A Csorba Győző Társaság 206. hírlevelének kiegészítése

Takács Jenő mondta az alábbiakat Esztergárról. (Dr. Radics Évától, Takács Jenő életrajzírójától kaptam az idézetet. Köszönöm szépen.)

“Pécsett Esztergár Lajos polgármester engedélyt adott arra, hogy a zsidók az értékeiket – főleg a hangszereket – részben a konzervatóriumban, részben a zsinagógában helyezhessék el. Negyven hangversenyzongorát és több, mint kétszáz egyéb hangszert sikerült megmenteniük, s a háború után az életben maradottaknak vagy a hozzátartozóiknak visszaadniuk. A nyilasok Esztergár Lajost letartóztatták, internálták. A nagykanizsai gyűjtőtáborból a Mecseken át kalandos körülmények közt tért vissza. 1944 végén, a németek kivonulása után ismét visszakerült hivatalába, majd 1945 tavaszán az orosz megszállók közbenjárására újra meg kellett válnia a polgármesterségtől. A pécsi tudományegyetem jogi karán tanított 1949-es eltávolításáig. A kommunista hatalomátvétel után mindenéből kifosztva, méltatlan körülmények közt kellett szeretett városát elhagynia. 1978-ban halt meg Budaörsön.”

Radics Éva még azt is megírta, hogy Takács-könyvének a bemutatóján a Rátkai Klubban Esztergár egyik fia is ott volt, Albert Gábor pedig azt mesélte neki, hogy Esztergárt az édesapjával együtt tartóztatták le.

Magam is láttam olyan dokumentumot, amelyet a Polgármesteri Hivatalban állítottak ki zongora átvételéről.
Esztergár Lajos az ONCSA egyik alapítója, tervezője volt.  Szociálpolitikájának (ld. itt: 134-174. p.) elveit – ahogyan Csorba is említette – 1990 után felelevenítették.
Szégyenletes dolog dr. Esztergár Lajos nevének besározása. Sajnos, hasonlóképpen kívánnak elbánni vele, mint Orsós Ferenc professzorral, vagy Hóman Bálinttal. Hagyják békében nyugodni őket!