A Kortárs 1962. januári számában (p. 24-25.) öt Csorba Győző vers jelent meg. Csorba jogász és könyvtáros is volt. Mindkét foglalkozás a rend szeretetére nevelte Csorbát. Ő pedig „elfogadta” ezt a nevelést: a Kortárs megfelelő számába megőrizte az utalványt, amellyel az öt vers „ellenértékét” vehette fel az abban az időben ilyen ügyekben mindenható Lapkiadó Vállalattól. 1972-ben a kezdő tanári fizetés 1850,-Ft volt. Csorba 1962-ben, tíz évvel korábban, 1500,-Ft-ot kapott az öt vers közléséért. Mégis becsülték volna akkortájt a művészeket? Az öt vers: Lányok; Két vágy; Bíztató; Nem is a kívánság; Anyám, halottas ágyon.