ANYÁM, HALOTTAS ÁGYON

A hátracsukló fej megadja már
magát. A győztest várja, mintha kéjben.
Agyondúlt táj az arc: egy-borzadály.
Kettéhasadt a száj, nincs, mit reméljen. 

Föl-nem-szakítható, teljes magány,
makacs fuldoklás terméketlen éjben.   
Az öt riadt érzék célt benn talál,
a hánytorgó szervek szédületében. 

A halánték már-már a semmi gödre.
A csontos áll ferdén magasba lökve
a nyughatatlan lég fagyába szúr. 

S a bőr alatt türelmesen lapul
a végső romlás, hogy korlátlanul
szétdőljön majd, s e nagy szégyent befödje.

Megjelent az Összegyűjtött versek c. kötetben.