Takács Jenő mondta az alábbiakat Esztergárról. (Dr. Radics Évától, Takács Jenő életrajzírójától kaptam az idézetet. Köszönöm szépen.)

„Pécsett Esztergár Lajos polgármester engedélyt adott arra, hogy a zsidók az értékeiket – főleg a hangszereket – részben a konzervatóriumban, részben a zsinagógában helyezhessék el. Negyven hangversenyzongorát és több, mint kétszáz egyéb hangszert sikerült megmenteniük, s a háború után az életben maradottaknak vagy a hozzátartozóiknak visszaadniuk. A nyilasok Esztergár Lajost letartóztatták, internálták. A nagykanizsai gyűjtőtáborból a Mecseken át kalandos körülmények közt tért vissza. 1944 végén, a németek kivonulása után ismét visszakerült hivatalába, majd 1945 tavaszán az orosz megszállók közbenjárására újra meg kellett válnia a polgármesterségtől. A pécsi tudományegyetem jogi karán tanított 1949-es eltávolításáig. A kommunista hatalomátvétel után mindenéből kifosztva, méltatlan körülmények közt kellett szeretett városát elhagynia. 1978-ban halt meg Budaörsön.”

Radics Éva még azt is megírta, hogy Takács-könyvének a bemutatóján a Rátkai Klubban Esztergár egyik fia is ott volt, Albert Gábor pedig azt mesélte neki, hogy Esztergárt az édesapjával együtt tartóztatták le.