Íme, a facebookon ígért "irodalomtörténeti kuriózum".

2014. 07. 27. Kiegészítés a "kuriózumokhoz": Kiss Zoltán könyvtáros barátom nem felejtette el, hogy Tóth Krisztina három kötetet dedikált a Csorba Győző Könyvtár olvasóinak, s abból egyiket egy olvasó kikölcsönözte. Mikor a kedves kölcsönző visszavitte a harmadik kötetet a könyvtárba, Zoltán azonnal "lecsapott" rá, szkenneltette a dedikálást és a szkennelt oldalt elküldte nekem. Íme, itt látható. Köszönet Tóth Krisztinának Csorba iránti szeretetéért és annak "sokadrendbéli" kifejezéséért, Kiss Zoltánnak pedig a szintén "sokadrendbéli" szíves segítségért.  

Tóth Krisztina költő-írónő 2014. június 5-én és 6-án "műsoron volt" a Csorba Győző Könyvtárban Pécsett. Sajnos, kicsit megkésve értesültem az eseményről, így nem tudtam jelen lenni.
Tóth Krisztina Csorba Győzővel 1984-ben találkozott először személyesen, azután többször meglátogatta Pécsett, s azóta is mindig barátsággal, tisztelettel emlegeti, Csorba halálakor pedig az egyik legszebb emlékezést írta pécsi "mentoráról". (Erről az oldalról elérhető.) Tóth Krisztina – amint hallottam – most, a Csorba Győző Könyvtárbeli találkozón is meleg szavakkal emlékezett Csorbáról, sőt… Könyvtáros ismerőseim, barátaim (Fükőné Herceg Helga és Kiss Zoltán) értesített arról, hogy Tóth Krisztina nem csak szóban, "írásban" is emlékezett a költőre: a Csorba Győző Könyvtár állományában meglévő három saját kötetét a költőnő úgy dedikálta, hogy tulajdonképpen Csorba költészetére hívta fel az olvasók figyelmét. Ajánlás 1. Ajánlás 2. (A harmadik dedikált kötetet egy olvasó azonnal kikölcsönözte;) Ld az oldal tetején a 2014. 07. 27-ei bejegyzést.

Nagyon nemes gesztus, köszönet érte, talán nem nagyképűség ezt mondanom: Csorba Győző nevében is. Nagy öröm Csorba minden barátjának, tisztelőjének, rokonának tudni, hogy ennyi idő után, ilyen "távolból" is ennyire szeretik és értékelik a lassan már 20 éve holt költőt, olyan korban, amikor élőket, kortársakat sem nagyon szoktak így méltatni. 

S, ha már Tóth Krisztinát emlegetem, akkor tisztelgek előtte én is: Csorba könyvtárában megtaláltam az ő, szintén Csorbának ajánlott, 1989-ben megjelent Őszi kabátlobogás c. kötetét. (A költőnő ajánlása és Csorba jelzése arról, hogy megkapta és megköszönte a kötetet.) Csorba, amint azt sok neki küldött kötet verseivel megtette, itt is értékelte az olvasottakat. Régebben ő is osztályozni szokott, ahogyan Weöres is értékelte az ő verseit, aztán műtéte után már minden nehezebben ment neki, "beérte" különféle jelzésekkel, mint például ebben a kötetben is. A versek alatt többféle jelölés látható, ezek közül háromnak a jelentését ismerem, de ez nyilvánvaló is: a +, a – és a ? jelekről van szó. A + jel egyértelműen dicséret. (Ünnep, Fény, Megérkezés, Oldhatatlan, Aszály.) A – jel nyilván a verssel kapcsolatos negatív érzést jelöli, de ez csak a Rigó c. vers végén tűnik fel. Van olyan vers is aztán, amelyik alatt ? + jel együtt látható – Álruhában, Keresztes Juli, van amelyik alatt csak ? – Új cipő – ezekben az esetekben – a dicséret mellett – nyilván valamilyen hiányérzete maradt a költőnek. Van csupán kérdőjeles is – Összefércelt ének, Új cipő, A palota, Ámulat – ezekről is nyilván volt kérdése Csorbának az olvasás után. (Jó volna ismerni a válaszlevél tartalmát: abban nyilván részletesen megírja véleményét, melyet soha nem szokott véka alá rejteni.) Van aztán olyan jel – x (iksz) – amelynek jelentését nem ismerem, pl. a Kezdetben, Gileád, Vers falevélen Tükröződés stb. című versek után.  (Megint jó volna tudni, mit írt ezekről Csorba a költőnőnek válaszlevelében.) Szerintem ez is valamiféle + jel lehet, hiszen az egyik így jelölt versben – Sárvári fénykép – két sort a margón meg is jelölt Csorba: "Mint a napszag a vízszagtól a bőrön / mára már szétválaszthatatlan.", s ez a "margós jelölés" – általában – a fontos, jónak tartott sorokat szokta kiemelni. Van aztán olyan jelzés végül, amelynek jelentését nem ismerem – bár Csorba több dokumentumán is – pl. levelek borítékjain – láttam, ez pedig a rombusz alakzat. (Ezt nem tudom "idézni", nem tudom, "html nyelven" hogyan lehet megjeleníteni.) Ilyen jel van pl. a Borbála, Kóc, Dal, Menj el, A széttáncolt cipellők című versek után. Sejtem, valami lényegesre hívhatja fel a figyelmet, mert olyan borítékokon láttam, amelyekben "jelentősebb" alkotótól érkezett levelek voltak, de biztosan nem tudhatom.

     Mielőtt ezt az oldalt szerkeszteni kezdtem, gondoltam, megkérdezem Tóth Krisztinát, nem haragszik-e azért, hogy "világgá kürtölöm" dedikálásának hírét. A költőnő gyorsan válaszolt villámposta-levelemre, ebből idézek, talán nem haragszik meg érte, de olyan jólesik olvasni ezeket a sorokat: "Nagyon sokat jelentett nekem, az akkori gátlásos, szorongó kamasznak az ő támogatása és figyelme, örökké hálás leszek mindenért, amit mondott nekem. Kérem, ne szabadkozzék, hogy nem tudott eljönni, hiszen állandóan rengeteg program van és mindenki iszonyú elfoglalt- egyébként pedig honnan is kellett volna tudnia róla…Csorba Győző kézzel írt leveleit őrzöm, köteteit rendre újraolvasom, óráimon foglalkozom a költészetével, és biztos vagyok benne, hogy számtalan tanítvány, írótárs emlékszik rá hasonló szeretettel is hűséggel."

Kedves Krisztina, köszönöm a megindítóan szép, szinte vallomásos sorokat (pécsi jelenlétéről pedig igenis tudnom kellett volna), de ennyi nekem nem elég:) Kérdezem, kérem: nem keresné-e meg azt a levelet, amelyet Csorba az Őszi kabátlobogás c. kötetével kapcsolatban írt Önnek (1989. IV. 5.), s nem továbbítaná-e nekem legalább a kötetre, vagy a versekre vonatkozó részeket? Így talán a kérdéses jelekről is több kiderülne, és az irodalomtörténet és az Ön recepciója is gazdagodhatna egy kicsikét;) Vajon bízhatok-e? Ha igen, az ezen az oldalon ki fog derülni minden olvasó számára;)

És még egy bónusz a végére: Tóth Krisztina nyilatkozata a litera.hu irodalmi portálon. Ebben is szeretettel beszél Csorbáról…