az irodalomtudományok doktora, aki sokszor foglalkozott pécsi költőkkel, írókkal, kiemelten Csorba Győzővel is. Pomogáts Béla Pécsett volt Csorba Győző estjein, az költő emlékszobájának avatásán, a költő születésnapjának centenáriumi ünnepségén, utóbbi kettőn beszédet is mondott.

Pomogáts Béláról barátja Lázár Ervin révén hallhatott először kisgyerekek sok-sok évjárata, nem is tudva, pontosan, kiről is van szó. („Gyere haza Mikkamakka, jönnek a Pomogácsok.”) Magam nem ismertem személyesen, csak egy kézfogás, néhány levélváltás erejéig „találkoztunk”, de munkásságáról főként Csorba kapcsán, tájékozott voltam, s tisztelem. Jól ismerte viszont Papp István, aki nagyon szépen búcsúztatta őt a Válasz internetes portálon, kérem, olvassák el a nekrológot.

Úgy emlékezzünk rá, ahogyan méltatója írt róla: „Nagyon kevés hozzá hasonló irodalomtörténész akadt, aki szívós kitartással dolgozott azon, hogy megismertesse az egyetemes magyar irodalmat.” Hozzáteszem azon írók, költők felsorolásához, akikkel Papp István bizonyította, a magyar irodalom milyen széles skáláját pásztázta Pomogáts Béla figyelme, hogy Kaposvár és Pécs sem maradt ki az érdeklődési köréből, ahogyan azt már említettem. Takáts Gyula és Csorba Győző is erősen Pomogáts figyelmének központjában volt. Bizonyítja érdeklődését  az is, hogy Bertók László Csorba Győző című bibliográfiájában 20, a Csorba honlap keresője segítségével pedig 33 találatot kapunk Pomogáts Béla nevére.

Bízzunk abban, hogy munkájának lesz méltó folytatója. Köszönjük, amit a magyar irodalomért tett, Isten nyugosztalja békében.

A blog a szomorú hír után a szokott módon folytatódik.

1. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
2. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
3. Csorba mai verse a válogatásomból talán oldja kicsit a szomorú hangulatot:

BALATONI NÉHÁNYSOROSOK

(Csernus Mariann az 1., 3., 5., 8., 11., 16. és a 20. „néhánysorost” mondja el!)

1 (A TÓHOZ TÜRELMETLENÜL)

Nem bírunk egyedül maradni,
pedig már fojtanak
a kikívánkozó szavak,
a megszületni vágyó mozdulások,
mocorgó vallomások.
Egyedül kéne már maradni,
nem csak így egymásra meredni
sétányok, kikötők,
emberi zaj-verők:
az idetolakvó világ
sokféle rácsain át.

2 (ESTE)

Úgy tele van ez a nagy nyári este,
úgy tele van giccsel (tömény csodával),
hogy mint a fő-fő szépségeket, ezt se
lehet kibírni, csak iróniával.

3 (PARTI KÁRTYÁZÓ)

Veri a blattot, fúj, dörmög, hevül,
s olykor mélyen megbotránkozva hallja,
hogy az asszony – nyilván eszetlenül –
valamiféle Balatonba csalja.

4 (BEAT-ZENEKAR AZ IBOLYÁBAN)

Hát ezek a legények
nem ibolya-szerények!
Ország-világgal tudatják, hol a
kis Ibolya,
amit ezúttal hangja árul el,
nem illata.

5 (JAVASLAT)

Szigorú rendeletbe kéne adni,
hogy kinek mit van joga mutogatni.

6 (TÜCSKÖK)

Tücskök, tücskök, kik már örökre
a Szabó Lőrincéi vagytok,
lám, ő alásüllyedt a rögbe,
s ti változatlanul vigadtok.

7 (A NYARALÓ DICSÉRETE)

Otthon már húzkodják a földet
talpam alól;
nyugodni a fáradt ledőlhet
legalább itt valahol.

8 (SZORONGÁS)

Révfülöp,
lágy partjaid ölén ülök,
s fájások dúlnak, szédülök.
Hát persze: vénülök.
Megrémülök:
talán csak már nem útra készülök?

9 (EGY ÖREG VILLÁRA)

A kertbe a kertbe
a legvégébe a kertnek
a legvégén a házba
a legvégső szobába
becsukni ablakot ajtót
becsukni fület
becsukni szemet
s aludni aludni aludni
hosszút mélyet kanyargót

10 (MAGÁNY)

Csak néhány hír köt a világhoz,
s ezernyi semmi a magányhoz.

11 (KÖSZÖNET)

Áldassál, két hét,
hoztál nekem békét,
adtál tizennégy szép napot,
amit ötven hét nem adott.

12 (KÉT OTTHON)

Ha az embernek otthona kettő,
elképzeli, hogy majd, ha ideje megjő,
egyikből a másikba futhat,
s ezzel talán menekülni tudhat.

