A Csorba Győző Társaság 246. hírlevele. Beszámoló a 2020. évi Csorba Győző versmondó versenyről

Örömmel jelenthetem a hírlevél olvasóinak, hogy a pénteki (2020. február 14.) Csorba Győző versmondó verseny egybehangzó vélemények szerint magas színvonalú volt, az eddigiek közül talán a legkiemelkedőbb. Csorba Győző szerette és támogatta a fiatal költőket, írókat, művészeket, biztosan örült, ha a felhők fölül lenézve láthatta: a diákok  szeretik a verseket és nem csak lelkesek voltak, de nagyszerűen adták elő a nagyon gondosan megválogatott műveket. Köszönet a szép és felemelő élményért a versmondóknak, a felkészítő tanároknak, a zsűri tagjainak – ők itt láthatók – és nem utolsó sorban a fő szervezőnek, a mindig lelkes és értő Szakács Emíliának. A versenyt a Szent Mór Iskolaközpont történelemtanára, Csorba Győző unokája, Pintér Ábel konferálta. További képek és a verseny díjazottjainak neve és fotója a verseny nyilvános csoportjának oldalán található, de itt is nézegethető képes összefoglaló a versenyről.

A versenyzők közül többen – talán a Bálint nap juttatta eszükbe? 😉 – Csorba Fordított kígyó és Alázat című versét is előadták. Mindkét verset közlöm alább, a Fordított kígyót a költő előadásában is meghallgathatják itt. (A verseket feleségéhez, Csorba Győzőnéhez, Margitkához írta a költő.)

FORDÍTOTT KÍGYÓ

Amit én nyögve keseregve
te azt félkézzel és nevetve

A dolgok sokszor azt hiszem már
szolgálni gyűlnek lábaidnál

S mint a mesében ha kimondod
megoldódik hipp-hopp a gondod

Ha ölsz is amit ölsz az állat
cinkos csöndben múlik ki nálad

Törvényeid csak a tiéid
ha ellesik akkor sem értik
akkor is mint nekem magamnak
mindenkinek titok maradnak

Lám több mint húsz év napja-éje
bonckéses búvár szenvedélye
lassú szemlélődő nyugalma
forgó hajszája gyűrt unalma
ünnepe lucska tisztasága
öledből nőtt három virága
élet midőn oly egy lehettünk
hogy csak húsunk le nem vetettük −

Mennyit tanultam én azóta
ég-föld-pokol bősz firtatója

Nyílt ablak és ajtó előttem
fény ömlött szét a vaksötétben

Hány dúvadat domesztikáltam
s ma füttyszóra nyaldossa lábam

Több mint húsz éve csak veled nem
semmire veled nem mehettem

Fordított kígyó ki a bőrét
vedlés helyett növeszti hétrét

Erős dajkám ki esteledve
kész bizton kész az új szerepre
s pislákoló szememre nézve
majd fölvesz karja bölcsejébe
fölvesz haját arcomra szórja
s fülembe zsondul altatója

A másik Csorba verset is nagyon szépen mondta az előadó:

  ALÁZAT

Szeretném elmondani végre egyszer,
mi vagy nekem. −
Megcsöndesedtem, nem verekszem
többé, várom türelmesen,
hogy gazdag terveit betöltse
életemmel a szerelem.

Fáj a hiány szivemben, restelem,
hogy ember így vagyok,
hogy lelkemen és testemen
a csonkaság sajog −
de rendelés ez, jogerős itélet,
nem lázadok.

Nem lázadok, csak mentem magamat,
ahogy lehet,
csak illő társamat
fürkészem a hiú magány helyett,
aki ölében és kezében
ajándékot számomra rejteget.

Szeretném elmondani végre, végre,
mi vagy nekem −
hát így terelt hálóm elébe
a gondos szerelem,
hogy fönnakadva gyönge szálain,
maradj velem.

Tőled már a viharok elszaladtak;
szelid verő
fényezte békés vonalát utadnak,
a nyugalom, e fő erő
lengett lényed körül,
mint sérthetetlen levegő −

Szél támad, és elvinni készül,
emelgeti a szoknyád,
beteg vagyok a rettegéstül,
zokogva borulok rád:
úgy őrizlek, mint gyáva börtönőr
szökni-akaró foglyát.

Ijesztenélek a világgal:
mi lesz, ha nem véd
az én hűségem? kis virágos ággal,
mi lesz veled? − károdra tennéd.
Ijesztenélek, – s panaszkodom inkább:
romjaimon tekints szét!

Szél támad, és elvinni készül –
nyomaidon bedől
az is, mi eddig ép volt, s meg nem épül
többé se ég, se föld,
mindenfelől a hiány szakad rám,
– te óvsz mindenfelől.

Szeretném elmondani végre egyszer,
mi vagy nekem,
most, amikor már húzódol, menekszel,
s nehéz fejem
horgadva várja: koszorúzza meg már
a szerelem.

Szabadulás (Pécs : Batsányi Társaság, 1947. p. 22−23.)
Összegyűjtött versek (Bp. : Magvető, 1978. 112.
p.)
Szép szerelmes szavak : Versválogatás 500 év magyar költészetéből (Bp. : Népszava, 1988. 216.
p.)

A hírlevél írója már a verseny közben sem érezte jól magát, estére kelve már egészen rosszul lett, a nátha teljesen elgyöngítette és most is kábán, fájó fejjel igyekezett összeállítani ezt a beszámolót. Elnézést a gyenge fogalmazásért, de nem akartam várni a híradással, amíg jobban leszek: az öröm a nátha ködén is átüt talán.

Köszönöm megértő figyelmüket.