1. Nagy Imre professzor úr május havi Ady-verselemzése.

„Az előző havi vershez képest most visszalépünk az Ady-életmű időrendjében, mert ez a mostani vers – bár bizonyára sokan ismerik, s eredeti szándékom szerint a kevésbé ismert versek közül válogattam e sorozat darabjait –, mégsem maradhat ki a mi 12 Ady-versünk ciklusából. Pedig átsiklottam már fölötte, de egyszerűen visszahúzott. Legyen tehát ez a májusi versünk. A „Köszönöm, köszönöm, köszönöm” „A menekülő élet” c. kötet (1912) „Istenhez hanyatló árnyék” c. ciklusában jelent meg. Ez a vers a megszólalás formáját tekintve hálaadó ima Istenhez. Poétikai műfaja szerint létösszegző vallomás, amelynek célja immár mindent kimondani, bevallani. Gyónás és köszönetnyilvánítás. Olyan elragadtatott, misztikus lelkiállapotból születik, amelyben a világ egészének ​befogadása áttöri az emberi érzékelés határait. A fény zúg, a szónak, a névnek íze van, a mennydörgés pedig láthatóvá válik. A jó és a rossz határai is elmosódnak. A vallomásos lélek hálát ad a fiatalságért, a csókért és a hitért, de éppen úgy megköszöni Teremtőjének a betegséget, a sírást, sőt a bűnt is, mert a bűnbánat megtisztítja a személyiséget, kiégeti a lélek salakját.  A teljes élet ajándékként való megköszönésének befejezéseként a valló-imádkozó én a halált is megköszöni Istennek, mert töretlenül megőrzött hite szerint a halálban is Vele találkozik majd. A halál pillanatában az egyén árnyékként Istenhez hanyatlik, aki fölemeli őt a feltámadás örök éltébe.”

Ady Endre
Köszönöm, köszönöm, köszönöm

Napsugarak zugása, amit hallok,
Számban nevednek jó ize van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig mindenben minden
Boldog szimatolásaimban,
Gyöngéd simogatásaimben
S éles, szomoru nézéseimben.
Ma köszönöm, hogy te voltál ott,
Hol éreztem az életemet
S hol dőltek, épültek az oltárok.
Köszönöm az én értem vetett ágyat,
Köszönöm neked az első sirást,
Köszönöm tört szivü édes anyámat,
Fiatalságomat és büneimet,
Köszönöm a kétséget, a hitet,
A csókot és a betegséget.
Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek
Másnak, csupán néked, mindenért néked.
Napsugarak zugása, amit hallok,
Számban nevednek jó ize van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,
Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm
S hogy te leszel a halál, köszönöm.

A vers Bessenyei Ferenc előadásában:
https://www.youtube.com/watch?v=ZZsldyK55pI 

(Két személyes megjegyzés. Az egyik: hetvenévesen, már nekem is ez az egyik kedves Ady-versem. A másik: dr. Kolos Györgyi, Társaságunk tagja is ezt a verset jelölte meg kedves Ady-verseként még az év elején feltett kérdésemre, amikor azt tudakoltam, ki, milyen Ady verset olvasna szívesen a Csorba Honlapon.)

2. Dr. Pesti János tanár úr örömmel újságolta, hogy május 28-án, kedden, azaz ma, előadást tart Pécsett szakgimnáziumi tanulók számára A pécsi költők írói nyelvéről címmel. Mi is örülünk a hírnek, annak különösen, hogy műszaki emberek is érdeklődnek a vers, a költészet iránt. Az eseményről itt olvasható Pesti tanár úr híradása. Az előadásban elemzett versek és alkotóik: Gondolatok Bertók László  verseinek nyelvi különlegességeiről, Gondolatok Csorba Győző Elindult a kert című verséről és Miért tetszik Pákolitz István Tekercs című verse.

Csorba Elindult a kert című versét itt is közlöm:

ELINDULT A KERT

Sárga röpcédulák a meggyfa szórja őket
s a szél viszi tovább készséggel sokfelé
tudja meg más is és tudják meg másfelé is
hogy ősz lett
Aztán újabb felvonás:
a meggyfa áll-áll megkopasztva
áll csak és ágain túl nincsen többé hatalma
A sebek mézga-foltok és törések
kilátszanak
s akkor már közlés nélkül is nyilvánvaló
hogy mi történt a múlt napokban
hogy elindult a kert
akár egy rozzant kísértet-hajó
elindult Indiákba félelmes tengerekre
hogy halandókat visz fedélzetén
és nem nyilvánvaló
hogy vissza hány élővel érkezik

A vers itt meghallgatható. Sajnos, az előadót nem sikerült felismernem. Aki tudja, ki ő, írja meg nekem.

Köszönöm a figyelmüket.