13 (PADOK)

A móló mellett falvédő-liget:
rózsák futóban és bokorban
s utak és mindenekfölött padok,
de biz’ malackodásra nem valók,
ha még csak ülnél is, löknek le zordan.

14 (SEX-HULLÁM)

E vad tájban nincs kimélet:
vadul dúl a nemi élet.

15 (ANTI-SEX)

Hergelem magam: úgy sincs rajta sok,
milyen is lenne talpig meztelen?
Hanem hiába, nem megy a dolog:
vetkőztetés helyett öltöztetem.

16 (HALAK)

Jönnek, – talán kiváncsiak
e másfajta világra.
Mi lenne, ha, míg fölragad
az űrbe vágyunk, mint halat
egy horog minket éppígy kihalászna.

17 (HIRDETMÉNY)

Magyar nóta szól a megafonban,
ízes női hang követi nyomban:
bikkfanyelven tudatja a kedves,
ki mit vét, ha olyat tesz, ilyet tesz.

18 (AMBÍCIÓ)

“Kislány a zongoránál…”
harsog minden alkonyórán:
egy buzgó polgár ambicionálja,
hogy a környéket megtanítsa rája.

19 (VISSZA A TERMÉSZETHEZ)

Oly tökéletes vadember lett,
hogy már-már szinte állat:
négykézláb mászik, hogyha túl begerjed,
és kettőn meg nem állhat.

Ez ám a szép nyár, mondhatom!
S ha véget ér a két hét,
visszajátszhatja maszek-alapon
a majom emberré-levését.

20 (FOHÁSZ)

Ó Füred,
ki itt fered
jószagú vagy büdös vizedben,
részeltesd gyógyulásban, élvezetben!

Olyannyira élő számomra még… írta Bertók László Csorbára emlékezve, olyannyira élő számomra még, írom most én ezeknek a groteszt „életpillanatoknak” alanyáról a Balatonról, jelesül Révfülöpről, és szerzőjükről Csorbáról, olyannyira élők még, hogy szinte lehetetlen írnom róluk. A szövegek itt élnek bennem, minden szavukra, gondolatukra rezonálok… Fáj az emlék és elandalít egyben ez a fájdalom: nincsen szavam. Olvassák, kérem, és képzeljék maguk elé a szerzőt, a tájat, a Balatont, a szereplőket, a nyaralókat és a lakókat.

Egy dal emlékei és egy könyvborító Balatonról.

Táguló gyűrűkben konszolidációt
hullámzott a szép Balaton
Emlékszem átmentünk
Bélatelepről Révfülöpre egy nyári napon.

Ó a régi, ó a Balaton…
régi nyarakon, bár nem volt vitorláshajónk.
Ó a régi, ó a teraszon…
ültünk nyarakon, úgy néztünk végig a tavon.

Balatoni kép a Petőfi Irodalmi Múzeum Balatoni nyár című kiállításán. 1972. július. Csoportkép a révfülöpi nyaraló előtt. Ülnek: Margitka, Csorba Győző, Fodor Andrásné Sárika, Tüskés Tibor. Állnak: Tüskésné Szemes Anna, Tüskés Tibor lánya, Tünde, Csorba Eszter, Zsófia és Noémi. (A felvételt Fodor András készítette. A fotó eredetije az örökösök hagyatékában található.)

És egy kép a fülöpi kikötő épülete előtt hajóra várakozó Csorbáról (1970-1971?). Csorba Győző mellett baloldalon unokaöccsének, Halász Miklósnak Miklós nevű kisfia, jobboldalon a kővágószőlősi Csapláros Jenő, a költő kedves segítője minden építkezésben, kerti munkában. Vele én is sokat dolgoztam együtt a nyaraló és hétvégi házunk építésén, vagy Csorba kertjében. Beszélgetéseink közben tudtam meg, hogy a II. világháború után még 1949-ben is, amikor én születtem, voltak hadifoglyok a nagy Szu-ban. Merthogy őt is akkor engedték haza. Mondanom sem kell, nem sok jót hallottam tőle a szocializmus vezetőiről. Sokszor intettem társaságban: Jenő bácsi, halkabban, ez is, az is kommunista mellettünk… De ő csak legyintett és még hangosabban zengte nagy barátaink „szeretetét”. „Mitől féljek az orosz háború és a hadifogság után”, mondta. És igaza volt. Félni nekünk kellett, fiatalabbaknak. Mert bár „Táguló gyűrűkben konszolidációt / hullámzott a szép Balaton„, azért fura, felemás volt az a konszolidáció…

Mert nem csak az egykori hadifoglyokra, hanem az akkor élő magyarokra általában is igaz volt: Hallgass, akkor elnézzük neked, hogy (viszonylag)  nyugalomban élsz…

Az érzelmek viharából köszöntön olvasóimat és köszönöm figyelmüket.