KÉT VÁGY

Forgat, mint szédülés a tájat,
mint körhintát a gépezet.
Ihol kerek szemedbe árad
a horpadó emlékezet.

S a csúcson tengely-mozdulatlan
fehér kendőjét lengeti
a másik. Melle lankadatlan
reményeit melengeti.

A vers kötetben nem jelent meg, csak a Kortárs 1962. 1. és a Jelenkor 1958. 2. számában.