74. Csorba blog. Gondolatok a honlapról és a Társaságról

A hír szent, a vélemény szabad.

Amit Csorbától és Csorbáról közzétettem, azt mindig a legjobb tudomásom szerint állítottam össze. A tényeket és a híreket mindig szentként kezeltem, a véleménynyilvánításban azonban igyekeztem visszafogni magamat. Soha semmilyen véleményemmel nem akartam és nem is akarok ártani Csorba emlékének. Ezért aztán saját érzéseimet a Csorba Győző örökségét feldolgozó munkám közben ritkán mondtam el. Néha azonban erre is szükség van.

Az alábbi pontok tartalmát közzétételük előtt senkivel nem egyeztettem, azok a krónikás tapasztalatát és a belőlük leszűrt következtetéseket tartalmazzák, a vélemény szabadságát figyelembe véve. Minden felelősség az enyém a leírtakért. Ugyanakkor kérem, hogy akinek a reménybeli közgyűlés előtt is van mondanivalója az alábbi pontokkal kapcsolatban, nyugodtan mondja el telefonon, vagy írja meg az e-mail címemre. (pinter2laszlo@gmail.com) Ha kívánja, ezeken az oldalakon közzé is teszem a véleményét. Köszönöm.

Most pedig a gondolatok a honlapról és a Csorba Társaságról.

 1.  Nem szeretem a statisztikát. Könyvtáros koromban is utáltam. A nyilvánosságnak szánt statisztikák 90%-a hamis, a lényeg elfedését szolgálja. A Churchillnek tulajdonított mondásnak van igaza. (Bár mostanában vitatják, hogy ő mondta.) “Csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok.” Most én mégis közlök egy statisztikai adatot:  ez a 10154. oldala a honlapnak a számláló szerint. Tehát ezt most nem én mondom, hanem a gép. Kérdés, hogy a gépnek lehet-e hinni? Akár igaz, akár nem, az ezres (tízezres) nagyságrend talán árulkodik arról, számszerint elég nagy munka van itt. Talán a tartalom minősége is a talajszint fölött van kicsivel. Ezt ítéljék meg az olvasók. A munkát színezi, hogy az oldalak nagy része a facebookra és a 120-125 főnek küldött levelezőlistámra is eljut. De az önfényezés nem az én műfajom, nem dicséretért végzem ezt a munkát. Hanem azért, mert Csorba megérdemli, hogy emlékezete minél nagyobb körben fennmaradjon. Köszönöm, ha néha visszajeleznek, hogy olvassák a blogot.

2. A honlappal kapcsolatos kérésem a következő. Sokat kínlódtam, mire megtanultam a szerkesztést 1996-ban. Mikor végre jól ment, egy másikra, egy “korszerűbbre” (most éppen a WordPress 5.7-es verziója) kellett áttérni. Közel hetvenévesen ezt is megtanultam, úgy-ahogy. (Nem mondom, hogy nem érte meg, mert ez tényleg jobb, mint a régi volt, aminek nevét már el is feledtem.) Azonban a régi szerkesztőről az újra történő konvertálás közben több oldal sajnos eltűnt. Például ezen az oldalon az összes ?q=node/valamilyen szám végződésű link. Megjegyzem: hiba, hiány nem csak a konvertálás miatt lehet, hanem az internet sajátos működése miatt is. Egyes oldalak megszűnnek, átköltöznek, így az évekkel korábbi hivatkozás (linkcím) hibajelzést küld. Arra nincsen erőm, hogy a honlap millió hivatkozását ellenőrizzem, kérem ezért, aki rossz linket talál az oldalon, jelezze nekem. Köszönöm szépen.

3. A tavalyi, vírushelyzet miatt ellehetetlenült év után is kell jelentéseket készíteni NAV-nak, Statisztikai Hivatalnak. El kellett mennem a könyvelőhöz, előállva különféle pénzügyi adatokkal. Ezek gyűjtögetése közben megint eszembe jutott: van-e értelme annak, hogy pénzt fizessünk erre (is) minden évben. A könyvelővel semmi bajom, kedves, helyes hölgy és ami nem utolsó szempont, munkáját jól végzi. A kérdés inkább az: megéri-e Társaságként működnünk szinte csak azért, hogy mindenféle díjakat fizessünk, folyószámlát vezessünk, jelentéseket készítgessünk, közgyűlést szervezzünk, stb. Ezek a feladatok az érdemi munkámtól veszik el az időt, ha elmaradnának, sokkal több energiám jutna a Csorba hagyaték gondozására. A Társaság megszűnése semmilyen törést nem jelentene a költő emlékének ápolásában: eddig is szinte mindent én csináltam, jelentős saját tőke és idő ráfordításával, ezután is ez történne. Minden igyekezetünk ellenére például eddig egyszer sem kérték a véleményünket a Csorba Győző közművelődési díj odaítélése ügyében. Ezt az “eredményt” a Társaság nélkül is el tudnánk érni…

4. A korlátozások reménybeli megszűnése után közgyűlést fogunk (kell) tartani. Ott a megbeszélendő kérdések között ezt fogom a tavalyi évről szóló dokumentumok bemutatása és az éves jelentésem (esetleges) elfogadása után elsőként felvetni. (Előzetes a jelentésből: 2020-ban 65 hírlevelet és változtatott néven, de változatlan tartalommal 40 blogbejegyzést tettem közzé a Csorba Győző honlapon, facebook-oldalon és a levelezőlistán, vagyis összesen 105-ször jelentkeztem a tagoknál, ami több mint heti három bejegyzést jelez.) Kérem, fontolják meg, amit fentebb írtam, és olyan javaslatokat tegyenek, amelyek egy 72 éves ember számára további terhelés nélkül, sőt netán a terhelés csökkentésével is megvalósíthatók. És azt se feledjük: ebben a korban már minden év ajándék. (Vagy nyomorúság, ha beteg az ember.) Mi lesz akkor, ha valami öregkori nyavalya elvisz? Még nem találtam olyan embert, aki folytatná ezt a munkát. Biztos ügyetlen vagyok, hogy – úgymond – nem neveltem ki az utódomat, de arra már nem volt energiám. Ki fogja felszámolni a Társaságot – mert az sem olyan egyszerű ám –, ha arra már nem lesz időm?

Ezek voltak a társasági hírek, köszönöm, hogy meghallgattak.

Két önálló, Csorbáról szóló kötet ismertetése van már csak hátra, ezeket hamarosan pótolom. A munka befejezése után pedig – elnökünk, dr. Nagy Imre javaslatai közül az egyiket kiválasztva – egy újabb nagy feladatot találtam ki magamnak. Időben – az első abban az ügyben tett bejelentkezés alkalmával – megírom majd, mi lesz az.

Köszönöm figyelmüket.